A Vár

Csütörtök este ismét irodalmi estre került sor kis városunk egyik eldugott kávézójába. Mint minden csütörtökön, most is neves személyiségek látogattak el hozzánk, hogy munkájukról beszéljenek. Ezen az estén a székesfehérvári Vár folyóirat főszerkesztője, Bobory Zoltán, költő, író, Heiter Tamás, költő, szerkesztő, Saitos Lajos, költő olvasószerkesztő és László Zsolt, költő, szerkesztő tiszteltek meg bennünket jelenlétükkel. A házigazda Zirig Árpád volt, aki már hosszú évek óta ápol barátságok a fehérváriakkal. 

Bobory Zoltánnal folytatott, a bemutató utáni beszélgetésem alkalmával felajánlottam neki, hogy postázok számára egy Pokoli szimfóniák című könyvet, amit már régóta szeretnénk bemutatni Székesfehérváron. Rendkívül örült az ötletnek és azonnal mondta is, hogy akár már májusban is mehetünk...

Vince észrevette a lesifotóst

Szeretem a veresbort...

Hétfő...

Mert nekem ma van a hétfő. Ugyanis úgy döntöttem, mivel hétfőn lapzártával kezdődik a hét és szombat-vasárnap sincs nyugalmam, ezért kell egy nap legalább, amikor szusszanhatok. Ez lett a kedd, amit mára átkereszteltem vasárnapra. Ilyenkor adódik alkalom arra is, hogy bedobjunk néhány sört egy volt kollégával, vagy a haverokkal és átbeszéljük az élet fontos dolgait - legalábbis az általunk fontosnak tartott dolgokat... 

Szóval ez van, nem is kell túlgondolni a hétvégét, hiszen minek...?

Egész úton hazafelé...

...azon gondolkodám, hogy lefagy a pofám a biciklin. Na meg azon, hogy az ágyamba dőljek, avagy a saját dugámba. De az is lehet, hogy ma szerdát kéne csinálni, mivel akad egy szabad estém... már ha befejezem a munkámat :) Vagy befejezem reggel hatkor? Szóval ilyen harsány gondolatok motoszkálnak szélfútta fejemben. Vajon mit kéne tenni? 

Valaki? 
Segítség???

Megint

...és itt a hétfő. A sokak által utált első nap a héten. Ezt én nem mondhatom el magamról. Tegnap éjjel fél kettőig dolgoztam és már megint ugyanezt teszem. Itt nincs megállás vazze ;)
Nincs hétfő és nincs péntek, nincs más, csak a kibaszott munkanap :)

Reggel

Mostanság olyan öreg vagyok, legalábbis annak érzem magam. Este már tíz órakor ásítozok, bealszok az esti sorozaton (ha van időm megnézni), viszont reggel fél hét után mászok ki az ágyból. Régen ezt simán tudtam úgy csinálni, hogy éjszaka kettő-három körül feküdtem le és reggel nyolckor ébren voltam... úgy tűnik a szervezetem kissé átállt. 

A mai reggelt is egy Fico-interjú szerkesztésével kezdtem, amivel - tapasztalt újságírókollégámnak köszönhetően, aki a beszélgetést készítette - nem volt sok munka. Most folytatódik tovább a nap, de addig is parancsoljatok, egy kép elmosódva.

Visszatérés?

Hát igen... mostanában eléggé elhanyagoltam a blogomat, de ez remélhetőleg a közeljövőben megváltozik. Új lappal szeretnék indulni és többet írni mint eddig. Remélem, ez így is lesz.