Múlnak a gyermekévek...

...de van visszaút, legalábbis úgy gondolom. Mert nem muszáj belemélyedni a "deöregekvagyunk" szindrómába, ki kell törni belőle. Igaz, ami igaz, az idei születésnapi összeröffenés eléggé lájtosra sikeredett, de ha annyira öreges lett volna, nem készülnek jó kis fotók. Mert ugyan igaz, nem fiatalodunk, de azért a 30+ nem olyan öreg, mint azt az tizenévesek gondolják. Azért mi is tudunk még bulizni, hiszen a szórakozás nem arról szól, hogy üvegből vedeljük a töményet, amíg be nem ájulunk a sarokba, vagy éppen a vécé fölött, hogy aztán valaki a nyakunkba dobja a róka komát. Régen erről szólt, igen, de akkor még a máj is fiatalabb volt. Most már az est fénypontja számomra az volt, amikor előkerült egy palack száraz minőségi veresbor. Mondjátok, hogy sznob vagyok, de nekem az kellett akkor. Amikor az embernek már a torkában van az egész nap fogyasztott töményetelen mennyiségű, ám kizárólag stampedli-mennyiségekben fogyasztott pálinka, főleg miután a csajok mindenáron Twisterezni akarnak, akkor egy jófajta "szőlőlé" igenis nagyon jól tud esni. Pláne éjjel fél kettőkor... csak a szomorúság akkor lesz úrrá az emberen, amikor az utolsó csepp is legördül az üveg száján, bele a pohárba és konyec. Na, az tényleg melankóliával tölt el. De aztán, ha kell, van másik.
Viszont fél négykor már illik hazamenni, mert egy szó mint száz, nem vagyunk már annyira fiatalok, hogy reggelig bulizzunk, ráadásul vannak egyéb teendői is az embernek, amelyek nem engedik, hogy másnap délig az ágyat nyomja. Hiszen akárhogyan is ellenkezünk ellene, mégiscsak felnőttek vagyunk már, nem pedig vodkát üvegből vedelő tinédzserek.

Anjouk először

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy művtöri-tanárnőnk (vagy valami ilyesmit tanított). Annyi maradt meg belőle, hogy amikor az Anjouk-ról tanultunk, ő mindig úgy ejtette, ahogy írjuk, tehát nem "anzsuk"-at mondott. Jelzem, mindez már az egyetemen történt, tehát nem alapsulis gyerekeknek magyarázta a tananyagot. Az pedig sosem derült ki, hogy vajon ő volt a debil, vagy minket nézett annak?

    A sztori azonban csak annyiból lényeges, hogy nemrégiben Bíró Szabolcs barátunknak megjelent az Anjouk című regénysorozat első darabja, melynek dunaszerdahelyi díszbemutatója múlt pénteken este zajlott a Vermes-villában. 

A szerzőt Stefkovics Patasi Ági kérdezte, a több mint negyven fős (!) közönség pedig hallgatta. Ami persze ritkaság, hiszen a környéken megrendezésre kerülő könyvbemutatókon nem nagyon fordul meg ennyi érdeklődő. 

Na, szóval bemutatták, meg is lehet már venni, amit mindenkinek ajánlok, esetleg innen. 

Az est végén a Csallóközi Anjou Károly Bandérium tartott harci bemutatót, amit a közönség is nagyon díjazott.

Persze a könyvbemutató után kicsit beszélgettünk is, erről már nem készültek képek, de van itt még néhány felvétel az estről. Persze nem vagyon én egy profi fotós, de azért megpróbáltam dokumentálni az eseményt és lekapni a profi fényképészt is :)

Valaki mindig figyel, avagy az Anjouk és a Star Wars :)

A fényképész is lehet sokrétű

Pihen a fotós

Nem is tudom

Pont azon filózok, hogy mi az, ami kiegyensúlyozhatná az életem. Talán valami, amit szívesen csinálok. De sajnos nem az az élet van manapság, hogy mindenki abból él, amit szeret... Mármint, szeretem én a munkámat, de már valamiért nem villanyoz fel annyira, mint az elején... Néha azért, nem tagadom, vannak jó pillanatai :) Meg persze minden melónak megvan a maga szépsége.
Valamikor sör-nagyraktárban dolgoztam. Az is érdekes volt. Érdekes emberekkel voltam körülvéve, érdekes emberekkel találkoztam nap mint nap és persze legalább 25 kilóval kevesebb volt rajtam. Olyan súlyokat mozgattunk naponta, hogy ép ésszel fel nem fogható. Néha akár 10 tonna sör és egyéb alkohol is átment a kezünkön. Szerettem.
De minden változik és most mással keresem a kenyerem. Embereket zaklatok egy mikrofonnal. Vajon ők élvezik, hogy egy szivacsos végű valamibe kell beledumálniuk? Talán egyszer megkérdezem valakitől... vagy mindenkitől. Az lenne az igazi :)

Által...

"Által mennék és a Tiszán
laDIKon, laDIKon, de laDIKon."

Idézet

"Láttál már kutyát? Ők a kedvenc embereim..." 

- Richard Dean Anderson, Stargate -

Jó dolga van

Még valaki mondja azt, hogy egy lakásban élő kutyának nincs jó dolga. Komolyan mondom, néha úgy kezelik, mint egy gyereket :) Persze mi is veszünk neki játékot, de az fogyóeszköz, mert rágja, tépi, húzza-vonja, így előbb vagy utóbb, de kidobásra került a kedvenc. De amikor már a rokonoktól is játékot kap... aztán akár be is lehet temetni vele :) 

Mert a Bütyöknek van a legjobb dolga a világon. Meg persze a legtöbb játéka :)

A többi néma csend

Előkerülnek...

Nos, igen. Néha előkerülnek régi felvételek, aztán meg nem is olyan régiek, de vannak köztük egész öregek,  melyeknek megsárgult szürkeségük. Egy dolog azonban közös bennük, mind emlékek. 

Rocker-korszak

Bad Boysból haza, vagy Bad Boysba be?

Gitárhíróóó

Munka közben

Fiatalon

Én is voltam kicsi és vékony

Amikor még fiatalok voltunk

…egyszer réges régen, amikor még szabadok voltunk és bohók, amikor még nem nyomasztottak a hétköznapok gondjai, tudtunk mi élni rendesen. Nem mintha most már nem menne, de sok minden megváltozott azóta. A régi emlékeket azonban megörökítette egy régi filmtekercs…

 

Ajándék karácsonyra

Ezt kapta a Bütyök karácsonyra. Egy majmot a "Keresztanyjától". Anélkül már mozdulni sem lehet sehova… még az álmok világába se megy nélküle :)

Bütyök, az aranymaszat

Valami...

Azért az embernek néha szüksége lenne egy kis nyugalomra... vagy valamiféle kikapcsolódásra, mert ez már most nagyon sok... vagyis annyira nem is sok, csak nekem kezd kicsit sok lenni. Nem baj, mert a jövő hét itthon rövid lesz, de egy másik világban hosszabb :)

Gina

A mama szerint a Gina "gónó", de szerintem a Gina csak simán kattant. A Ginának van némi kenguru-vér az ereiben, de a Gina ettől még nem ausztráliai menekült. A Gina olyan néha mint egy kecske, de ettől még nem az és a Gina szereti a jutalomfalatokat is, mert azokért mindent megtesz. Ja, és a Ginának vannak tappancsi is... hisz furcsa lenne nélkülük...