Rékasy Ildikó „Annak ellenére, hogy semmi nem jutott eszébe, folytatta az írást"
Folytatta míg a kulisszák mögül
egyszer csak kidugta a fejét az ihlet.
Nem szokása a szordínóban tartott
ötletelés. A szokás hat alma.
Cicomázatlan szóvirág, velős szószaporítás.
Nem babérra megy a játék.
Hát azt tudod-e, hintás,
milyen a nyíltszívű porhintés?
Nem mind arany, ami köpés.
Az aforizma a forma izma.
Előre és visszafelé is
sokat gondolok ÖNRE ERNÖ.
Minden közeli ismerős tisztában van a ténnyel, hogy ha drága magyarországi barátunk, Tamás ellátogat hozzánk, akkor mindenki "agyhalottra" issza magát. Igen, ez újra megtörtént az utóbbi két éjszaka, amikor minden megtörtént, ami megtörténhetett és minden elmaradt, aminek el kellett maradnia...
Kezdődött ugye a péntekkel, amikor megérkezett a "gyerek", aki persze üres kézzel nem tud eljönni, tehát töménytelen mennyiségű borral állított be hozzánk. Mivel nekem még munkám volt, ő elment a Béláékhoz, de megbeszéltük, hogy találkozunk a Quimby koncerten, ami a kedvence és ezért kapott is egy jegyet tőlünk. Ne mindig az legyen, hogy iszunk, mint az állatok és abból áll az egész hétvége, próbáljunk meg némi kultúrát is becsempészni a borba áztatott éjszakákba. Majdnem sikerült is...
Szóval ezek az állatok hárman leültek inni és elfelejtettek eljönni a koncertre. Az ő bajuk, de nem hiszem el, hogy ennyire hülyék lehetnek... Mindegy, mert aztán katarzisig ittuk magunkat és még a zenegépet is megraktam elég rendesen, néhány nosztalgikus hangulatot teremtő rock-dallal. Majd éjjel három körül be is estünk az ágyunkba, miután megtámadtam a sülthúst a konyhában...
A szombat eléggé nehezen indult, de aztán mégis sikerült kimásznunk a városba, hogy ha már nem volt koncert, akkor próbáljuk meg a Szkukálek-kiállítást a múzeum kiállítótermében megnézni. Ezt sikerült is teljesíteni, s mint Tamás barátom mondta, lenyűgözték a festő munkái.
Természetesen este ismét folytatódott delíriumig a poháremelgetés és ismét sikerült mocsok-részegre inni magunkat. Pedig csak bort ittunk, meg néha valami rövidet is. Carpe diem!
Úgyhogy szerintem most miondenki a másnapot nyögi (pontosan úgy, ahogy a dalban hangzik el az "ajjajjaj"), Tamás is hazament már a székesfehérvárosba, bár szerintem még az én jogsimat is elvennék, ha megfújatnák. De ezt a hétvégét is túléltük, mint eddig az összes többit ;)
Mivel megvásároltam a legújabb elektronikai kütyümet (fényképezőgép), úgy gondoltam, hogy megyek és kipróbálom. Ezért Móval el is indultunk, hogy megnézzük, mennyire készült fel mérhetetlenül sok fiatal "nevelőhelye", a Golf az idei nyitásra. Már látszik némi fénysugár arra, hogy hamarosan saját korsóból élvezhetjök az aranyló nedűt a természet lágy ölén...
Talán már tényleg nem kell sokáig várni arra, hogy kinyisson sokunk gyermekkori emlékeinek színhelye. Mivel a nádfedeles "boxok" konstrukciói állnak, ez jel arra nézve, hogy a készülődés folyik és a most még sivár terep nemsokára ismét benépesül...
...és talán a közeljövőben már nem csak ez a piros elmosódás (azaz én) lesz az egyetlen vendég, hanem megannyi fiatal koptatja majd a padokat, ahogy az hosszú évek, évtizedek óta folyamatosan...
Szlukovényi Katalin HASONLATOK A SZERELMERŐL
(részlet)
A szerelmes nő nem konzervbarack,
hogy hetekig várjon a kamrapolcon.
A szerelmes nő nem zseblámpa, mit
tetszés szerint kapcsolgathatsz ki és be.
A szerelmes nőt, mint a szaunát,
be kell melegítsd használat előtt
legalább félórával, és ha végül
mégsem jössz, vagy csak másnap, kezdheted
megint felfűteni - örülj, ha közben
nem lett zárlatos, nem égett le végleg.
A szerelmes nőt, mint a cserepes virágot,
naponta öntöznöd kell - csak a kaktusz
bírja nélküled, de aki ilyet kap,
az hét évig nem fog megházasodni.
