S z a k a d a t l a n

Szombat este

2011-10-08T21:51:00.001+02:00

Mikor fordult elő, hogy szombat este otthon punnyadtam a tv előtt? Mondjuk múlt hèten! Öregszem, mert màr inni sem bírok annyit, mint régen. De talán ez kell... Megnyugodni egy kicsit, kikapcsolni és nem elinni az összes pénzem :) Igen, talán erre van szükségem!

Mindig lapul...

2011-09-15T10:23:00.000+02:00

...mármint a táskában nagyon sok dolog. Hol egy kés, hol egy cd-lemez, mindenféle marhaság megtalálható a szatyorban. De nem csak haszontalan dolgok ezek, sőt, nagyon is hasznos eszközök... mint például a képen látható "valami" is! Na vajon mi az?

Mamama

2011-09-14T09:14:00.001+02:00

Tegnap mamalátogatás volt ebédidőben. Mert ugyebár az őseinket nem felejtjük el, s néha rájuk is nézünk, nem csak az emlékeinkben hagyunk számukra helyet. Szóval mamalátogatás, aputalálkozás és őzikés tányér alkoholmentes sörrel (nyealko bazsant), nem meg a rántott csirkeszárny. De ugyebár a Csallóköz világfolyóirat is jelen volt, amely kihagyhatatlan része bármelyik családlátogatásnak, illetve technobulinak.

Megalakult a Fiatal Írók Köre

2011-08-31T14:23:00.002+02:00

BALÁZSFA – Augusztus 26-án tartotta alakuló közgyűlését a Fiatal Írók Köre (FÍK), mely a Szlovákiai Magyar Írók Társasága mellett fejti majd ki tevékenységét. Feladata a kezdő szerzők irodalmi képzésének, publikációs terének és bemutatkozási lehetőségének biztosítása.

A szervezet jelenleg több mint harminc tagot számlál, de várják a további harmincöt éven aluli kötettel nem rendelkező, ám az irodalom iránt fogékony pályakezdőket. A pénteki közgyűlésen elfogadásra került a szervezet alapszabálya és megválasztották a vezetőket. Az elnöki pozíciót Rajkovics Péter tölti be. A fiatalok képviseletében a FÍK tevékenységét az öttagú elnökség irányítja, melynek tagjai Angyal Sándor, Czucz Enikő, Hajtman Kornél, Takács Zsuzsi és Vörös Gergely. Az elkövetkező időszakra a fiatalok célul tűzték ki maguk elé, hogy összefogják a kötettel nem rendelkező szárnypróbálgató alkotókat. Ennek kapcsán a közeljövőben több rendezvényen mutatkoznak be az érdeklődőknek, valamint közös antológia kiadása is a távlati célok között szerepel. A FÍK Hodossy Gyula SZMÍT elnökének kezdeményezésére jött létre, aki a közgyűlésen is biztosította a fiatalokat a társaság további támogatásáról.

-fik-

Kakaspörkölt reloaded!

2011-08-29T08:54:00.000+02:00

Idén már második alkalommal rendezték meg a kakaspörkölt-főző versenyt Hodosban. Összesen tíz csapat főztjét kellett megkóstolni, amelyek között volt ízletes és kevésbé ízletes is. Természetesen a tálalást is díjaztuk, mert azon is komooly hangsúly volt. Nem mindegy, hogyan teszik az ember elé a kaját... ám volt, aki ezt sem vitte túlzásba...

Tartalmas szombat

2011-08-28T16:28:00.000+02:00

Tegnap volt szerencsém újra a hodosi kakaspörkölt-főző versenyen zsűrizni, miközben a szomszédban a mamánál izott a grill és apu előszületésnapját ünnepeltük... vagyis előre ittunk és ettünk a medve bőrére. Volt ott minden... sör-bor-pálinka és persze sok-sok kaja. De kutya is, ahogy az faluhelyen egy rendes háznál dukáll. Így Andikának is megvolt az öröme, mert járszhatott Dzsinával, majd modelt állt nekem!

Egészséges életmód...

2011-08-22T14:38:00.004+02:00

A cím, mint fogalom került erre az előkelő helyre, hiszen bármit eszünk, biztosan veszünk magunkhoz olyan ételt, ami nem teljesen egészséges. Úgy döntöttem, hogy az utóbbi két évben visszahízott kilóimtól megszabadulnék, ezért diétába kezdtem. Mivel minden napra be van osztva, hogy mit ehetek, ezért nem kombinálhatom a keményítőt a fehérjével, esetlegesen a szénhidráttal. Így amikor kizárólag fehérje van terítéken, akkor egy kis hús lecsúszik, de természetesen nem mindegy, hogy mivel...

Íme a legutóbbi "húsos nap" eredménye: Grillen sült fasírozott, zöldséggel és fokhagymás sajtmártással ;)

Az eredmény pedig :)

Meseország - újratöltve

2011-08-10T19:49:00.001+02:00

Van egy kis világ, egy mesevilág. Egy olyan hely, ahol megnyugszik az ember, ahol van levegő, nem úgy, mint a nagyvárosban, s ahol tényleg vannak csillagok az égen. Aki azt hiszi, látta már a csillagos eget, az téved, mert még nem lépte át a varázskaput, ami ebbe a varázslatos birodalomba vezet. Mint utazás az időben, úgy tárulnak fel előttünk őseink múltjának darabkái. Jártam én már múzeumban és láttam, hogyan éltek a "régiek" száz, illetve kétszáz évvel ezelőtt. Azt azonban még a legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer egy múzeumben fogok aludni. Abban a szobában, ahol kétszáz évvel ezelőtt emberek éltek és minden este álomra hajtották a fejüket. Ahol a falak hatvan centi vastagok és betont nem is láttak még soha. Egy olyan építményben, amely kétszázhúsz éves, s a bútorokat sem az Ikea szállította le... És ez már nem először történt, hiszen három éve fedeztük fel ezt a külön kis világot és köszönjük szépen, megvan, s meg is tartjuk magunknak... :)

Boldogság, gyere haza... :)

Mó szellemalakban

2011-07-31T17:34:00.000+02:00

Március idusán éjszaka úgy döntöttem, hogy kipróbálom újonnan vásárolt fényképezőgépemet. Mó úgy döntött, ő az éjszakai fotózás örömeibe veti bele magát. Itt éppen rajta ven, meg nem is. Ez olyan, mint Mátyás király mondájában, amikor a bíró okos lánya, hozott is ajándékot, meg nem is...

Vegyétek!!!

2011-07-29T17:16:00.000+02:00

A Pokoli szimfóniák megvásárolható a Molnár Könyvesbolt üzleteiben DUNASZERDAHELYEN (Galántai út /Hypernova/; tel.: 0908/865855), SOMORJÁN (Fő út /VÚB mellett/ 62; tel.: 0918/972229) és GALÁNTÁN (Hlavná 918/2 /UNIVERZÁL/; tel.: 0908/564063)! Keressétek!!!

Dunafest reloaded

2011-07-25T14:32:00.000+02:00

Zúzott a Tankcsapda

A hétvégén ismét abszolváltuk a Dunafest elnevezésű kétnapos fesztivált, amit immár másodízben rendeztek meg kicsi városunkban, Dunaszerdahelyen.

A jegyek elővételi eladása egész siralmasan festett a fesztivál kezdetekor, de időközben azért összejöttek a zenekedvelők. Sokan az időjárás miatt nem akartak előre gondolkodni és inkább a helyszínen váltottak a belépőt. Így is ezrek tomboltak Dunaszerdahely szabadidőparkjában. A pénteki, első nap elég nehézkesen indult, hiszen a folyamatosan zuhogó eső sokakat visszatartott a zenehallgatástól. Az egy órától színpadra lépő vágújhelyi Hrana zenekarra és az utána következő Bloody Roots-ra közel harmincan voltak kíváncsiak. Az emberek inkább öt óra környékén kezdtek beözönleni, amikor a magyarországi Zorall rockbanda és a magyar ska-stílus kiválósága, a Pannonia Allstar Ska Orchestra lépett a pódiumra. Az igazi tömeget a kilenckor kezdődő Tankcsapda fellépésére érték el. A huszonkét éve koncertező magyar rockzenekar még soha nem járt Dunaszerdahelyen. Fellépésükre legalább annyian voltak kíváncsiak, mint a tavalyi főzenekar, az Omega bulijára. Az új dalok mellett elővették zenei tarsolyukból a húsz évvel ezelőtti számokat is, amivel hatalmas meglepetést okoztak a közönségnek.

Polemic

Második napon az időjárás már könyörületesebb volt a fesztiválozókhoz, igaz helyenként vízzel ijesztgette a népet az ég, de az mégsem szakadt a fejünkre végül. A szlovák ska legnagyobb képviselőjének, a Polemic-nek a koncertjén még a nap is előbújt a felhők közül. A tavaly is fellépő banda ismét hozta a formáját és szinte mindenkit táncba invitáltak pörgős ritmusukkal. Még annak is, aki nem szeret zenére mozogni, önkéntelenül elindultak a lábai a dinamikus zenére.

Deák Bill Gyula, aki igaz, hogy fehér,
de a torka fekete

Majd Deák Bill Gyula következett, aki nem győzte hangsúlyozni, mennyire örül, hogy felléphet Dunaszerdahelyen, a testvérei és barátai előtt. A Zöld, bíbor és fekete című dal felhangzásakor sokakat kirázott a hideg, hiszen ezzel a balladával tisztelegnek elhunyt zenésztársaik, a magyar könnyűzene és hazai legendák kiválóságai előtt. Majd a Szlovák Tublatanka slágerei után Demjén Ferenc érkezett a színpadra, de sajnos nagyon nehezen lehetett megérteni a szövegeit, ugyanis artikulációs problémái adódtak a fellépés közben. Késő este a szlovák punk-rock ismert arcai, a Horkýže slíže zenekarc vette uralma alá a pódiumot. Ők sem kizárólag a friss szerzeményeket adták elő, de előkerültek a több mint tízéves dalok is. Utolsóként, éjjel egykor az Anima Sound System lépett fel, s a késői óra ellenére sokan voltak kíváncsiak rájuk. Az elektronikus zenét a kelet-európai dallamokkal ötvöző banda egyórás koncertjével ért véget a tolerancia fesztiválja.

Úgy, mint tavaly, együtt szórakozott magyar és szlovák egyaránt. Incidens nem történt, hiszen nem arról szólt a fesztivál, hogy utáljuk egymást, inkább éppen az ellenkezőjéről. A szeretetről, a barátságról, de főleg arról, hogy a zene összeköt, beszélj bármilyen nyelven is.

Varázsszínpad, varázszene

Imádták a fellépőket

A Horkýže slíže éjszakai pörgése

Kezeket a magasba...

Az Anima Sound System

Generációk találkozása

Ezrek tomboltak a koncerteken

Kocsis Móni felvételei

Miazhogy?

2011-07-01T09:34:00.002+02:00

Gyűlölöm azt, amikor egy idősebb munkatárs azt hiszi, hogy ha valaki fiatalabb, nem fejtheti ki a véleményét, mert azt nem fogadja el. Amikor pedig a nálunknál idősebbek viselkednek gyerekes módon, nem ismerik be hibáikat. Ergo, tíz év múlva én is lemondhatok majd minden fiatalt? Eszem megáll a "felnőtteken"!

Hogyaza...

2011-06-12T19:19:00.000+02:00

Munka hátán munka, már lassan azt se tudom, hogy mi van... ja, meg a spórolás. A fáradság tök jó, mert két sörtől illuminált leszek. De sok esetben nem is annyira jó, mert akkor meg nagyon álmos vagyok, holott dolgozni kéne még éjjel is, nem csak nappal és olyan munkákat vállalni, amikért fizetnek is rendesen, mert nehogymá' én legyek a jóságos Terézanya, mert mindenki pénzből él! Hej! De most nincs igazam? Dehogynioncs! :)

A mobilszolgáltató is pénzből él, amit nekem kell beléjük fizetnem, meg az internetesek is, amit szintén nekem kell fizetnem... de nekem azt mondják a munka elvégzése után, hogy bocs, most nincs lóvé, ha lesz, szólunk! Nagystíííl!

Heti vers No. 76

2011-05-09T08:14:00.000+02:00

Németh Zoltán
FESTÉK

A köd annyival jobb,
Hogy még a kezem sem látom.
Csak a tested érzem távolról,
Meg azt az érzést,
Hogy a nyomodban vagyok.

Így vagyok benned,
Távolról,
Nem látlak,
Akkora a köd,
Hogy magamat sem látom,
Csak tudom,
Hogy érzed,
Hogy benned vagyok.

A köd annyival jobb,
Hogy nem kell magammal foglalkoznom,
Nem kell magammal és veled foglalkoznom,
Csak mindig a nyomodban lenni,
Csak folytatni mindig ugyanazt,
Láthatatlanul.

Megjelent a 2011/2-es Bárkában

Gyertek sokan...

2011-04-22T13:39:00.000+02:00

A pozsonyi MEDIAN Kiadó gondozásában jelent meg idén áprilisban a Pokoli szimfóniák – Négy kisregény az Ördög tolmácsolásában c. könyv. A rendhagyó kisregény-antológia Bíró Szabolcs szerkesztésében látott napvilágot, aki a kötettel elsősorban a szellemi határokat kívánta

ledönteni szlovákiai magyar és magyarországi magyar irodalom közt, hiszen három magyarországi és két felvidéki szerző dolgozott együtt a projekten.

„Nem hiszek abban, hogy egy nemzet irodalmát földrajzi határok szerint is fel kéne osztani” – nyilatkozta a dunaszerdahelyi író. „Felvidék, Erdély, Vajdaság, Kárpátalja szerzői is ugyanazon a nyelven alkotnak, ezt én kizárólag magyar irodalomként vagyok hajlandó elfogadni, és feleslegesnek tartom, hogy mi magunk, alkotók ékeljünk trianoni határokat a művészetbe.”

A Pokoli szimfóniák szerzőinek két játékszabályt kellett betartaniuk: történetük Európában játszódjon, és valamiféle formában bukkanjon fel benne maga Lucifer is. Ezen túl szabad kezet kaptak, így a végeredmény igazán sokszínű lett, a könyvet nem nagyon lehet egyetlen műfaji kategóriába sorolni. Az egyes alkotók –Angyal Sándor, Jonathan Cross (Benyák Zoltán), Nolik Antal, Michael Mansfield (Mészáros Mihály) és Bíró Szabolcs – az irodalom különböző szféráiból érkeztek, a posztmodernebb irányzatoktól a háborús kalandregényen keresztül a misztikus thrillerig számos műfajt képviselnek.

A történetek mozgatórugója, központi témája minden esetben az ember, a maga esendő, bűnös mivoltában, a könyv különlegessége pedig, hogy az egyes kisregényeket maga az Ördög (Angyal Sándor) köti össze suttogó monológokkal.

Az olvasók legkönnyebben különböző online könyvesboltokban találhatják meg a kötetet, mely mind Magyarországon, mind Szlovákiában elérhető lesz. Az érdeklődők a www.pokszim.freeblog.hu oldalon tájékozódhatnak a könyvbemutatók, író-olvasó találkozók helyszínéről és időpontjáról.

KIADÓ: MEDIAN Kiadó
KIADÁS ÉVE: 2011
OLDALSZÁM: 316
ISBN: 978-80-89459-10-0

Heti vers No. 75

2011-04-04T08:52:00.000+02:00

GEREVICH ANDRÁS
fény

kocsmakert, asztal,
idegenek,
tompa lámpafény,
selymes bőrödön
vakít
a fényképező neurotikus villogása:
a digitalizált pillanatban
arcod örök,
arcodon a fény,
testeden a fény,
szőrszáltól szőrszálig
simogatja testedet a fény,
simogatja a sötét,
magamba markolok,
mert kivánlak,
de elérhetetlen maradsz,
káprázik a szemem,
színek és alakok:
a szemed, arcod, hangod, mosolyod,
mint filmre a fény,
belémég,
borozunk,
üvöltenek a szavak,
motyognak a gondolatok,
nincs napfényes tengerpart,
nem ölellek át,
kinyújtott üres karral
a kamerát tartom
és lefényképezem
saját arcomat,
azt kívánom:

szeress belém.
Nem, nem, nem.
Azt kivánom,
tanuljam meg végre,
hogy idegen
maradok.

Megjelent az Új forrás 2010 áprilisi számában

Heti vers No. 74

2011-04-04T00:03:00.011+02:00

Dobszay Balázs
hazaút

túl késő volt
meg túl korán
mikor száraz szemmel
átkeltünk az éjszakán

mert csak a vágyak várnak örökké ébren

de akkor sikerült oly pontján megállnunk
az éjnek
mikor a tócsában összenéznek a csillagok
az ereszre szállnak az angyalok

azon a ponton
abban az éjben:
felmerült
hova is megyünk?
aztán W. S.-sel azt mondtam
magamban
magamnak
az út örök és tétlen
és tényleg
mindent szertevisz
aztán összehúz
észrevétlen

Megjelent a Műhely 2011/1-es számában!

Heti vers No. 73

2011-03-28T08:25:00.000+02:00

Rékasy Ildikó
„Annak ellenére, hogy semmi nem
jutott eszébe, folytatta az írást"

Folytatta míg a kulisszák mögül
egyszer csak kidugta a fejét az ihlet.
Nem szokása a szordínóban tartott
ötletelés. A szokás hat alma.

Cicomázatlan szóvirág, velős szószaporítás.
Nem babérra megy a játék.
Hát azt tudod-e, hintás,
milyen a nyíltszívű porhintés?
Nem mind arany, ami köpés.
Az aforizma a forma izma.
Előre és visszafelé is
sokat gondolok ÖNRE ERNÖ.

Megjelent a 2011/1-es Bárkában

Suhanat

2011-03-22T03:05:00.000+01:00

Tavasz volt

és te mosolyogtál, nevettél,

a napsütésben táncoltál,

majd nyár lett.

Fülledt éjszakákat

áztattuk alkoholmámorba

és élveztük a hajnal hasadását,

de jött az ősz,

és beborult az égbolt,

néha előbújt egy-egy kósza csillag,

de a közelgő tél

mindennek véget vetett.

Heti vers No. 72

2011-03-21T08:31:00.000+01:00

Seegan Mabesoone haikui
(Francia születésű, de japánul ír, eredeti neve: Laurent Mabesoone, 1968-)

a pók hálója
tisztakék égre álmodott
országtérkép

tavaszi este
hosszú szivarozással
gyászolom apám

az ujjam hegyén
női parfümillattal
maradtam reggel

várok a buszra
Buddha semmire se vár
nyárvégi hőség

olvad a hó
a zuhatag minden köve
másként énekli

pezsgőspoháron
át buborékok között
a nyári hold!

Terebess Gábor fordításai

Forrás: www.terebess.hu

Fekete lamour, delírium és "carpediem"

2011-03-20T18:15:00.000+01:00

Minden közeli ismerős tisztában van a ténnyel, hogy ha drága magyarországi barátunk, Tamás ellátogat hozzánk, akkor mindenki "agyhalottra" issza magát. Igen, ez újra megtörtént az utóbbi két éjszaka, amikor minden megtörtént, ami megtörténhetett és minden elmaradt, aminek el kellett maradnia...

Kezdődött ugye a péntekkel, amikor megérkezett a "gyerek", aki persze üres kézzel nem tud eljönni, tehát töménytelen mennyiségű borral állított be hozzánk. Mivel nekem még munkám volt, ő elment a Béláékhoz, de megbeszéltük, hogy találkozunk a Quimby koncerten, ami a kedvence és ezért kapott is egy jegyet tőlünk. Ne mindig az legyen, hogy iszunk, mint az állatok és abból áll az egész hétvége, próbáljunk meg némi kultúrát is becsempészni a borba áztatott éjszakákba. Majdnem sikerült is...

Szóval ezek az állatok hárman leültek inni és elfelejtettek eljönni a koncertre. Az ő bajuk, de nem hiszem el, hogy ennyire hülyék lehetnek... Mindegy, mert aztán katarzisig ittuk magunkat és még a zenegépet is megraktam elég rendesen, néhány nosztalgikus hangulatot teremtő rock-dallal. Majd éjjel három körül be is estünk az ágyunkba, miután megtámadtam a sülthúst a konyhában...

A szombat eléggé nehezen indult, de aztán mégis sikerült kimásznunk a városba, hogy ha már nem volt koncert, akkor próbáljuk meg a Szkukálek-kiállítást a múzeum kiállítótermében megnézni. Ezt sikerült is teljesíteni, s mint Tamás barátom mondta, lenyűgözték a festő munkái.

Természetesen este ismét folytatódott delíriumig a poháremelgetés és ismét sikerült mocsok-részegre inni magunkat. Pedig csak bort ittunk, meg néha valami rövidet is. Carpe diem!

Úgyhogy szerintem most miondenki a másnapot nyögi (pontosan úgy, ahogy a dalban hangzik el az "ajjajjaj"), Tamás is hazament már a székesfehérvárosba, bár szerintem még az én jogsimat is elvennék, ha megfújatnák. De ezt a hétvégét is túléltük, mint eddig az összes többit ;)

Golf reloaded

2011-03-16T01:14:00.002+01:00

Mivel megvásároltam a legújabb elektronikai kütyümet (fényképezőgép), úgy gondoltam, hogy megyek és kipróbálom. Ezért Móval el is indultunk, hogy megnézzük, mennyire készült fel mérhetetlenül sok fiatal "nevelőhelye", a Golf az idei nyitásra. Már látszik némi fénysugár arra, hogy hamarosan saját korsóból élvezhetjök az aranyló nedűt a természet lágy ölén...

Talán már tényleg nem kell sokáig várni arra, hogy kinyisson sokunk gyermekkori emlékeinek színhelye. Mivel a nádfedeles "boxok" konstrukciói állnak, ez jel arra nézve, hogy a készülődés folyik és a most még sivár terep nemsokára ismét benépesül...

...és talán a közeljövőben már nem csak ez a piros elmosódás (azaz én) lesz az egyetlen vendég, hanem megannyi fiatal koptatja majd a padokat, ahogy az hosszú évek, évtizedek óta folyamatosan...

Heti vers No. 71

2011-03-14T00:08:00.000+01:00

KOVÁCS ANDRÁS FERENC

Alekszej Pavlovics Asztrov hagyatékából

Petropolisz

Honom te szent eternitás

Te boldog Ábel balga Káin –

Korán veszett az Ermitázs

Könnyezz a griffek balladáin

Ördög ha rajtad elgitárz’

Csak kornyikál de hangja fáin –

Istennel ő is elvi társ

Surrannak egymás halk patáin

Hazám márvány hit vér cement –

Érted mindenki jégre ment

Mindenki művész lőn leginkább

S a többi gyilkos szent bolond

Tömegben titkon eltolong –

A föld alatt forr nő Leningrád

Megjelent a Tiszatáj 2010. decemberi számában

Heti vers No. 70

2011-03-07T08:36:00.000+01:00

Szlukovényi Katalin
HASONLATOK A SZERELMERŐL
(részlet)

A szerelmes nő nem konzervbarack,
hogy hetekig várjon a kamrapolcon.

A szerelmes nő nem zseblámpa, mit
tetszés szerint kapcsolgathatsz ki és be.

A szerelmes nőt, mint a szaunát,
be kell melegítsd használat előtt
legalább félórával, és ha végül
mégsem jössz, vagy csak másnap, kezdheted
megint felfűteni - örülj, ha közben
nem lett zárlatos, nem égett le végleg.

A szerelmes nőt, mint a cserepes virágot,
naponta öntöznöd kell - csak a kaktusz
bírja nélküled, de aki ilyet kap,
az hét évig nem fog megházasodni.

Megjelent a 2011/1-es Bárkában!

Heti vers No. 69

2011-02-28T08:42:00.000+01:00

Fellinger Károly
KÖPKÖDŐ (részlet)

1/7 XXL

Nagyanyám és nagyapám
keresztet vetnek a
szeretkezés előtt

megcsókolják a
lehulló kenyérmorzsát
a kenyérszegést megelőzően pedig
keresztet karcolnak a héjra
Gáspár és Julianna
Zsófia meg János

Nagyanyám és nagyapám keresztet vetnek a két
szeretkezés között

ahogy nyikorog az ágy
beleremeg
a csontjaikkal aládúcolt
mennyországom

Megjelent az OPUS 2011/1-es számában

Heti vers No. 68

2011-02-21T08:08:00.000+01:00

Iancu Laura

TÉBOLY

Kiégett szemem jönni lát,

akár a tékozló fiút,

ki már a mindenen ment át,

és, aki tudja: nincs több út.

Új halott nem lesz már idén.

Nem támad fel, nem születik.

A szíved nincs már a helyén.

Árnyékod sem földre hullik.

Megjelent a 2011/1-es Bárkában.

Nagy kérdések

2011-02-19T12:06:00.000+01:00

Csütörtökön egy roppant érdekes könyvbemutatón vettem részt... most mindenki azt várná, hogy majd azt ecsetelem, hogy milyen könyv, meg kik mutatták be stb., de nem. Mivel "érdekfeszítő" volt, sok dolog megfordult a fejemben, főleg, mikor politikai témába torkollott az irodalminak induló laza kis csevegés. Ezen morfondíroztam:

- Ha egy nőgyógyász sétál az utcán és találkozik a páciensével, akinek mélyen az arcába néz, vajon mit lát?

Néhány ember megkérdezése után sem jutottam előbbre a megfejtéssel, mert a vélemények szinte fele-fele arányban megoszlanak. Egyikük azt mondja, semmit; viszont van aki nemes egyszerűséggel így válaszol: pinát!

- De vajon hány vaginát képes megjegyezni egy ember - estünkben egy férfi, történetesen egy nőgyógyász - az élete folyamán? Vagy egyáltalán nem memorizál egyet sem, mert megtanult elvonatkoztatni? Talán tanítják az egyetemen nekik? Lehet olyan tantárgy, hogy "Vaginális emlékezetvesztés"? És végül: Vajon kefélnek a nőgyógyászok otthon, nem lehet még elegük a pinából?

De felmerültek olyan tézisek is, amikor mégis létesül nőiorvos és neje között szexuális, konkrétan orális aktus. Amikor a férfi elégíti ki az asszonyt... vagyis csak elégítené, mert felfedez - teszem azt - egy apró csomót a kisajkak egyikén. Talán azonnal meg is vizsgálja????

Na ki ad nekem ezekre a kérdésekre választ? Talán el kéne mennem egy nőgyógyászhoz... bár elég fura lenne! :)

Heti vers No. 67

2011-02-14T08:04:00.000+01:00

Kovács Andrea
TOLVAJ SZERETŐMNEK

Kiszöktél az életemből.
Magaddal vitted a összes
elkoptatott frázisom
Az elhasznált, megfakult
egyszavas mondatokat:
Hiányzol. Szeretlek.
A romantikus, már-már nyálas
közös emlékeket.
Az elmélyült beszélgetéseket.
A tudatot, hogy feltétel
nélkül bízhatok
magamban és benned.
Csak az ürességet hagytad itt.
Na meg a parfümöd fanyar illatát.

Forrás: netBarántő

Heti vers No. 66

2011-02-07T00:03:00.001+01:00

Alexis Piron

A SZÉP COMBOK

Colin, akit bolond szerelme

egész megbűvöl s elvakít,

vizsgálta egy nap kedvetellve

Rózája márvány combjait.

Egyszer a bal, másszor a jobb comb:

melyik szebb rajz, melyik nagyobb gond?

„Nem is tudom… Szivem oly kétségek kínozzák:

egyforma szép a két comb és a láb!”

„Barátom” – szólt a nő – „ne késs tovább:

jere: a kettő közt van az igazság!”

(Babits Mihály fordítása)

Forrás: A bujaság szonettjei, 2003. Urbis kiadó, Budapest.

Mert szeretem...

2011-02-02T12:24:00.001+01:00

Baka István

HALÁL-BOLERÓ

Éjfélt kongat az óra,
Megszólalt a Halál bolerója;
           Mint a kalitka,
           Tárul a kripta:
Huss! kirepülnek a lelkek.
           Összerakódnak
           A csontok, a holtak
Hústalanul dideregnek.
Egyet kondul az óra,
Hív a Halál boleróba;
           Jöjj ide, járjad,
           Fogyjon a hájad,
Lépj a körünkbe, ne félj hát!
           Összefogóznak
           Véled a holtak:
Jó fiuk, értik a tréfát.
Kettőt kongat az óra,
Zúg a Halál bolerója;
           Az égen a Göncöl
           Gördül; a gönctől
Most szabadulj: le az inget!
           Látod-e? túl sok,
           Vesd le a húsod!
Így a tiéd ez az ünnep.
Hármat kondul az óra,
Búg a Halál bolerója;
           Járja borissza,
           Szende klarissza:
Jaj, kilyukadt a szemérme!
           Víg veterán ott
           Ropja a táncot;
Csontja csörög? csak az érme.
Négyet kongat az óra,
Zeng a Halál bolerója;
           Táncol a szajha,
           Bár megaszalva
Csügg le a bőre a sárba.
           Járja a dalnok,
            Botfülü zsarnok
Húzza a sírba, hiába.
Ötször kondul az óra,
Bong a Halál bolerója;
           Járja a pásztor,
            Szent szava kámfor;
Széled a szélbe a nyája.
           Járja a titkár,
           Ő se okít már,
Vagy csak a táncfigurákra.
Hatszor kondul az óra,
Elnémult a Halál bolerója;
           Vissza a sírba,
           Zárul a kripta;
Hess! takarodjon a lélek!
           Már a kakas szól,
            Száll a pimasz szó:
Újra hazudja a létet.
(1987)

Heti vers No. 65

2011-01-31T00:03:00.001+01:00

Bajnai Nóra

TIZENKÉT CENTIMÉTER

Én tűsarok, te macskakő.
Alattam vagy, s én
magam alatt vagyok.
Én tűsarok, te macskakő.
Nehéz, testeden,
nehezen haladok.
Tűsarok, és macskakő.
Tőled 12 centiméterre vagyok,
magasodom, elhagytalak. Sok.
Inkább toljanak végig a Louvre-on,
Kerekesszékben, mint, hogy veled,
mert Én tűsarok, s te macskakő.
Hányszor mondjam el neked?
Ez voltam és ez vagyok.

Forrás: Irodalmi Jelen

Heti vers No. 64

2011-01-24T08:11:00.001+01:00

Csillag Tamás
ÉS FELBORÍTJÁK A KUKÁKAT

beleszagolnak a csendbe

érzik az utcaszagot

villanyfényben fürdő

magányos krisztusok

zsebeik mélyek, beesett

szemükbe fészket rak a bánat

valamiért élni kell

és felborítják a kukákat

Megjelent a 2010/6-os Bárkában.

Heti vers No.63

2011-01-17T00:03:00.020+01:00

Ady Endre
HÉJA-NÁSZ AZ AVARON

Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.

Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron

Heti vers No. 62

2011-01-10T08:02:00.000+01:00

Nagy Katalin Erzsébet
KOCKA

Mikor megismerlek, áttetszővé válsz.
A szavaid világítanak.
Szétoszló felhőként hatolsz mindenhová.
Bőr alá olvadó érintésekben lélegzik a világ.
Eggyé lobbanásban tűzfolyó sodor nem lenni,
de minden helyére csúszik,
az élek elsimulnak éjjelente.
Majd sűrű leszel, mint egy vastömb.
Felületeden megfagy a lehelet.
A gesztusok lecsúsznak rólad.
A tér kitaszít.
Nem kérek semmit, mégis agyon nyomsz.
A szobában ferdén áll az asztalod.
Ha arrébb tolom is ott marad.
Megvakult filmkockák.
Szar a cigi, mert keserű.
Széttárt tenyereden görbe ujjak.

Forrás: Bárka online

Heti vers No. 61

2011-01-03T08:16:00.000+01:00

Balla D. Károly
MEGADÁS

már nincs más hátra, csak a gyengeséged
a szégyenteljes lassú megadás
nyüszítve sorvad szét a vesztett élet
magába roskad csendesen a váz

mi szükség lenne már a szerkezetre
káosszá dúlva, ím, a régi rend -
egy óra jár csak buzgón folyton s egyre
de nem találja már a végtelent

nem vártad ezt csúfos záradékot
azt hitted balgán, lesz elég erőd -
de hullni kezdett rád a súlyos égbolt
feladtad hát a sejtett vég előtt

most nincs más hátra, csak a gyengeséged
és senki nem mond vádat; nincsen kegy
mi fontos volt, az mind a szélbe széled
s a holnap halkan szédül el veled

Forrás: Bárka online

Heti vers No. 60

2010-12-27T10:30:00.000+01:00

Haraszti Ágnes

SZAKÍTÁS

a hangszer tokjában

meglapult és ijedten maga alá

piszkított a vonó

zsebkendő hiányában

bársonyba fújta hártyás orrát

csak azután nézett kicsit körül

de addigra a hangszer már

vonatra szállt

és némán bámulta az elsuhanó

vezetékek kottacsíkjait

Forrás: Haraszti Ágnes, Őszinte legyek. AB-ART. Pozsony, 2004.

Heti vers No. 59

2010-12-20T08:05:00.000+01:00

Ughy Szabina
IDEGEN TEST

It was a beautiful night,
mondja, és én hallgatok.
A többire nincs közös szavunk,
angolul mindketten úgy ahogy.
Állunk a Jászai téren, látom,
amivé most engem képzel,
hozzáigazítom az ujjam, a szám,
legyen akkor ez ilyen egyszerű.
Magyarul szeretni úgyis nehezebb.
Aztán az első villamos, a Duna
a sorra kialvó utcalámpák,
ahogy a test idegenségére ébred
botorkálva a nyíló sávon.
Jó így is, a tisztuló vonalak közt,
kísérget a sor: komoran feloldoz,
forog a szó önmagára találva,
zár szavakba újra a nyelv,
komoran feloldoz, közömbösen fenyeget,
a többit úgysem lehetne lefordítani.

Megjelent a 2010/4-es Bárkában. Klikk

Heti vers No. 58

2010-12-13T08:01:00.000+01:00

Lesi Zoltán

ÁRKÁDIA

Tsapódo víz, feredő

leányok. Zöld ruhatáskák

ledobva, fönt lesekszik

fa ágon tíz vörösbegy.

Kerek popsik, rósaszín

czombok, mellek. Kukutskál

kigyó, pettyes, vöröske.

Forrás: Lesi Zoltán, Daphnis ketskéi. FISZ Könyvek 49., Budapest, 2009.

Heti vers No. 57

2010-12-06T08:05:00.000+01:00

Radnóti Miklós
FÉRFINAPLÓ

Napjaim tetején ülök, onnan
lóg le a lábom, hajamon
hófelhő kalapoz és szavaim
messze, kakastollak közt
portverve menetelnek!

Mondják, hogy virrad a gödrök
alján, füvek alatt csillogva
lesnek a tücskök s napitta
pocsolyák helye lelkesedik
döngölő léptek után!

Talán vihar jön, mert
simul halasodva a borz víz,
széttette a csönd lábát
az út fölött és harcos
zajokkal készül marakodni!

Forrás: Erőltetett menet (válogatott versek) című kötet!

Valóságos illúzió

2010-11-30T14:09:00.001+01:00

Néha azon tépelődünk, vajon megéri-e beleugrani egy újabb valóságba, hogy magunk mögött hagyjuk a régit? A régit, ami teljesen úgysem veszik el soha, de mindenképpen halványul majd az emléke. Egy új világba fejest ugrani egyenlő a leghatalmasabb bizonytalansággal, mert nem tudod mi vár rád a felhő, a köd túloldalán. Nem tudhatod előre, hogy mennyire lesz nehéz, mennyire lesz súlyos az a teher, melyet a kapun átlépve a válladra tesznek, hogy cipeld, amíg el nem fáradsz, és fel nem adod. Persze nem adod fel könnyen, mert meg akarod mutatni, hogy te is vagy valaki és nem vagy hajlandó ilyen könnyen eldobni a nehézséget, inkább küzdesz vele, cipeled, amíg csak bírod. De mi van akkor, ha elfáradsz és túl akarsz adni rajta. Akkor majd ismét jön egy újabb valóság, amibe fejest kell ugrani?

Fáradt vagyok az ilyenekhez…

Heti vers No. 56

2010-11-29T00:03:00.001+01:00

Kollár Árpád:

HAJNALI RÉSZ EGÉSZ

akkor hirtelen rázuhant a hold,

és átdöfte halszemét a teste,

nyomában kásás lámpafény loholt

– a függönyt hiába is kereste,

forgott csak az átizzadt ágyban,

dőlt be a részeg fény az ablakon,

mért nem vettek redőnyt – a picsába,

horkolhatna rég ahelyett vakon,

hogy arra gondol, gondolni kéne

valami szépre, s megírni nagyon,

valami olyat, hogy az az élet...

amit az ember gondol olyankor,

ha még az agy aludni nem képes,

pedig jó volna, s kap egy rohamot,

és néz ki, hogy mi a kurva élet,

az égen betelt már megint a hold!,

vagyis – bocsánat – bál van hajnalig,

aztán végre mégis nagyot ásít

- a szív, végtelen. azúr... valami

lélek... - na csókolom kosztolányit!

Forrás: kattints ide és meglátod

Heti vers No. 55

2010-11-22T19:35:00.001+01:00

Vida Nikolett

A NŐ MEZTELENÜL

A nő szeretkezés után nem nyitja ki a szemét.

Csak idézi a pillanatot…

Finoman tapogat a párna alatt,

az ágy melletti szakadékba engedi még reszkető tenyerét

és lassan sétál ujjpercein.

Amint ráakad,

gyorsan megára kapja a fehérneműt.

Aztán hirtelen bebugyolálja magát a takaróba,

mintha valamit titkolna,

mintha el akarna tüntetni valamiféle nem létező nyomot…

De milyen jó is lett volna, csak úgy csupaszon heverni.

Akár órákig.

Aztán elszundítani és felébredni ugyanígy.

Kimenni a mosdóba, majd kávét készíteni,

női magazinokat olvasni arról, miért kell eltakarunk a testünket még otthon is.

A gyerek előtt.

A férj előtt.

Arról, hogy maradjunk mindig titokzatosak, mert addig vagyunk igazán vonzóak és bűbájosak...

és aztán...

aztán már nem.

Megjelent az Opus folyóirat (2010/5) Peron című mellékletében

Heti vers No. 54

2010-11-15T00:03:00.002+01:00

Ady Endre

FÉLIG CSÓKOLT CSÓK

Egy félig csókolt csóknak a tüze
Lángol elébünk.
Hideg az este. Néha szaladunk,
Sírva szaladunk
S oda nem érünk.

Hányszor megállunk. Összeborulunk.
Égünk és fázunk.
Ellöksz magadtól: ajkam csupa vér,
Ajkad csupa vér.
Ma sem lesz nászunk.

Bevégzett csókkal lennénk szívesen
Megbékült holtak,
De kell az a csók, de hí az a tűz
S mondjuk szomorún:
Holnap. Majd holnap.

A költő születésének 133. évfordulójára!

Vajon mi kell a nőknek?

2010-11-13T08:31:00.001+01:00

Játék tényekkel és gondolatokkal elméletekről, melyek talán igazak, talán nem…

Jelentem alássan, megfejtettem a világegyetem minden kétséget kizáróan legnagyobb titkát. Tökéletesen határozottan mondhatom (írhatom), hogy rájöttem, mi kell a nőknek?! Hogy vajon mi? Hát halványlila fogalmuk sincs róla! Ez az igazság. Hogy sajnálatos, vagy éppen egzotikus, illetve dühítő ez az igazság, azt mindenki döntse el saját maga.

Mert nézzünk meg néhány szituációt, ami erre engedett következtetni!

Aki párkapcsolatban él (legyen az házasság, illetőleg az együttélés bármilyen formája) gyakorta hallhatja az alábbi kérdést: „Drágám, mit vegyek fel?” Ha a férfi azt válaszolja, „Nekem mindegy”, akkor a reakció az, hogy ő egy döntésképtelen, gyenge jellem, aki még egy ilyen egyszerű kérdésre sem tud válaszolni, nem csoda, hogy azt sem tudja, mit akar elérni az életben. Ha azt feleljük, teszem azt: „Vedd fel a kék ruhádat”, akkor pedig az van, miért mondjuk meg, hogy éppen azt vegye magára. Miért nem jó a piros?

Ha nagyon figyelmesek vagyunk egy nővel, azt hiszi rólunk, hogy valamit elkövettünk, amit helyre akarunk hozni. Összetörtük a kocsit, megcsaltuk őt a titkárnőnkkel, esetleg a legjobb barátnőjével bújtunk ágyba, elütöttük a kedvenc macskáját, elvesztettük, vagy elcseréltük a gyereket, bármi. Mindenben a rosszat látja, vagy azt keresi folyamatosan. Ha hosszú ideig nem veszünk neki virágot, csokit vagy új kocsit, akkor meg az jön, hogy nem foglalkozunk vele, és már biztosan nem is szeretjük. Jön a szócséplés az elhidegültségről és a rossz kapcsolatról. Ki érti ezt?!

Ha sokat akar szeretkezni egy pasi, akkor elkönyvelik szexmániásnak, neadjisten ráfogják, hogy csak a nő teste kell neki, s hogy perverz! Viszont, ha a férfi kevesebb szexualitásra vágyik, akkor a fejéhez vágják „Már nem szeretsz engem eléggé?!”

Vagy: megtörténik a szakítás a nagy szerelemmel, de rájövünk, hogy hibáztunk és visszacsinálnánk a dolgot. Megesik, szerintem mindenkivel és nem csak velünk, pasikkal, de a nőkkel is. A férfi ilyenkor elkezd nyomulni, ostromolja szíve (újra)választottját. Virág, csoki miegymás, ami ilyenkor csak kell. Ezt vagy díjazza a nő és rettentően imponál neki a dolog, vagy nyomulósnak tart. Általában az első verzió lesz igaz. Majd, ha elérjük célunkat és a hölgy újra közel enged magához, akkor következik a legnagyobb próbatétel. Megtartani őt! Mert eltelt, mondjuk egy hónap, virággal, romantikus (erotikus) üzenetekkel, csokoládéval, randevúkkal tűzdelve. A drága pedig kissé hozzászokott ehhez. Tetszett neki a szituáció és ezt akarja továbbra is, de ezt, ugye, nem lehet örökké játszani. Ekkor újra veszekedések sora következik és a vége nagyrészt mindig ugyanaz. Vagy pedig közel enged magához, már ott tartunk, hogy újra összejövünk, de ekkor jön a MONDAT, amit egy pasi sem szívesen hall: „Nem is tudom, hogy mit akarok!” Ettől meg lehet őrülni!

Valaki érti ezt? Szerintem a nők maguk sem. Szóval adott ezer meg ezer szituáció, amire lehetne alapozni, de azt hiszem, hogy kár most mindet felsorolni. Úgyhogy hölgyeim, gondolkozzanak csak el! Mit is akarnak önök igazán?

Forrás: Barátnő

Heti vers No. 54

2010-11-08T08:21:00.002+01:00

Orbán János Dénes
(ARÁM)

Egy kiskörúti kis karámban,
egy rohadt pesti juhakolban
énnékem szépséges arám van,
és ma is véle kupakoltam.

És túrom kicsi, puha gyapját,
míg fakad kéjes bégetése.
Hajnalig módos urak gyakják,
de hozzám tér meg ébredésre.

És fogyasztom szerelme nagyját,
ez a költő eb- s estebédje.
Nem iszom sört, nem eszem hagymát...

(...s még visszatérek e töredékre.)

Megjelent a 2010/2-es Bárkában.

Heti vers No. 53

2010-11-01T08:02:00.000+01:00

Czucz Enikő

KÓRHÁZKERT

játsszunk vonalzósat

legyünk derékszög

majd én leszek fent

vállalom a leesést

a medence széléről

vállalom a térdhorzsolást

csak egy picit lehelj a hasamra

színészkedik a kórházkert

épp körhintát alakít

vigyázz a törpével

a bokádba harap

szívem, gyújtsunk rá

és sose felejtsük el egymást

Forrás: az OPUS 2010/5-ös számának Peron című meléklete

Heti vers No. 52

2010-10-25T08:49:00.000+02:00

József Attila
VÁRLAK

Egyre várlak. Harmatos a gyep,
Nagy fák is várnak büszke terebéllyel.
Rideg vagyok és reszketeg is néha,
Egyedül olyan borzongós az éjjel.
Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét
És csend volna. Nagy csend.
De hallanánk titkos éjjeli zenét,
A szívünk muzsikálna ajkainkon
És beolvadnánk lassan, pirosan,
Illatos oltáron égve
A végtelenségbe.

1922. nov. 19.

Lehet jelentkezni!!!

2010-10-21T08:00:00.001+02:00

Szerintem mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy dühünket ki kell adni magunkból, különben felemészt bennünket. Ez a gondolat vezérelt, amikor megalkottam a Felbaszódva című blogot, ahol hirtelen felindulásokból születtek a legjobb bejegyzések. Néha trágár szavakat használva jutottam el egyes esetekben a végkifejlettig. Mostanában viszont már nem voltam dühös a világra, de néhány embertársamra sem. Legalábbis annyira nem, hogy azt szöveg formájába öntsem. Pontosan ezért hívtam meg még két embert, akik gyarapíthatják az idegbeteg szociopaták eme fellegvárát és írásaikkal szórakoztathatják a kedves, illetve kevásbé kedves olvasókat! Ha másnak is kedve támad kifejteni idegességét, fentartásait egyes embertársai, a rendszer, vagy bármi felé is, akkor szívesen várjuk az írásokat. Nálam lehet jelentkezni ;)

Szép napot mindenkinek és nem szabad elfelejteni, hogy a dühöt ki kell adni magunkból, mert ha mindenki megtenné ezt, akkor sokkal kevesebb frusztrált ember lézengene a hétköznapokban!

Heti vers No. 51

2010-10-18T08:32:00.002+02:00

Tőzsér Árpád
SALAMON HALÁLA

Agy és öl osztoztak rajta
mag-ezred kiömlő csillagok
Holtában is ráng minden tagja
ágyéka fényt és éjt befog
Az urnájánál összesúgnak
előbb lett lám belőle por
mint ahogy sziklás földbe dugják
mint ahogy sírja sebként beforr

Szeretői gyászöltönyükben
érzik antik merevedésük –
Emlék-ágyék bokrában trillák
levágott férfifők hajában fésük

Heti vers No. 50

2010-10-11T00:03:00.001+02:00

László Krisztián
EMLÉKNYALÁB

láttalak lent a folyóparton
az élet bögréjéből
ittad az időt
és a szádon megfagyott
a pillanat nedve

mikor belefeküdtél a bokorba
meztelenül
kiröppentek a madarak
ráfeküdtem a hasadra
te meg
homokot szórtál arcomra

Megjelent az ArtFALatok című antológiában 2001-ben a Plectrum kiadó gondozásában

Heti vers No. 49

2010-10-04T00:03:00.001+02:00

Kiss Ottó

A NAGYPAPA UGYANOLYAN

A nagypapa ugyanolyan, mint én,

csak sokkal magasabb,

és nemcsak értelmes dolgokról beszél,

hanem értelmetlenekről is.

Ebből lehet tudni, hogy ő már felnőtt.

Megjelent a Bárka folyóirat 2009/6. számában

Régi kedvenc

2010-10-02T17:21:00.000+02:00

Egyszer volt, hol nem volt... de ez nem tündérmese, úgyhogy hagyjuk ezt a marahságot. Szóval valamikor régen, amikor még én is fiatalabb voltam, mint most (ami egyébként logikus), rengeteg fesztiválon megfordultam ám. Az egyik első nagy rendezvény, amin részt vettem, a KlikkFeszt volt. De nem az, amit Újvárban rendeztek meg néhány alkalommal, hanem még az, ami Kamocsán zajlott, a homokos parton, azok közül is a legutolsó. Az volt az igazi Klikk, nem az újvári! Ott én nagyon sok jó emberrel ismerkedtem össze, akik éppen annyira, vagy még inkább voltak lázadó természetűek akkoriban, mint én. Két olyan lányt volt szerencsém abban az időszakban megismerni, akikkel hosszú éves barátság alakult ki köztünk. Mivel mindig szerettem volna egy lánytestvért, találtam kettőt is (ez egyébként akkoriban nagy divat volt, hogy mindenki mindenkinek a testvérévé fogadott valaki - ám lehet, hogy most is van ilyen). Szóval ők ketten voltak Monkey (Csebres Móni) és Twiggy (Bárdos Kinga). Akkor mindenki így ismerte őket. Az évek folyamán mindketten megváltoztak, benőtt a fejük lágya (már amennyire benőhetett) és felnőtt emberek lettek. Sajnos a kapcsolatunk is megszakadt az elmúlt időszakban és nagyon ritkán találkozunk, de az emlékek örökre megmaradnak (ez milyen nyálas szöveg)!

A lényeg lényege lényegében lényegtelen... szóval, hogy ne húzzuk az időt, az lenne a történet esszenciája, hogy nekem a fejemben megragadt egy vers, amit akoriban vetett papírra Kinga. Egy olyan kis versike, amit soha nem fogok elfelejteni, ugyanis annak sorai a mai napig visszhangoznak a fejemben. Megosztom ezt veletek, remélem, nem fejez le érte :)

REMIATYÁNK

… és meséid feledésre ítéltettek

Nem vagy több mint

az ostobák teremténye

A valós világtól való félelem

következménye

Kellenének már az evilági tettek

Kitalált lényed pusztulásra

kárhoztat

Mégis mi túlélők leszünk

S te az egyetlen áldozat.

ÁMEN

Szkeccs-próba I.

2010-09-30T08:26:00.002+02:00

Barátnők (kávézóban)

- Pedikűr csak szombaton van.

- Komolyan mondod?

- Teljesen. A Teréz mondta a minap és én adok a szavára.

- Te még hiszel annak a tehénnek? Hiszen megölte a férjét.

- Dehogy ölte, eltűnt…

- De el ám. Titokzatos körülmények között.

- Ugyanmár, a háborúban veszett nyoma…

- Persze, teljesen rejtélyesen.

- Sokan tűnnek el rejtélyes körülmények között.

- Viszont róla beszéltek is.

- Mit beszéltek? Mond már!

- Azt rebesgették, hogy szeretője volt és ezt a Teréz megtudta. Nem is bírta elviselni.

- Feldühödött?

- Még szép hogy. Azt beszélik még mindig, hogy ezért bosszút állt rajtuk.

- Nem hiszem el.

- Pedig így volt. Nekem elhiheted. Biztos forrásból tudom.

- Kitől?

- A Klára barátnőm mondta.

- Az a pletykás ribanc? Én már azt sem hiszem el neki, amit kérdez.

- Ez rágalom, kikérem magamnak az ő nevében is…

- Pedig ez biztos. Hallottam.

- Ki mondta?

- Az egyik nő a pedikűrösnél.

- Erről jut eszembe: Megyünk holnap?

- Dehogy, mondom, hogy csak szombaton lehet.

- Igaz, akkor szombaton.

Heti vers No. 48

2010-09-27T08:39:00.002+02:00

Zirig Árpád
FÉRFIBÁNAT

Már a nyár is messzire csángált,
megnövekszik a férfibánat.
Nyakamra nőtt a prémgallérja
a dohos szagú nagykabátnak.

Előttem elszürkül a világ,
a fájdalom velem araszol.
Ez a hallgatás újabb napja.
Ajtóm előtt gyűlölet csahol.

Hiába rakom rímet rímre,
úgy érzem, némulnak a szavak.
Csukott a száj, már nem kiáltó.
Fagyban az álmok elporlanak.

Heti vers No. 47

2010-09-20T08:03:00.002+02:00

Weöres Sándor
FÉRFIAK TÁNCA

Valaha, valaha
gyermekek voltunk.
Körülguggoltuk a tüzet,
hol kukorica pattogott.
Ágakon lógtunk fejjel lefelé.
Anyánkkal aludtunk.

Valaha, valaha
gonoszok voltunk.
Megrángattuk a cica farkát,
kihúztuk a bogarak lábát,
marokkal téptük a virágot.
Ma már csak akkor gyilkolunk, ha kell.

Valaha, valaha
tiszták voltunk.
És egy napon
tündért láttunk a hegy felett,
meztelen volt és nevetett
és két kitárt lába között
a Nap, a Nap emelkedett!
Lestük estig,
akkor szétszállt fekete köddé.
Mikor hazamentünk,
anyánk zokogott,
hogy nincs fia többé.

Forrás: Weöres Sándor legszebb versei

Heti vers No. 46

2010-09-13T08:03:00.000+02:00

Bárdos Kinga

EGYSZERŰ KÉPLET(T)

Keresed a sorsritmust

mit ismételten kóstolnál

bármit kóstál is.

Én is.

Tüzet minek szítsak

nincs fonal mit elveszítsek

csábít a csend de csak a hangzavar

mi vendégül lát

míg végül

feláldoz a gond oltárán.

Hiába is gondoltál rám

Mondd inkább: hallgass,

sose ásd ki mit már eltemettél.

Megtanultál elég tételt

hogy békében nyughass.

Lezárt dobozod

s rossz lemezeid

el ne kobozza

a Jelen oknyomozója

Ég vele, Tanár Úr!

2010-09-06T01:07:00.000+02:00

Búcsú Pomichal Richárd Tanár Úrtól (1951-2010).

Emlékszem, tízéves voltam, amikor bekerültem a Dunaszerdahelyi Magyar Tannyelvű Gimnázium falai közé. Kisfiúként, akit még szinte az iskolatáska cipelt, nem pedig fordítva. Félénken sandítottam a tőlem több fejjel magasabb diáktársakra. Az első nyolcosztályos gimnázium tanulója lettem. Új iskola, új tanárokkal – utólag bevallom, ijesztő is volt némileg a szituáció. Megismerkedni 33 új gyerekkel és megannyi új tanárral, amikor minden órán más és más oktat – maga volt a rémálom! De ez a rémálom lassan 180 fokos fordulatot vett, és mosollyá változott. Megismerkedtem az új diáktársakkal, majd lassan a tanárokat is megszerettem. A kedvenc tantárgyam az első néhány évben pedig a biológia lett…

Pomichal Richárd tanár úr annyira szépen, érthetően és játékosan magyarázta a növények, állatok és emberek felépítését és szokásait, hogy élvezet volt hallgatni. Ő szerettette meg velem a növényvilágot, aminek eredményeként nem sokkal később növényhatározót vásároltam, és komolyabban kezdtem foglalkozni a botanikával. Imádtam a virágokat, és mikroszkópon keresztül vizsgálni a keresztmetszeteket. Pontosan ezek hatására jelentkeztem biológia-gyakorlatra is, ahol heteken keresztül növényekkel foglalkoztunk. Amikor Pomichal tanár úr megkérdezte, ki szeretne biológia-versenyre jelentkezni, azon nyomban fel is tettem a kezem. Szép eredményt értünk el, sajnos már nem emlékszem a helyezésre, de büszke volt rám a felkészítő tanárom. S én is büszke voltam rá és bátran mondhattam, hogy a kedvenc oktatóm lett. Ahogy teltek az évek sajnos egyre messzebb kerültem a biológia világától, amit a tanár úr sajnált is, de nem tehettem semmit. Évek múltán jobban érdekelt az irodalom, mint a biológia. Az egyetlen tantárgy volt, amelyből jó jegyeim voltak, s ezek szép lassan leromlottak. Kamaszodtam, olvastam, de már szépirodalmi alkotásokat, nem tudományos könyveket. Az elsőben vásárolt növényhatározó is a polcra került és nem is nyitottam ki többé…

Végzős koromban félévkor nem tanultam a biológia-vizsgára, hogy ne bukjak meg, és a tanár úr nagyon dühös lett. Az iskola folyosóján kiáltott utánam, mikor megtudta, hogy nem készültem: „Pedig a kedvenc diákom voltál!” Sosem felejtem el a szavait… Mikor leérettségiztem, magyar szakra jelentkeztem az egyetemre, és a virágokat már csak a vázában néztem, nem a mikroszkóp alatt. De Pomichal tanár úrra még mindig kedvenc tanáromként emlékeztem.

Elteltek az egyetemi évek, szakállt növesztettem. Többször mentem el a tanár úr mellett az utcán kicsiny városunkban és ritkán fogadta köszönésemet. Először azt hittem, talán haragszik rám valamiért. Majd egy alkalommal, idén júniusban, összefutottam vele a Dunaszerdahelyi Élelmiszeripari Szakközépiskola igazgatóságán. Éppen az igazgató úrtól jöttem ki, ő pedig hozzá igyekezett. „Te vagy az Sándor? Meg sem ismertelek! Hallottam, hogy újságíró lettél. Ha valamire szükséged van, hívj fel nyugodtan, ha tudok, segítek!” – mondta és diktálta is a mobilszámát, de közben rohant. Leírtam, de nem voltam biztos benne, hogy helyesen. Hatalmas kő esett le a szívemről, mert tudatosult bennem, hogy nem haragszik rám, csak nem ismert meg a szakáll miatt. Ez valahogy boldogsággal töltött el, mert rájöttem, hogy kedvenc tanárom nem neheztel.

Múlt pénteken találkoztam a feleségével és megkértem, hogy diktálja le nekem a férje számát, mert nem vagyok biztos benne, hogy jól írtam-e le. Készséges volt és azonnal mondta is. Terveztem, hogy felhívom valamikor, mert kíváncsi voltam, hogyan alakult az élete.

Vasárnap hajnalban öngyilkos lett. Nem tudni, miért tette, csak annyi bizonyos, hogy megtörtént. Sajnos nem beszélhetek vele többé, a találkozás elmarad. Nem találtam szavakat, amikor értesültem a halálhíréről. Még most sem hiszem el…

Ötvenkilenc éves volt Pomichal Richárd biológus, tanár, férj és családapa. Nyugodjon békében, Tanár Úr!

Forrás: http://baratno.com/view.php?arclid=2010090502

Heti vers No. 45

2010-08-30T09:27:00.000+02:00

William Shakespeare
CARPE DIEM

Úrnőm, merre jársz, nyomod veszett?
Ó maradj és hallgasd! kedvesed
két hangnemben is dalol;
mért szaladsz, te szépek éke,
összefut a két út vége,
aki bölcs, az tudja jól.

Majd szeretsz? Én most szeretlek,
most vagy itt, hát most ölelj meg,
a jövő sötét világ.
Késlekedsz még? jőjj csak szépen,
most csókolj meg Százszorszépem,
gyorsan száll az ifjuság.

Népbutítás a képernyőn keresztül

2010-08-25T16:41:00.002+02:00

Vajon a reklámoknak mennyi hatása van ránk, felnőttekre? Biztosan van, ám lehet, olyannyira próbáljuk leplezni, hogy tudomást sem veszünk róla. De vajon mennyire hatnak a gyerekekre a televízióban egyre gyakrabban felbukkanó pár másodperces képsorok? Rettenetesen befolyásolhatják a gondolataikat, ítélőképességüket, sőt annyira elrugaszkodhatnak általuk a világtól, hogy az már szinte ijesztő! Amikor a hatéves kisgyerek azt mondja, a csirke az áruházból jön, akkor földbe gyökerezik a lábam. Nem hiszem el, hogy komolyan gondolja, pedig igen. Soha sem látott még élő baromfit, kizárólag a fagyasztott, üzletek hűtőiben pihenő húsdarabokat. Ha tudná, hogy annak valaha tollazata volt, talán meg sem enné.

A minap egy nagyon bizarr történetet hallottam. Egy húszas évei felé közelítő fiatalember azt állította, hogy ő csak a boltban kapható tojást eszi meg. Mikor rákérdeztek, miért csak azt és a házit miért nem, nemes egyszerűséggel annyit felelt: „A házi tojást a tyúk tojja. Gusztustalan!”. Ennek fényében csak arra kéne választ kapni, honnan érkezik vajon a bolti tojás? Amikor elárulták neki, az is a tyúkból „jön ki”, nem akarta elhinni. Boldog együgyűség!

De mire is tanítanak bennünket a reklámok. Megtudjuk, hogy melyik a legjobb mosópor? Mindegyik az, csak van, amelyik a színes, a fehér, de akad olyan is, hogy kifejezetten fekete ruhákra használatos. Azt is elárulják a tévéműsorokat összekötő „filmecskék”, hogy melyik csokoládét érdemes megvennünk, mert jelenleg olcsóbb, finomabb, mint az összes többi. A kedvencem, az egyik csokoládés kukoricapehely reklámja, amikor a barna kutya elkövet valamilyen irtózatos marhaságot és az összes csoki a búzamezőkre ömlik. „Bumm, és így lett a Chocapic!” – kiáltja. Én már csak arra várok, hogy a természetben járva, mikor leszek figyelmes arra, hogy kisgyerekek a búzamezőket öntözik olvasztott csokival, majd búskomoran térnek haza, ugyanis nem következik be a reklámokból ismert hatás. Talán még ez is meglehet. Aki azt hiszi, hogy a csirke az áruházban „terem” zacskóban, az miért ne hinne a kukoricapelyhes reklámnak?

Ugye mindenki ismeri a barátságos lila tehenet, amelyik az Alpok gyönyörű zöld füvét legeli és a legfinomabb forrásvizét issza? A hódok és a medvék fejik a tejet tőle, amitől a csokoládéja annyira, de annyira ízletes lesz. Akadt, aki kirándulása alkalmával kereste a lila állatot, de sajnos nem találta. Jelzem, itt is gyerekről van szó, nem felnőttről. De azt mondja már meg nekem valaki, ha a Milka csoki a Milka tehén tejéből van, akkor a Tibi csoki miből készül?

Heti vers No. 44

2010-08-23T00:03:00.001+02:00

Péli Gábor

HEXACENTIMÉTEREK

(részlet)

Casanova kimenői

Ólomcellám mélyén csorbul a vétel

nincs jel

szép alakodról nem küldesz MMS-t.

Nem pásztáz kamera

dús öleden elidőzve

Rengő combjaidon sem pásztáz tenyerem.

Felkel a nap

és csendbe tűnődik a rab a benti setétben

Most kit ölelhet az egyszeri asszony?

További versek: katt ide

Heti vers No. 43

2010-08-16T00:03:00.002+02:00

Vida Gergely

CENTER

(rangadó után, a kocsmaudvaron)

Nyelvtanilag mondom neked, öregem,

hogy a -ben az helyrag, méghozzá

belső helyeket jelölt, belet, szivet, szart,

s akkor a mondá az úr kezdetben,

hogy lehet az benne idő, nincsen idő, öregem,

helymerev, te, különben ne higgyed,

hogy ezt én találtam ki, hogy rácsaptam a hasamra,

vagy szoptam a kisujjamból,

egy könyvbe volt benne, de tőlem még most is

benne lehet, ha az a hüje Lóci ki nem tépte,

úgyhogy a számból picsát én nem csi-

nálok, csinájjon más.

Forrás a szerző Sülttel hátrafelé c. kötete. Kalligram, Pozsony. 2004.

Heti vers No. 42

2010-08-09T00:03:00.003+02:00

Weöres Sándor

BOLDOGSÁG

A férfi

Szeretem ernyős szemedet,

etető puha kezedet,

mellém simuló testedet,

csókolnám minden részedet.

Ha minket földbe letesznek,

Ott is majd téged szeretlek,

őszi záporral mosdatlak,

vadszőlő-lombbal csókollak.

A nő

Hidd el, ha egyszer meghalunk,

föl a felhőbe suhanunk.

Vének leszünk és ráncosak,

de szívünkben virágosak.

Nagy felhő-hintánk csupa láng,

alattunk sürög a világ,

gurul a labda, sül a fánk,

mosolyog hetven unokánk.

Rózsaszín

2010-08-08T18:21:00.000+02:00

… és összeszorul, majd hevesen verni kezd, a fájdalom pedig erősebb és erősebb lesz. Nem hagyja, hogy nyugalomra lelj, és nem hagyja, hogy kiábrándulj. Összekavarod a dolgokat és ismét a mindenek közepébe zuhansz, ahonnan oly sokszor próbáltál kimászni, de valami mindig visszahúz. Nem tudod, mi az, de sejted. A sejtelem azonban homályt borít a realitásra és pontosan ettől lesz számodra elérhetetlen a való. Igazából ki sem látsz a saját gondjaid mögül, melyek erődként tornyosulnak könnyben úszó szemeid elé. Sajnos nem tudod, mit tegyél, nem tudod, mihez kezdj a helyzettel. Ez a szituáció számodra nem új, hanem minden alkalommal visszatérő, mert nem találtál rá megoldást. Talán nem is találsz soha, mert erőtlen vagy, de lehet, hogy nem is szeretnéd megoldani, mert így a megfelelő. Ebben akad némi önbecsapás, csak azt nem lehet tudni, hogy melyik részről. Akarod, vagy nem akarod? Ez a nagy kérdés, de magad sem tudod a választ, arra hogy mit akarsz, illetve mit nem. Először ezt az enigmát kéne megfejteni, mert anélkül nincs továbbhaladás. Sajnos ez egy ilyen világ, egy ilyen élet, amelybe beleszülettél, de nem te választottad. Ezt kaptad, ezt sorsolták ki neked a születésed előtti létben a hatalmas pörgethető tartályból számokkal ellátott golyók közül és el kell viselned. Talán egyszer minden másként lesz, minden rendbe jön majd és akkor rózsaszín madarak repkednek majd a légben. Azokat pedig csúzlival halomra lehet lőni, hogy levezesd a feszültséget…

Heti vers No. 41

2010-08-02T08:34:00.000+02:00

Janus Pannonius
SÚLYOS ÉS KELLEMETLEN KÉRDÉS

Mért áhítja a fütykös a puncit, a punci a fütyköst?
- ennek a jámbor nép így magyarázza okát:
akkortájt, amikor Prometheus ős-szüleinket
gyúrta agyagból, még egyfele járt a keze.
Nem formált testrészt, melytől szétválik a két nem,
s mellyel az emberi faj újrateremti magát.
Majd azután később, hogy a természet legyen úrrá,
más-másfélékké tette az embereket.
Úgy, hogy emennek öléből egy keveset kiszakított,
s tette a másik lény lába közé e csomót.
Most ama vájat folyton kergeti ezt a csomócskát,
és e csomó folyton visszakivánja helyét.

Ilony néni se szereti a meleget…

2010-07-27T21:19:00.002+02:00

…főleg az ilyen forró nyári napokon,

mikor a nap bőségesen szórja sugarait

irodája ablakára, rája,

S haját copfba fogja:

- Nem érdekel ki mit mond – mondja

mert neki kényelmes egy kupacban,

nem a vállára omolva,

csak libegve, nyugalomban.

Mert Ilony néni se szereti a meleget,

Legyezőt vásárol a boltban,

tellegeti magát vele, hűsüljön a lég,

de jobban esne, ha négerek legyeznék,

szőlővel kínálnák, s kényeztetnék, mert

Ilony néni se szereti a meleget.

Legyen nyár és jó idő,

de ne dögöljön meg az irodista,

ki székében naphosszat az üvegházat érzi,

mert olyan az a szoba, mintha globális

és fölmelegedett volna, ahol

Ilony néni se szereti a meleget.

Heti vers No. 40

2010-07-26T00:03:00.001+02:00

Lőwy Árpád

A CSEH OROSZLÁNHOZ

- megjegyzés:

a pilseni városház tornyán

kipingálták újra az oroszlánt:

a vörös testet két arany farok

teszi

Lőwyt a sárga irigység

eszi

Oh, dicső barom, te imponálsz nekünk.

A Sors, hogy ilyen csodát nem tett velünk?

Neked két farkat adott a végzeted!

Nekünk csak egy volt - és az is elveszett.

[Pilsen, 1908. május 27.]

- Tompa Mihály után szabadon -

Nyomozunk, mint állat

2010-07-21T00:40:00.000+02:00

Mennyire élvezhetőek manapság a sorozatok? Ott van az NCIS, a CSI New York, Miami, Los Angeles és még ki tudja mennyi variáció. De vehetjük a flúgos nyomozót Monk-ot, aki folyamatosan dührohamot kap minden apróságtól, mindamellett zseniális bűnüldöző. Akár nyomozhat az egyetemi professzor is, aki a matematikát használva kapja el a gonoszabbnál gonoszabb bűnözőket, olyan kifejezéseket használva közben, hogy a néző meg sem próbálja felfogni azokat. De ott van a nagyon okos, mindent kikövetkeztető Mentalista, aki eszméletlenül magabiztosan oldja meg a nyomozásokat, minden rosszfiút rács mögé juttatatva. De kérdezem én, ha minden bűntényt megoldanak, miért van mindig valaki az utcán, aki gyilkolászni kezd? Hol vannak azok az ügyek, amelyeket nem göngyölít fel a flúgos, az okos, a szupermatematikus nyomozó? Azokat miért nem tárják elénk? Túl sok a „hepiend”, a boldog vég és éppen ezért semmi realitást nem sugároz a képdoboz. A fiatalok megtanulják, hogyan kell megölni valakit úgy, hogy a legkevesebb nyomot hagyják, a legkisebb gyanú terelődjön rájuk. Ezt tanítják nekünk ezek a sorozatok.

De elérkezett a nyári szünet, ilyenkor ezeket a műsorokat képzeletbeli dobozokba zárják és megőrzik őszig. Addig pedig a kedves néző tövig rághatja a körmét, hogy vajon mi történik majd kedvenceivel, mert az bizonyos, hogy az évadzáró rész eszméletlen feszültséggel és nyitott kérdéssel ér véget. Így borzolják az ember idegeit. Ilyenkor lépnek életbe a megszokott esti szórakozást pótló műsorok. Jön a krimi-író, akinek a könyveiben leírtak alapján gyilkol egy pszichopata és persze ki mást is kérnének fel a nyomozás segítésére, mint őt magát. De képbe jön az „atomszőke” csaj Döglött aktáival kedd esti időtöltésként, ahol több évtizedes lezáratlan nyomozásokat vesznek elő és oldanak meg. Persze hozzá sem kell tennem, mindet sikeresen. Amihez hozzáérnek, megoldódik. Hát ilyet?! Csütörtök este – mivel a szószátyár s(z)ómen szabizik –, tűzték műsorra, szintén nemrégiben, a fiatal mentőstanonc mindennapjait bemutató sorozatot, melyben a főhős az emberek gondolatait nem csak hallja, de látja is. Ilyen nincs… Vajon mi lesz a szerepe? Természetesen a rendőrség állandó segítőjévé lép elő csodálatos képességének köszönhetően. De vannak vámpírjaink is, akik a fényben járnak és annyira, de annyira szelídek, mégis minden alkalommal felbukkan valaki, aki rossz fát tesz a tűzre. Csupa irrealitás, csupa irracionális eseménysor fut végig minden este a képes dobozban. Kérdem én: Érdemes ezeket az agyzsibbasztó sorozatokat bámulni, vagy inkább ássuk bele magunkat egy érdekes olvasmányba? Mindkettő szórakoztató lehet, bizonyos mértékig. Kinek mennyire, azt mindenki döntse el saját maga!

Heti vers No. 39

2010-07-19T08:18:00.000+02:00

MÉDARD DE SAINT-JUST

Szerencsés hasonlat

Nemes lány előtt, szava estét

Nem mérve, elejté egy illető

A szüzesség szót. Mire ő

Megkérdi máris: Mi az, hogy szüzesség?

Az, szép gyermekem? - szólék. - Kismadár:

Mihelyst farka nő, azonmód messze szál.

Heti vers No. 38

2010-07-12T00:03:00.001+02:00

EGRESSY ZOLTÁN

Szia, psziché

Szia te nagy, nagy, te

nagy szerelmes, valakibe

nagyon szerelmes egyetlen

szerelmesem, Psziché.

Furcsa a tenger, még

mindig, mindig, még mindig zúg,

rohamozgatja keményen

a lágy, tűrő partot.

Tegnap fáradt voltam,

odatámolyogtam hozzád,

kopogtam az ablakodon,

de esőnek hittél.

Forrás: Élet és Irodalom, LIV. évfolyam 6. szám, 2010. február 12.

Heti vers No. 37

2010-07-05T00:03:00.002+02:00

FABÓ KINGA

Vörös hajszál, virtuális hárem

Vörös hajszálamat

- írmagja se! - laza

mozdulattal félre

mit lökte?! söpörte!

gyógyfüveket vittem pedig

hogy a felesége szőke

isten bizony föl se

merült - bukta.

Hittem, beteg, csak hazudta.

Szégyenszemközt kullogok.

Háremekben első hölgy

- várni hölgysorom -

elsöpröm mind; háremet

- férjsoron én jár-kelek -

hajammal én fűz-fonok.

Forrás: Élet és Irodalom, LIV. évfolyam 25. szám, 2010. június 25.

Heti vers No. 36

2010-06-28T01:15:00.006+02:00

Pilinszky János
Őszi vázlat

A hallgatózó kert alól
a fa az űrbe szimatol,
a csend törékeny és üres,
a rét határokat keres.

Riadtan elszorul szived,
az út lapulva elsiet,
a rózsatő is ideges
mosollyal önmagába les:

távoli, kétes tájakon
készülődik a fájdalom.

Emlékszagú áprilisi éjjel

2010-06-22T08:50:00.002+02:00

Kígyózó sorokban rohannak meg az emlékek. Nem tudom, mit tegyek velük, egyre csak jönnek és többen, és többen lesznek. Furcsa volt kinyitni az ablakot, mert most azon keresztül áramolnak be, és ellepik lassanként az asztalt, a széket, a szobát. Egyedül vagyok velük, próbálom zsebre tenni mind, de túl kicsi a zsebem, nem férnek bele. A fiókok is megteltek már, a nagyobbak már réges-rég teli vannak múltbéli képekkel. Elküldeném őket, de nem mennek, sőt, egyre többen vannak. Mintha áttörtek volna valamiféle érzelmi gátat, ahova eddig rejtőztek, vagy ahova eddig rejtette őket valaki. Szinte betemetnek, alig kapok levegőt. Biztosra veszem, hogy megfojtanak. Egyre nehezebben veszem a lélegzetet, egyre gyorsul a szívverésem. Lehet, hogy belehalok ebbe a támadásba, vagy kómába kerülök (lendülök), de egy biztos… nem úszhatom meg ép bőrrel. Az emlékeink össze fognak nyomni, teljesen összeroskadok majd alattuk és senki nem tud segíteni. Nincs, aki megmentsen, nincs, aki kihúzzon súlyuk alól. Egyre kevesebb az oxigén, egyre zárul a kör, egyre jobban elnyelnek…

…elnyelnek.

Heti vers No. 35

2010-06-21T00:03:00.002+02:00

Egy nagyon kedves régi ismerősöm küldte be saját versét a heti vers "rovatba", amit én nagyon szívesen be is tettem. Remélem tetszeni fog majd minden hűséges és kevésbé hűséges olvasómnak :) Ízlelgessétek :)

Bárdos Kinga
ESÉLY

Az arany aránya nem irányelv,

nézd el, ha talányos a virágnyelv…

A tanítás csak első ízben édes, később lesz cukormentes..

Ma még Bölcsnek véled, holnap rájössz majd: hentes.

Sok-sok ponyvalegény célt látni is kancsal,

üveghegyen túlra készül túrabakanccsal

s képe fancsali ha rácsodálkozik egy-egy rácsmentes elme:

csúcsfelszerelésnek kondíció nélkül, testvér, mi értelme?

..ám az önjelölt békenagykövet
is végzetes baklövést követ el:
szavának hitelt a gyarlótól ordítva követel,
így észre-vétlen is ő dobja az első követ..

Nem kell ide szívhezszóló líra,

a Lét minimum filmszatíra:

csinos kis snittekre hasítva

bedarál a fasírtba

De Te csak ne sírj.

Saját képed-re-formálhatod.

Heti vers No. 34

2010-06-14T00:03:00.001+02:00

ROBERT BURNS: ADD MEG A LÁNY JUSSÁT...

                      Add meg a lány jussát, fiam,
                      öleld át jó keményen,
                      amit cserébe ád, fiam,
                      fél zsák arannyal ér fel.
                      Ha félsz, úgy szopd be whiskydet,
                      ha fél, tapaszd be száját,
                      és húzd el jól, hejehuja,
                      jól húzd el a nótáját.


                      A lányt repítsd az ágyra fel,
                      az ajtót sarkad zárja el,
                      szólj rá, hogy combját vesse szét,
                      húzd fel szőrös kis kesztyűjét,
                      légy szenvedélyes, nem mulya,
                      ha ordít, fogd be száját,
                      s húzd el, fiam, hejehuja,
                      jól húzd el a nótáját.

Heti vers No. 33

2010-06-07T08:06:00.004+02:00

Radnóti Miklós:
Razglednicák 4.

Mellézuhantam, átfordult a teste

s feszes volt már, mint húr, ha pattan.

Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -

súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.

Halált virágzik most a türelem. -

Der springt noch auf, - hangzott fölöttem.

Sárral kevert vér száradt fülemen.

Heti vers No. 32

2010-05-31T00:03:00.001+02:00

Parti Nagy Lajos
Turbógrill

Egy délután, hogy nem volt térerő,

Tubicáné és Tubica kiültek

a műfűre a szviming paul elé,

és hoppon maradásban részesültek.

Kitátották az ápolt csőrüket,

és tollászkodtak, sült emberre várva,

kék volt az ég, a Nokia süket,

szőke manöken szállt át épp Budára.

"Büdös kurvája, nézd hogy' illeget,

szolárium, oszt' félig nyers marad"

horkant a férfi s ráfelelt a nő:

"Bevezetjük a turbógrilleket,

és majd nézhetnek, ne krenkold magad,

ha mink leszünk itt minden térerő."

Forrás: Parti Nagy Lajos legszebb versei, AB-ART kiadó, Pozsony. 2005.

Heti vers No. 31

2010-05-24T08:16:00.003+02:00

Csehy Zoltán
A Edgard Varèse-matt I.
(részlet)

Akár a korall, úgy mozog a nő,

az előbűvölt, az orchidea ajkú homunculus,

aztán szétoszlik a delej, s magyar mércével

legalább Jókaiig párállik vissza.

Odanő vissza a körme is, a haja, a szeméremszőre,

a szaga. Nem tudom, ha csak szólni hagyom őt,

a zörejt, ha csak meg nyilvánulni a tömböt

a szaggatottságot gondosan kerülve, azt sugallva mégis,

nyilvánvaló, hogy nem vétek az alkímia

elemi szabályai ellen.

Heti vers No. 30

2010-05-17T00:03:00.008+02:00

Francois Villon:

NÉGYSOROS VERS,

melyet Villon halálítélete szélére írt

Francia vagyok Párizs városából,

mely lábam alatt a piszkos mélybe vész,

s most méterhosszan lógok egy nyárfaágról,

és nyakamon érzem, hogy seggem míly nehéz.

Heti vers No. 29

2010-05-10T00:43:00.000+02:00

Pilinszky János:

Négysoros

Alvó szegek a jéghideg homokban.

Plakátmagányban ázó éjjelek.

Égve hagytad a folyosón a villanyt.

Ma ontják véremet.

Kósza luxus

2010-05-03T16:13:00.001+02:00

Az pontosan akkor történt, amikor sárguló falevelekből gyúrtunk golyókat és azokkal csatáztunk. Régmúlt fiatalságunk maradványai ezek az emlékek. Egy olyan fiatalságé, ami már elröppent felettünk és senki sem tudja merre tart, hová tűnt. Vannak olyan pillanatok, melyek bevillannak filmkockaként térdelve a mellkasunkra, hogy eszünkbe véssük, ilyen dolgok is megestek hajdanán, amikor sárguló falevelekből gyúrtunk golyókat és azokkal csatáztunk. Majd lefeküdtünk a bíborpiros bokrok alá és bámultuk a fölénk tornyosuló leveleket. Olyan hatalmasnak tűntek, olyan védelmezőnek, de ránk hullottak napok alatt. Meghaltak egy halhatatlan világban. Kíméletlen földanyánk bekebelezte őket és újakat képzett a helyükre, majd ismét eltelt az idő és újra eljött a pillanat, amikor sárguló falevelekből gyúrtunk golyókat és azokkal csatáztunk. De ki emlékszik már arra, hogy milyen gondtalanok voltunk akkoriban? Szinte csak foszlányok árulkodnak a fejünk legmélyebb emlékgödreiben arról az időszakról. Mindenki a saját feje után megy és senki sem emlékszik arra, amikor sárguló falevelekből gyúrtunk golyókat és azokkal csatáztunk.

Később lefeküdtünk a türkiz bokrok alá és egyre csak a hatalmas leveleket bámultuk, melyek felettünk védelmeztek a forró aszfaltra hulló esőcseppektől. Záporillatban fürdettük a megmaradt bokrokat, melyek még nem dobálták el a leveleiket, azokat a mélysárga, bíborpiros, elbarnult gyermekeket. Aztán visszafeküdtünk a bokrok alá, de azokat már nem védték a mélysárga, bíborpiros, elbarnult levelek és a csillagokat bámultunk, melyek átragyogtak a felhőkön. Te is emlékszel erre a fiatalkorra, amikor sárguló falevelekből gyúrtunk golyókat és azokkal csatáztunk? Dehogy emlékszel! Hiszen neked is más gondjaid vannak, s mint olyan, az emlékezés kósza luxus marad csupán…

Heti vers No. 28

2010-05-03T00:03:00.001+02:00

Hizsnyai Zoltán

Szerenád egy ciklámen alsóneműhöz (részlet)

"ne hagyj így kitéve magamnak kis veres

kezemben máris szédeleg a penna

behorpad homlokom a lábam visszeres

lágyékom delejes ágyékom gyehenna

írj felül csemegézd nyelvemről szavaim

engedd magadhoz szilaj szerenádom

himbáld meg kebleid derengő tavain

lögyböld szét szádon tölgyfa epedádon

ötvenedik mécsesem felbuzog forr a szó

ölemnél pedig kihunyt hét menóra

lelkemre mondom hogy ez lesz az utolsó

ó ciklámenben tobzódó szenyóra"

Részlet a költő 2010-ben a Kalligram kiadó gondozásában megjelent ÉNEK című kötetéből!

Emlékszagú áprilisi éjjel

2010-04-28T23:20:00.000+02:00

Kígyózó sorokban rohannak meg az emlékek. Nem tudom, mit tegyek velük, egyre csak jönnek és többen, és többen lesznek. Furcsa volt kinyitni az ablakot, mert most azon keresztül áramolnak be, és ellepik lassanként az asztalt, a széket, a szobát. Egyedül vagyok velük, próbálom zsebre tenni mind, de túl kicsi a zseb, nem férnek bele. A fiókok is megteltek már, a nagyobbak már réges-rég teli vannak múltbéli képekkel. Elküldeném őket, de nem mennek, sőt, egyre többen vannak. Mintha áttörtek volna valamiféle érzelmi gátat, ahova eddig rejtőztek, vagy ahova eddig rejtette őket valaki. Szinte betemetnek, alig kapok levegőt. Biztosra veszem, hogy megfojtanak. Egyre nehezebben veszem a lélegzetet, egyre gyorsul a szívverésem. Lehet, hogy belehalok ebbe a támadásba, vagy kómába kerülök (lendülök), de egy biztos… nem úszhatom meg ép bőrrel. Az emlékeink össze fognak nyomni, teljesen összeroskadok majd alattuk és senki nem tud segíteni. Nincs aki megmentsen, nincs aki kihúzzon súlyuk alól. Egyre kevesebb az oxigén, egyre zárul a kör, egyre jobban elnyelnek…

…elnyelnek.

Heti vers No. 27

2010-04-26T00:03:00.008+02:00

Horváth Veronika:

leírni:

az elbillenő függönyt

térdkalácsot

hajlatokat

pára

a

testünk ráncai a lepedőn

vetület, árnyék, pantomin

a szerelmet sosem

Megjelent a Hús és sakk című antológiában 2009-ben

Statues

2010-04-22T14:00:00.002+02:00

Terpesz! Micsoda testhelyzet, micsoda rálátás! Csiklandoz az ízed. Egyre csak a nyelvem hegyén érzem zamatod és nem enged, ragad magával a mélybe, egyre mélyebbre, míg el nem érjük a szakadék legalját. Nincs sem lent, sem fent. Valahol középtájon minden megszűnik, csak a zuhanás marad és az ízed a nyelvemen. Semmi más nincs nekem, gondolnád, szegény vagyok, pedig zamatod tesz igazán gazdaggá. Egy pillanat, egy pillantás, egy mozdulat, ami egész életemen át az emberek leggazdagabbikává emel. Ismét a szájpadlásomon érzem, majd újra a nyelvemen és így körforogva. Egyre csak cikcakkban ugrándozik az ízlelőbimbóimra is, hogy megbolondítson. A te ízed, ami ennyire lázba hoz, ami elvakít, amitől talán még mindig élek és lélegzem. Talán ez a zamat, ami tartja bennem a lelket és nem engedi emberi porhüvelyemet elveszni az időben…

Csiklandozza a talpam a ropogós reggeli fű. A harmatban mosom meg az arcom, azt hiszem, felfrissülök, de csak mélyebb álomba taszít és elalszom a mezőn. Hatalmas szárnyas emberek találnak rám és magukkal cipelnek, mert azt hiszik, ha maradok, biztosan felfalnak a vadak. Egy olyan helyre visznek, ahol semmi sincs, mert minden van. Ebbe a paradox létbe taszítanak, ott vigyázzák épségem. Azt mondják, hogy jó ott nekem, mert nem lesz semmi bajom. Hogy tudhatja bárki is, hogy nekem mi a jó? Azzal én egyedül vagyok, illetve lehetek tisztában. Nekem a szabadság a jó, egy olyan szabadság, amelyben szabadon mozoghatok, senki nem mondja meg, hogy mikor mit csináljak. Ha éppen úgy tetszik, akkor éjjel kettőkor iszom kávét, és a poharat csak akkor mosom el, ha az összes a mosogatóban van már. Ott teszem le a könyveimet, ahol én akarom, és akkor dolgozom, amikor elkap a dolgozhatnék…

Fuldoklom! Lehet, hogy a nagy szárnyas embereknek igazuk van? Ott a biztonság, ahol a bezártság? Lófaszt!

Heti vers No. 26

2010-04-19T00:03:00.001+02:00

Kulcsár Ferenc:

Sírj

Sírj. Úgy, mintha béke lenne,

eredendő, tiszta nyugalom. Sírj:

harmatban fűszál, esőben fűzfa,

sírhalom. Leragadt szemmel:

sírj könnytől gazdagon. Minden,

mi holt s ami él, minden véled

árad. Add vissza a tenger sírásának

tűzben ragyogó pupilládat.

Forrás: Kulcsár Ferenc Mindig c. könyvéből (1993, Lilium Aurum)

Heti vers No. 25

2010-04-12T00:03:00.000+02:00

Tóth László:

Valamit halkan szól a zöld

és ráfelesel ó a kék

fecseg a sárga a piros

szép altján zeng a fekete

Egymásba tűnnek a testek

szertefolynak mind a formák

te sem vagy más csak szín szag íz

bőrödön az ujjam mégis

felsikolt

Forrás: Tóth László Ötödik Emelet c. kötete (1985, Madách)

Porhüvelyben töltetlék

2010-04-10T16:54:00.002+02:00

Néha elsuhanok a csendes városok felett, amikor leszáll a sötétség és azt figyelem, hogy kik mászkálnak az utcákon. Az éjszaka gyermekei, az én gyermekeim. Általam cselekszenek, miattam teszik meg azt, amit megtesznek, amit magukhoz vesznek, amit magukba tesznek. Legyen az akár drog, alkohol, vagy szex.

Melegséget érzek, mikor rágyújtanak egy füves cigire, vagy amikor meghúzzák az üveget. Szinte én is érzem, ahogy lecsurog a torkukon az alkohol. Külön gyönyörűséggel tölt el, ha a természet lágy ölén kefélnek, akár a nyulak. Ha pedig mindezt illuminált állapotban teszik, az a katarzisom. Mindannyian az enyémek, Neki senki sem juthat. Ugyanmá’, meggyónják a bűneiket. És? Azt hiszik a bolondok, hogy az segít rajtuk, pedig nem. Ha valaki többszörös gyilkos, elmond egy-két „miatyánkot” és azt hiszi, hogy azzal minden meg van neki bocsájtva? Ezek tévhitek, melyek szintén mind engem szolgálnak. Ringassák csak magukat az ilyen téveszmékbe, annál jobb lesz, amikor eljön értük a vég…

Ahogy figyelem ezeket a lélekkel megtelített porhüvelyeket, annál jobban vágyom a „töltelék” után. Szétrothadt testük nem érdekel, csak a lelkük fontos számomra. Az ad nekem életet, az táplál, s általa leszek naggyá. Nagyobbá, mint Ő, a nagy fehérszakáll, aki mindenek megalkotójának hiszi magát, pedig pontosan olyan, mint egy kisgyerek terráriummal a kezében, melyben az emberek a hangyák. Egyébként az előbbi mondást egy filmben hallottam, de annyira megragadott, hogy nem engedhettem el a fülem mellett.

Lassan kel a nap, így megyek, s átadom neki a világot. De nem maradok soká, hogy ne érezze annyira a fölényt, amelyet a fényesség ad számára. A végén úgyis az enyém lesz minden…

rémálmos fikció

2010-04-07T00:24:00.000+02:00

Szétestek az álmaink, te pedig még a földön heverő szilánkokba is belerúgtál, s hatalmas láblendítéssel szórtad őket szerteszét az égbe, hogy soha senki ne találhassa meg egyetlen darabjukat sem a földön, de én keresem azóta is és szedegetem össze, csak sajnos egyedül nem győzöm, és nem tudom vajon mikor lesz egy segítő kéz, ami időt spórol majd nekem, kinek a fejére esett az eset, ami megesett a világon hagyott érzelmek viharában, és ki volt ott akkor, mikor fejreálltunk és úgy kacagtunk egymásra, hogy fájt a gyomrunk, végül az arcunk is, mert az izmaink nem bírták a megterhelést, majd lebukfenceztünk törökülésbe és tovább hahotáztunk, de mindenki minket nézett, ami persze senkit nem érdekelt, főleg nem bennünket, mert akkor csak mi voltunk ott, te meg én és a világmindenség, ami a miénk volt és senkinek nem adtunk belőle, mert teljesen kisajátítottuk és nem szerettük volna, ha más is ráteszi a kezét a mi tulajdonunkra, ami akkor annyira szépnek és elpusztíthatatlannak tűnt, hogy azt szavakba sem lehet önteni, de mára vége…

Ilyenkor érzem azt, hogy minden szilánk elveszett és csak illúziókat kergetve rohangálok egyik fától a másikig mézédes gyümölcs után kutatva, de fenyőn nem terem ízletes finomság…

Csallóközi „piszkos” tizenkettő

2010-04-06T23:37:00.000+02:00

Egy nemsokára megjelenő lemez került a kezembe. Megkértek, hogy írjam le a véleményem róla. Megmondom őszintén, hogy érdekelt a dolog, ezért is bólintottam rá a kérésre azonnal. Mikor hazamentem, azonnal meghallgattam, ugyanis már a címe felkeltette az érdeklődésemet: Zene aratáshoz.

Ahogy felcsendültek a dallamok, hatalmas meglepetés ért. Tizenkét előadó, tizenkét opus és majdnem ugyanennyi stílus váltja egymást az albumon. Egy-két kivételtől eltekintve mindet ismerem, sőt, személyes jóbarátaim is akadnak köztük. Csodálkozom, hogy ennyi ideig titokban tudták tartani a lemez készülését, hiszen, ha belegondolunk, Dunaszerdahelyen vagyunk, ahol minden titok elszabadul, ha nem is előbb, de utóbb biztosan. Majdnem egy éven keresztül csak néhányan tudtak a korong létrehozásáról.

Mindannyian rajta vagyunk a lemezen, akik itt élünk a Csallóközben. Valamelyik, az összefogott zenekarok bármelyik koncertjén biztosan megfordultunk már és néha még rendesen meg is izzadtunk egy-egy ugrándozásos tombolás alkalmával. De az is lehet, hogy csak hallottuk valahol az éterben az egyik számot. Előfordulhat, hogy valamelyik formáció egyik tagja a szomszéd asztalnál sörözött a kocsmában, vagy éppen kávézott valahol, ahol mi is jártunk és így tovább. Lehetne ezt ragozni, de teljesen felesleges, mert a lényeg ugyanaz. Itt van egy album, ami mindannyiunké. Az enyém, a tiéd és az övé is, mert nekünk készült.

Nagyon sok formáció jött létre az elmúlt évek alatt, amelyek csak bizonyos rétegeket szólítanak meg zenéjükkel. A létrejött alakulatok zöme egy idő után feladta a szellemi harcot és a sarokba dobta a képzeletbeli lantot is. De ők nem! A Zene aratáshoz című korongon szinte mindenki megtalálja a szája ízének megfelelő muzsikát. Hallgathatunk többek közt rockot, hardcore-t, de akár hiphop-ot is. A lemez megteremtői egyelőre nem szeretnék, ha a nevük felmerülne, és azt sem árulják el, hogy ki található a 12 előadó listáján. Meglepetésnek szánják éppen úgy, mint a cédét. Hivatalos lemezkeresztelőre a dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központ színháztermében kerül majd sor április 10-én. Fellép a párkányi Jóvilágvan formáció és sokéves hallgatása után a dunaszerdahelyi Ardea zenekar és. A koncert éppen annyira lesz ingyenes, mint maga a lemez. Ez nem vicc! A cédét mindenki megkapja, aki ellátogat az eseményre. Eddig nagyon idillinek tűnhet a dolog, viszont egyetlen hátulütője van a történetnek: összesen 1000 album készült. A kiadást a ClubMedia reklámügynökség vállalta magára egyetlen szponzor, a dunaszerdahelyi T-Centrum anyagi támogatásával. A cég látott fantáziát a kezdeményezésben és úgy gondolták, hogy kár lenne veszni hagyni egy ilyen potenciájú ötletet. Teret adtak a fiúknak álmuk megvalósítására és sikerült.

Ez a zenei egyveleg ténylegesen összefogja régiónk dallamos világát ezzel is gazdagítva és szélesítve a már kialakult muzikális spektrum határait. Ha szereted a zenét és érdekel a lemez, látogass el te is a lemez keresztelőjére, hogy együtt bulizhass az ötletgazdákkal, valamint, hogy közte légy azon ezer embernek, aki magáénak tudhatja az albumot. Tehát a jelige: április 10, Dunaszerdahely, VMK, színházterem.

Hullámok

2010-04-05T23:46:00.001+02:00

Hideg könnycsepp gurult végig az arcán és az óceánban landolt. Ez volt az utolsó, amit ki tudott préselni magából. Vízgyűrűk lettek belőle és elindultak a part irányába, majd ott megtörtek. Mind meghalt, egy sem maradt épen és végül így fogytak el teljesen. Csak állt a nagy víz közepén és nem volt képes sírni. Soha többé nem nedvesedett be hatalmas barna szeme, soha többé nem vájt barázdát arcába a sós könnycsepp. Minek is tette volna, hiszen semmi szüksége nem volt rá. Szerették! Volt ki szeresse. Úgy élt, hogy senki miatt ne kelljen szomorkodnia többé. Nem is tette, csak állt térdig merülve az óceán közepén és nézte a horizonton versenyt lovagló napsugarakat.

Heti vers No. 24

2010-04-05T00:03:00.001+02:00

Z. Németh István:

Rózsa a sínen

Ha elfordulsz tőlem, olyan vagyok

mint egy rózsa a sínen.

Az éjszaka sötét mozdonya átrobog

rajtam, s megszagol a halál.

Ha távozol belőlem, egy hűtőgép

ajtaját csukod be magad után.

Számolom lélegzetem: mennyi még?

Ha elhagysz, tíznél tovább nem jutok.

Ha itt maradsz, a Föld levegője kevés.

Forrás: Z. Németh István Rózsa és rúzs című kötete (Nap Kiadó, 1992)

Kispróza

2010-04-04T11:59:00.000+02:00

Morbid kispróza valahonnan egy pesti kávézóból, ahol sok-sok időt eltültve ütöttem el az időt hajdanán... nem is volt oly rég, de e aprócska életszegú opus most került elő az asztalomról, ahol az én rendszerem uralkodik. Magyarul bordel van!

Kötvénymájszter

Biztosítási ügynökként járta a várost ügyfelek után kutatva. Nem oly rég kezdte a pályát tehát még kezdőnek számított a nagyok között. Nagy reményeket fűztek hozzá mindezek ellenére. Rettenetesen tehetségesnek tarották. Tudták, még sokra viheti.

Aztán meghalt!

Tűzről pattant lány

2010-03-31T20:48:00.001+02:00

Pici, aranyos, közvetlen, végtelenül kedves és készséges. Leírhatatlanul jó alakja van és imád táncolni. A népmesékben szereplő tűzről pattant menyecske földi megtestesítője. Nagyon kevesek számára nyilvánvaló, hogy kiről van szó. Südi Iringónak hívják a hölgyet, vagy inkább jelenséget, aki a minap Dunaszerdahelyen járt, hogy tanulókat toborozzon a Felvidéken tervezett tánciskolájába.

– Mikor kezdtél el táncolni és miért?

– Jazzbalettel kezdtem a táncot a nagytétényi Promontor Táncsport Egyesületnél. Mi Nagytétényben lakunk, ahol akkoriban ez a lehetőség adódott. Szüleim beirattak. Hatévesen az ember nagyon nehezen tudja eldönteni, hogy mit akar csinálni, mi lesz belőle. Nagyon jól éreztem ott magam, a tanáraim úgy gondolták, hogy tehetséges vagyok, érdemes velem foglalkozni. Áthelyeztek a nagyobb lányokhoz, hogy többet tudjak fejlődni. Hat év jazzbalett után kezdtem el társastáncolni, táncversenyezni. Összesen 13 éve űzöm ezt a sportot.

– Voltak emlékezetes mestereid, tánctanáraid?

– Ahány klubban megfordultam, annyi tanárom volt. Az viszont, hogy valaki táncklubban táncol, nem azt jelenti, hogy azoktól a tanároktól tanul. Főleg akkor, mikor már magasabb szinten van. Tehát mi le voltunk igazolva egy táncklubba, de nem onnan tanultunk, hanem kijártunk Berlinbe, ahol a világ egyik legjobb tanárától vehettünk órákat, Franco Formicatól. Az elején mindig meghatározó, hogy kitől, milyen alapokat tanulok, aztán magamat fejlesztem, képzem tovább.

– Honnan jött az ötlet, hogy éppen a mi környékünkön hozz létre tánciskolát?

– Úgy indult a dolog, hogy Nagymegyerről és Dunaszerdahelyről is rendszeresen járnak hozzám minden vasárnap táncolni gyerekek. Ami azt jelenti, hogy a család a vasárnapi ebédjét a stúdióban fogyasztja el. Arra gondoltam, hogy ha ők ilyen lelkesek, akkor bizonyára van rajtuk kívül is nagyon sok olyan szülő és gyerek, aki szintén szeretne táncolni, csak nem tudja megoldani a heti rendszerességgel az utazást Százhalombattára.

– Tehát itt lenne lehetőségük rá, hogy tanuljanak és nem kéne messzire utazniuk. Ki által jött létre ez a kezdeményezés?

– Jes Izabel és Katona Ivett segítettek, ugyanis mindkettejük kislánya jár hozzám táncórákra. Tehát így az ő ismeretségük alapján született meg az ötlet. Azt egyelőre, hogy hol találunk az oktatásnak helyet, még nem tudjuk, a lehetőségektől függ. Az biztos, hogy a két központ adott, tehát vagy Dunaszerdahelyen, vagy pedig Nagymegyeren rendezzük majd be a stúdiót.

– Mikor kezdődne az oktatás?

– Július 5-étől szeretnénk a felvidékieknek egy tábort szervezni, amely egy ötnapos kurzus, ahol napi 6-8 óra edzés lenne. Pontosan azért, hogy az ötödik nap végére rendkívüli tánctudással és színvonallal rendelkezzenek. Az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy a szülők sírva nézték végig a műsorukat, annyira meg voltak hatódva. Igazából ezt az örömöt szeretném a felvidéki lányoknak és szülőknek is biztosítani. Ha erre kellő számú jelentkező van, és azt látom majd a gyerekeken, hogy élvezik és szeretik, akkor gondolkodunk a továbbiakon, hogy szeptembertől folytassuk ezt a képzést. A lehetőségek szerint döntünk, hogy hol lehet majd Iringó táncstúdiót nyitni.

– Hogyan működne a tanítás? Te oktatnál, vagy vannak tanárok, akik lejárnak majd hozzánk órákat tartani?

– Ez franchise-rendszerben működik majd, ami azt jelenti, hogy a megfelelő tanár tanítaná a gyerekeket rendszeresen, én pedig, mint egy felügyelő tanár jönnék havonta megnézni, hogy hol tart az oktatás. Ilyenkor természetesen én is tartanék órát. Mert az a lényege ennek a franchise-rendszernek, hogy akik nálam tanulnak Százhalombattán, ugyanazt tanulják akár Dunaszerdahelyen, vagy Nagymegyeren is. Így, ahányszor elövök, tudjam, hogy hol tart az óra, és bármikor be tudjak állni tanítani.

– Fiúkról vagy lányokról beszélünk? Mennyire érdeklődnek a fiatalok a társastáncok iránt?

– Egyelőre csak lányokról van szó. Az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy a lányok inkább fogékonyak a táncra, erre a műfajra, mint a fiúk. Az, hogy szeptembertől a fiúkat is várjuk, természetes, hiszen a tánc párosával igazán szép. A lányok talán hamarabb örülnek annak, hogy latin táncot táncolhatnak. A mai bemutató is azt mutatta, hogy van egy csomó gyönyörű lányunk, de nincs melléjük fiú. Az érdekes az volt, hogy ahol eddig, a nap folyamán bemutatóztunk, több helyen jelezték a fiúk, hogy ők is szeretnének táncos tábort.

– Dunaszerdahelyen már működik egy tánciskola, mégpedig Zoltán Erika alapította. Az Iringó Táncstúdió miben különbözik ettől?

– Ők hiphopot táncolnak, viszont szintúgy náluk is, mint nálunk csoportban zajlanak a koreográfiák. Senkit nem szeretnék megbántani, de úgy gondolom, hogy a latin táncok nőiesebb stílusúak, mint a hiphop. Tehát itt a lányok szoknyában, magas sarkúban lépnek fel. A hiphop egy modernebb stílus. A Szombat esti láz című műsor behozta az emberek életébe újra azt a táncot, ami annak idején felkapott volt, csak valamiképpen vesztett a népszerűségéből. Talán mostanság egyre inkább visszatér.

– Kik jelentkeznek, vagy jelentkezhetnek általában táncoktatásra manapság?

– A gyerekeknél 9-től 18 éves korig lehet jelentkezést beadni. Ők azok, akik a legfogékonyabbak a táncra. A felnőtteknél teljesen

vegyes a korosztály. Az a legjobb ebben, hogy ha páros táncról beszélünk és a társas táncról – és még csak a hobbi szintről, mert nem kell azonnal versenytáncra készülni –, akkor arra kell felkészíteni az embereket, hogy jól érezzék magukat egy bálban. Fel tudjanak állni a saját párjukkal a táncparkettre táncolni. Így nincs korkülönbség. Pontosan ezért van az, hogy az oktatás folyamán egy-egy olyan jó csoport jön össze, hogy szó szerint új barátokra lehet szert tenni. Nálam jelenleg két olyan csapat van, akik két és három éve járnak. Ezek olyan jó társaságok, akikkel nagyon jó közös programokat lehet szervezni.

– Milyen táncokról van itt szó konkrétan?

– Cha-cha-cha, szamba, rumba, pasadoble és a jive. Ez az öt tánc tartozik a latin-amerikai táncokhoz, ez a szűk keret, ami a versenytáncos csoport. Én ehhez hozzá szoktam tenni a mambót, és a salsát, ami ugyanebbe a világba tartozik. Igazából nálunk ez egy elég nyitott világ, tehát bármi beleférhet, ami a tánctanárok agyából kipattan.

– Létezik a táncoktatásban nehézségi sorrend? Tehát meghatározod, hogy melyik tánccal kezdjék a tanulást a „diákok”?

– A felnőtteknél sokkal inkább indokolt a sorrend felállítása, mint a gyerekeknél. Ugyanis a férfiak vannak annyira makacsak, hogy ha valami nem megy nekik, akkor megfordulnak és elmennek haza, talán vissza sem jönnek többé. A gyerekekben sokkal több az energia és a kitartás, valamint a vágy, hogy ő ezt meg tudja csinálni és akarja is. Innentől kezdve ez csoportfüggő, hogy éppen mit tanulunk. Ha egy társaság nagyon-nagyon ügyes, akár el lehet kezdeni a sambával is, ami szerintem a legnehezebb és a legtechnikásabb táncok egyike. „Nagyon egyszerű” a jive, ami nyolcas ütemekben van, tehát csak számolni kell tudni hozzá, és persze a lépések kombinációit, hogy mi, mi után következik. Ami szintén nehéz a számolása miatt, az a cha-cha-cha, ami egy nagyon későn kezdő tánc, tehát nem az első órák tananyaga. A felnőtteknél az angolkeringő a legegyszerűbben elsajátítható és könnyen lesz belőle sikerélménye az embernek.

– Éppen ezért gondolom, a felnőttek körében a táncoktatás másként működik, mint a gyerekeknél.

– Természetesen. A felnőtteknél páros táncórák működnek. Férj és felség jönnek, vagy éppen házasodni készülő fiatalok. Nálunk ez eléggé elterjedt dolog és éppen ezért hoztunk létre egy „tábort”, egy háromnapos hétvégét. Ide a környékről nagyon sok pár érkezik.

– Nem olyan régen még eléggé homályos volt az emberek számára, hogy mit takar a versenytánc kifejezés…

– A nagyközönség számára akkor lett nyilvánvaló, hogy mi az a versenytánc, amikor a Szombat esti láz című műsor elindult, ami úgy hiszem, hogy egy dömpinget indított el. Egészen addig csak azok jártak hasonló versenyekre, akiknek a vagy a gyerekei, családtagjai táncoltak, vagy csak érdekelte őket ez a műfaj. Gondolom, a televízió hatására nagyon sok embernek feltűnt, hogy a versenytánc egy érdekes dolog.

– Melyek azok a díjak, elismerések, amelyek számodra fontosak, vagy nagyobb jelentőséggel bírnak?

– Nekem soha nem voltak olyan nagyratörő álmaim, hogy világbajnok akartam lenni. Inkább reális célokat tűztem ki magam elé. Ami számomra azonban fontos volt, hogy a Latin Magyar Bajnokság döntőjében benne legyek és ez sikerült, negyedikek lettünk a párommal. Ezzel az eredménnyel bőven elégedett voltam.

– Mit vársz ettől a dunaszerdahelyi tánciskolától. Egyáltalán vannak különösebb elvárásaid?

– Bízom benne, hogy ők is megkapják azt a rengeteg örömöt, amit Százhalombattán a többi ember, akiket tanítok. Ugyanazokat a lehetőségeket tudom nekik biztosítani, amit az iskolámban, és még azokat az érzéseket, amelyeket a tánc ad az embereknek. Mert ez felhőtlen kikapcsolódás, és azon kívül, hogy az ember megizzad, a testét-lelkét is tudja vele építeni, erősíteni, és közben természetesen rengeteg új kapcsolatra, sőt barátságra lehet szert tenni. Ez pedig a mai világban egyre nehezebb.

Heti vers No. 23

2010-03-29T00:03:00.000+02:00

Boldog Betti Beatrix:

joint

torzhangjegyekgördülnekki

pórusaimbóltompáncsilingelnek

egydallamívkörbevesz

lomhánbénítónhintátformál

kottafejekbőlésringat

zöldvöröshullámokrafektet

füstkarikátfújbelőlem

egymegfeketedettfilterenát

Megjelent a Hús és sakk című antológiában 2009-ben

Kredenc...

2010-03-25T23:42:00.002+01:00

Kicsit furcsán érzem magam. Mintha lelassultak volna körülöttem a dolgok. A gondolatok ismét pörögnek a fejemben és néha olyan dolgokon kattog az agyam, melyeket rég el kellett volna felejtenem. Vajon normális ez? Szerintem egyáltalán nem az. Furcsa érzés…

Ismét eltelt fél év és szerencsére jön a tavasz… vagy már itt is van. Lehet hatalmasakat sétálni esténként és éjjelente a városban. Komolyan mondom, hogy áldott legyen annak a neve, aki a fülbe dugható fülhallgatót kitalálta. Remek eszköz, az biztos. Teljesen ki tudom zárni magam a világból általa és csak azt hallom meg, amit akarok (egyébként is, de ez jobb)! Csak bömböl a zene az ember fülébe és émelyítő dallamok hatása alatt teljesen el lehet különülni a körülöttünk zajló dolgoktól, történésektől. Minden külső behatástól el lehet zárkózni és csak azzal kell foglalkozni amivel… nekem jelenleg a felgyülemlett gondolatokat kell kategorizálnom és rendszereznem a fejemben, hogy rendet teremtsek az életemben. Vajon szükséges ez? Nem tudom, de megpróbálkozom vele, hátha sikerül valamit elérnem ezzel és kilábalni ebből a… mi is ez???

(l)ételem

2010-03-23T08:22:00.001+01:00

A langyos nyári záporban öleltük egymást, miközben darabokra hullott az életünk. Szépen lassan szétmosta a ránk zúduló víztömeg…

Láttam, ahogy szeretkezünk, majd este lesz és vége az éjszakának, közeledik az ebéd és a reggeli. Képtelen vagyok felfogni, hogy lehet az, hogy az első randi után nem ismerlek és sosem láttalak…

22 éves leszek és érzem az ereimben, hogy egyre jobban felpezsdül a vérem. Kicsit apad az érdeklődésem néhány dolog iránt. Aztán még egy nő, de elviharzik, majd porfelhő takarja hirtelen és mérhetetlenül sűrű köd borít mindent. Főiskolai évek, alkoholmámorban úszunk majd’ minden este, később „magyarbuliba” megyünk, előtte józanodunk. Megkapom a levelet, hogy felvettek az egyetemre, majd visszahelyezem a postaládába és az ágyamba fekszem…

Hazaérek a munkából. „De hosszú nap lesz ez” – gondoltam magamban. Pakolom a kartonokat egymásról elfele, rendezem őket más irányba, mint ami rendeltetésüknek megfelelő és hazaindulok. Minden sofőr visszahozza az árut, amit nem szállított ki, mert nem. Aludni megyek és várom az estét. Megjön. A sört a pohárba köpöm, mert szeretem meginni. Barna.

Megint suhanó barátnő valahol a messzeségben és érettségi után vagyok. Tanulni kell rá, de persze nem teszem, mert nincs kedvem. Négy nap elég volt rá, hogy megtegyem, aztán feladják a téziseket.

Nyolc év száll el a fejem felett és azt mondják, hogy a gimibe kell mennem, a nyolcosztályosba, mert ott van most felvételi, de mehetek a Hviezdoslavba is, mert ott meg elitosztályt nyitnak – a franc se tudja, hogy mit jelent az, de a tanítóbácsi szerint szuper dolog.

Nehéz otthagyni az óvodát, mert ott rettenetesen jól érzem magam és vannak barátaim. Ott a Szilveszter is, aki meg fog harapni. Olyan kreol gyerek.

Nem jó az ovi, mert anyu ott akar hagyni. Biztosan elvisznek majd a csúnya nénik, akiknek olyan fehér a hajuk és furcsa szaga van az egyiknek. Olyan, mint apunak és a konyhánknak otthon. Később a mamához megyek, mert azt mondja, hogy az óvoda nem jó, de nála jó helyen leszek és megetet mindennel, talán ezért nem leszek finnyás, csak a „tojásoslevest” nem szeretem…

…idegen kezek közt bőgök fel.

Heti Vers No. 22

2010-03-22T00:03:00.004+01:00

Shakespeare:

Az vagy nekem

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér

s tavaszi zápor fűszere a földnek;

lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,

részeg vagyok és mindig szomjazom.

(fordította: Szabó Lőrinc)

Hétvége...

2010-03-18T08:56:00.000+01:00

A múlt hétvégémet Pilisborosjenőn töltöttem. Most azonnal és rögvest nagy vonalakban összefoglalom a történteket. Tehát, megérkeztem Pöstre, majd közel 5 órát töltöttem el egy kávézóban Ágira várva, aki majd hazavisz. Közben nem akart nekem kávét főzni... megjegyzem a harmadikat. Mikor végzett meglátogattuk a Ludwig Múzeumot, ahol megnéztük Glenn Brown képeit. Mindezek után összefutottunk Goldie-val, aki elvitt a Szimpla nevű vendéglátóipari egységbe, ami nagyon faszán néz ki, meg hangulatos, csak annyira kibaszott drága, hogy az már pofátlan. Viszont azt hallottam, hogy nagyon sok külföldi jár oda és valószínűleg ez lehet a magas árak oka. De mindegy. Mikor kivégeztük a söreinket, kibezséltük az otthoniakat, elindultunk Ágival a buszra, hogy végre magláthassam Pilisborosjenő "falait"!

A busz kb. fél órás zötykölődés után kiokádott bennünket és célba is vettük a helyi kocsmát. Ágnesem lakótársa éppen első napját töltötte a pult mögött idétlen falusi tahók kéréseit lesve. Beugortunk hozzá egy kicsit, hogy megnézzük, hogy megy neki a dolog. A "kicsi" eléggé elhúzódott és egészen enyhén tetéztük azt a nyomást, amit a magunkaba vitt alkoholmennyiség addigra elért. Illuminált állapotban hagytuk el a helyet és elindultunk dombon fel és dombon le, mire elértük célunkat. A lakást nem részletezném, mert nagyon sokáig tartana, legyen elég annyi, hogy kurva jól néz ki, annak ellenére, hogy nem éppen hatalmas. Majd hazaért a dolgozó nő Jucus képében, aki rettenetesen élvezte a kocsmai megpróbáltatásokat, ami nem kis mértékben köszönhető kocsmárosi multjának - juteszembe. Senki sem tudja hogyan történt, de felbontódott egy üveg bor, aztán egy másik üveg is... ejnye, meg kellett inni mind...

Másnapi ébredésünk nem okozott gondot - legalábbis nekem egyáltalán nem. Elindultunk bevásárlókörútra, majd mikor mindent megvettünk, beültünk egy fröccsre a kocsmába. Mivel Jucus nem dolgozott, megitattunk vele egy hosszúlépést, hogy kellően jól induljon a "reggel". Ágival mi is ittunk egy kis borocskát, hogy kezdjük a napot. Aztán volt reggeli otthon, majd megjött Ati, aki salátát készített, lett csirke is, meg leves, meg rizs... aztán bekajáltunk.

Este falusi diszkózás, ahol a dídzsének egy fikarcnyi zenei ízlése sem volt, mert ha kezdett is egy jó számot, az tuti, hogy elbaszta valamiféle rákeveréssel, vagy akármivel. Ott megint jól benyestünk, de nem eléggé, ezért vettünk is egy fél üveg Beherovkát (az írásmód direkt) és hazafuvaroztuk magunkat a lábbuszon. Hozzánkcsapódott Gábor (?) a HVCS... a többi eléggé homályos...

Reggeli ébredésünk kissé nehézkesebb volt, mint az előző napi, ezért kissé megkésve, de megoldottunk. Valahogy (busszal) bejutottam Pestre és metró-busz megoldással elértem a vonatomat is (ezt azért csapom össze, mert hoszzú lenne mindent részletezni).

Tetszett a város, tetszett a falu és így pár nap távlatából visszatekintve "szívesen odaköltöznék" - érzés lesz úrrá rajtam. Úgy sétáltam a városban napsütésben közel egy órát, hogy a kutya sem ugatott meg. Nálunk nem mehetsz végig a város picsándli főutcáján anélkül, hogy ne kelljen megállnod legalább kétszer beszélgetni. De a lényeg egy... Ágikám, nem úsztad meg ennyivel, mert megyek én még hozzád és akkor indulhat a túra a Pilisbe, mert ez sajna most kimaradt. Ennyi!

Heti vers No. 21

2010-03-15T00:03:00.000+01:00

Csukás István

Ülj ide mellém

Ülj ide mellém s nézzük együtt

az utat, mely hozzád vezetett.

Ne törődj most a kitérőkkel,

én is úgy jöttem, ahogy lehetett.

Hol van már, aki kérdezett,

és hol van már az a felelet,

leolvasztotta a Nap

a hátamra fagyott teleket.

Zötyögtette a szívem, de most szeretem

az utat, mely hozzád vezetett.

Heti vers No. 20

2010-03-08T00:03:00.002+01:00

Ágai Ágnes:
Az asszony

Az asszony tartotta a házat:

pucolt a krumplit,

lötykölte a tányért,

iskolába zargatta a gyerekeket,

szívatta a port,

teregette a fehérneműt.

A hivatalban félfogadáskor

feleket fogadott.

Otthon megkérdezte,

mi volt az iskolában.

Semmi, mondták.

Lecke? Oké, felelték.

Este hájat mosott,

és a férfira nézett.

Az a neten szörfözött,

később lehuppant az ágyra.

Eltesszük magunka

holnapra?, kérdezte.

Eltették.

Forrás: Élet és Irodalom, 2009. július. 24., 18. oldal