Heti vers No. 10

PAUL VERLAINE: EGY LÁNYHOZ

Ha két combod közé veszed
halántékomat, lihegek,
végigkóstolom prémedet,
magamba szívom ízedet;

ha altestedbe olvadok,
és nagyigényű, de rövid
ágyékomat szorongatod
kopasz fejbúbjától tövig;

ha úgy riszálod meseszép
hátuljad jobb meg balfelét,
ahogy erényes feleség
nem tudja rázni alfelét;

ha számba engeded, szivem,
recés, játszódó nyelvemet,
s az élvezettől azt hiszem,
hogy vizeletem elered;

ha derekad ölelem
és pukkanásig telt herém
úgy trónol bolyhos öleden,
mint szultán díszes szőnyegén:

gusztálom mindezt s élvezek,
de ennél százszor szebb nekem,
ha elterpeszted térdedet,
s combod közét megleshetem,

hol párnák közt s a lepedő
krétás fehérjén hajnalig
nézném a Bohóc nevető
cseresznyepiros ajkait.

Még el nem követett gyilkosság

Beszélgetés Bíró Szabolccsal terveiről és Francis W. Scott-tal való „szakításáról”

Bíró Szabolcs neve ismerősen csenghet jó néhány olvasó számára. A fiatalember a szlovákiai magyar székirodalom megteremtője, néhány könyvet maga mögött tudhat már. Francis W. Scottálnéven publikált művei nem hagynak maradandó nyomot maguk után, ezért komoly elhatározásra szánta el magát. Vajon mi lehet az?

– Úgy tudom, hogy ezentúl a saját neveden szeretnél könyveket kiadni. Miért döntöttél a profilváltás mellett?

– Akármennyire is a szívemhez nőtt a Francis W. Scott név, akármennyire is szeretek A-ból B pontba eljutó krimiket írni – amelyben az elején megtörténik a gyilkosság, a végén pedig megtudjuk, hogy ki a gyilkos és kész –, ha objektíven állunk hozzá a dolgokhoz, akkor rájövünk arra, hogy igazából nincs szükség még egy ilyen íróra. Már túl sokan írnak ilyen típusú, témájú könyveket a kortársak közül, tizenkettő egy tucat ezekből a kiadványokból. Ez hobbinak jó, megírhatjuk magunknak, vagy megmutathatjuk néhány embernek, de maradandót nem alkotunk vele semmiképpen. Én pedig szeretnék maradandót alkotni, bármennyire is nagyképűségnek hangzik. Az ember valahol azért is lesz író, hogy szórakoztasson. A szórakoztató irodalomról tehát nem mondok le, csak egy teljesen más ösvényét próbálom kitaposni, és megpróbálom megtalálni a határt a szórakoztató- és a szépirodalom között. A Bíró Szabolcs regényekben a Francis W. Scott könyvekkel ellentétben már nem az lesz a végén a lényeg, hogy ki a gyilkos, mert közben egy utat járt be, tanult valamit, és új dolgokat ismert meg.

– Milyen regényeket akarsz írni?

– Bíró Szabolcs mindenekelőtt európaibb lesz Francis W. Scottnál. Európa kultúrája, művészete gyakran megjelenik majd a lapokon. Most egy olyan könyvön dolgozom, amely színtiszta történelmi regény, a címe Non nobis, Domine, és a magyar templomos lovagokról szól majd. Semmi hókuszpókusz, semmi varázslat, semmi krimi, tisztán és egyszerűen egy tragikus sorsú rend magyar ágának a története. Lesznek krimik is, mint például a Sub Rosa című regény, ami egy szerkesztőnél van már, és éppen választ várok rá. Ez utóbbi krimi is, meg nem is, művészettörténeti thriller, szerelmes regény, áltörténelmi-paranoiás-összeesküvés-elméletes iromány egyben. Valahol még a paródia címke is ráragasztható. Eléggé összetett írás, az bizonyos.

– Mivel készülsz legközelebb az olvasók számára?

– Az ötödik parancsolat, ami nemsokára megjelenik majd, egy 1334 decemberében játszódó történelmi krimi. Teljes mértékben Umberto Eco A rózsa neve című művére épül. Van is benne utalás a könyvre, például a művemben szereplő apátot Bolognai Umbertónak hívják, Umberto Eco pedig Bolognában tanít és ott is él. Ha valaki olvasta már A rózsa nevét, és elolvassa majd Az ötödik parancsolatot, akkor teljesen nyilvánvalóvá válik számára, hogy ugyanazon a helyszínen is játszódik, mint Umberto Eco műve, csak épp azután, hogy az egész kolostor leégett, és csak őrültek laknak ott, akik már csupán meghalni akarnak. Egy akkori aktuális történelmi problémára szeretné a regény felhívni a figyelmet, a gyilkos motivációra. Ez egyszerűbb, mint a majdani Bíró Szabolcs könyvek, ez csak egy kisregény, afféle kedvcsináló bemutatkozás.

– Ha ez egyszerűbb, akkor milyenek lesznek a további könyveid?

– Ennél sokkal összetettebbeket fogok majd írni. Tele lesznek utalásokkal, rétegesebbek lesznek. Nem az lesz bennük a lényeg, hogy egy nyomozó szívogatja a pipáját, és a végén minden titkot az olvasó elé tár. Nem lesznek a könyveimben Johnok, meg Lucyk, hanem Jiřík, Sándorok szerepelnek majd. Sokkal reálisabb lesz az egész világom. Sokkal szórakoztatóbb olyan szempontból, hogy nem csak maga a cselekmény lesz majd érdekes, hanem az is, ami a sorok közt van. Ha az olvasó ismeri azokat a könyveket, illetve filmeket, amelyekből táplálkozik, vagy amelyekből épp szó szerint idéz, akkor egy másik dimenzión keresztül is szórakoztat majd, és nem csak azon a síkon, hogy „vicceset mondott a főszereplő”.

– Melyik kiadó adja majd ki ezeket a könyveket?

– Az ötödik parancsolat című kisregényem, amit már említettem, teljesen ingyen letölthető lesz az internetről, a www.biroszabolcs.eu honlapról, január elsejétől. Egyetlen kattintással bárki számára elérhető. Ez afféle szülinapi ajándék, mert újraszületik Bíró Szabolcs, és szeretne adni valamit az olvasóinak. Kiadókkal még nem egyeztem meg, de mindenképpen Magyarországon fognak megjelenni ezek a könyvek. Legalábbis a nagy részük biztosan.

– Miért Magyarországon, és miért nem itthon?

– Mert az itteni kultúrában én vagyok a közellenség, és az itthoni kultúra nem akarja megérteni, amit és amiért írok. Kirekesztenek. Itthon nem veszik észre a létezésemet, egyszerűen nem foglalkoznak velem. Az sem lehet véletlen, hogy az olvasóim túlnyomó része magyarországi. Legalább háromszor akkora az olvasótáborom, mint a saját hazámban. Nem vesznek tudomásul. A magyar média ír a könyveimről, az itthoni nem. A másik dolog pedig az, hogy szerintem a magyarországi kultúra sokkal nyitottabb, sokkal nagyobbak a lehetőségek.

– Ezidáig vannak visszajelzések kiadók részéről?

– Magyarországon már van egy kiadó, aki a következő könyvem iránt érdeklődött, viszont a nevét még nem árulhatom el. Azt elmondhatom, hogy pozitív visszajelzéseket kaptam. Valószínűleg még 2010 folyamán publikálják is a művet. Nagyon sok munka lesz még vele, viszont egy olyan kiadóról van szó, akinek a könyveit a tévében, a rádióban és még nagyon sok helyen hirdetik. A kiadványaikról nívós irodalmi magazinok értekeznek, és több nyelvre lefordítják. Ha minden jól megy, akkor a Sub Rosa című könyvemet ők jelentetik majd meg. Ha pedig összejön az együttműködés, akkor a Non nobis, Domine is az ő gondozásukban lát napvilágot. A többit pedig majd a világ dönti el. Mindent a világ dönt el.

– Mik a további terveid?

– Az ötödik parancsolat, Sub Rosa, Non nobis, Domine, Vitriol, Deus le volt, Billog… Nagyon sok latin cím lesz. A Vitriol például egy szabadkőműves betűszó (Visita interiora terrae, rectificando invenies occultum lapidem), azt jelenti, hogy vizsgáld meg a Föld mélyét, és az alkímia „rectificando” művelete által megtisztulva megtalálod a rejtett követ, ami ugye a Bölcsek köve. Ez szintén Prágában fog játszódni. Minimum egy ötrészes sorozatot tervezek a városban, az lesz a címe, hogy Praga Caput Regni (Prága a királyság feje). Amikor először utaztam a városba, akkor láttam ezt a kiírást a régi városháza oldalán, és nagyon megfogott. Átfedések lesznek a művek között, mert például aki a Sub Rosában főszereplő, az a Vitriolban lehet, hogy elsétál a Károly-hídon és odamosolyog. A Vitriol megint egy fokkal bonyolultabb lesz, mint a Sub Rosa. Öt alakot akarok „főszerepeltetni” benne, akik egymástól teljesen különálló utakon járnak, és csak a végén találkoznak. Az egyik egy hoteligazgató, a másik egy könyvtáros… Teljesen hétköznapi figurák. Némelyik kicsit zakkant, és szeret latin idézetekben beszélni, a másik régi könyveket gyűjt, amelyeket el sem tud olvasni. Mindegyiknek lesz egy kis „defektje“. Tehát ezek azok a dolgok, amelyeket szeretnék kicsit továbbfejleszteni a Bíró Szabolcs profilon belül. Az egyik ez a művészettörténeti, kicsit áltörténelmi, de azért valahol mégis történelmi thriller, mint a Sub Rosa vagy a Vitriol. A másik vonal pedig a történelmi regény. Ebben a kategóriában lesz majd a Non nobis, Domine, amely a magyar templomos lovagokról szól, ezután következik a Deus le volt, ami az utolsó keresztes hadjárat idején játszódik, és félig krimi. Mindezek után a terveim közt szerepel egy könyv, ami a Billog címet viseli majd, és a középkor nyugati és keleti társadalmi érintkezéseit mutatja be.

– Valójában mi történik majd Francis W. Scott-tal, ha megjelenik Bíró Szabolcs?

– Meghal.

Az eredeti szöveg megtalálható a netBarátnő oldalán:

http://baratno.com/view.php?arclid=2009122902

Heti vers No. 9

William Blake: A tigris

Tigris! Tigris! éjszakánk

erdejében sárga láng,

mely örök kéz szabta rád

rettentő szimmetriád?

Milyen katlan, mily egek

mélyén gyúlt ki a szemed?

Szárnyra mily harc hőse kelt,

aki e tűzhöz nyúlni mert?

Milyen váll és mily müvész

fonta szíved izmait? És

mikor elsőt vert szived,

milyen kar s láb bírt veled?

Milyen pöröly? Mily vasak?

Mily kohóban forrt agyad?

Mily üllőre mily marok

törte gyilkos terrorod?

S amikor befejezett,

mosolygott rád a mestered?

Te voltál, amire várt?

Aki a Bárányt, az csinált?

Tigris! Tigris! éjszakánk

erdejében sárga láng,

mely örök kéz szabta rád

rettentő szimmetriád?

(Fordította: Szabó Lőrinc)

Erkölcstelen gondolatok

Nem is olyan régen gondolkodom néhány szójátékon, zárójelezésen és a többértelmű szavak játékán. Annyira jól lehet őket variálni és annyira élvezeteseen lehet dolgozni velük. Meg is született egy kisebb "ciklus" az elsőkből, tehát beszéljenek ők helyettem.

(r)ondó

Egy éjszakába 13 menet fér csak bele.

(n)apol

Mikor érintkeznek már ajkaink?

(t)aktus

Két test egyenletes mozgása.

(k)anális

Eltávozó csatornádból szenny ömlik.

(m)orális

Erkölcsileg fertőzött a szád.

Heti vers No. 8

Pilinszky János:

Tilos csillagon

Én tiltott csillagon születtem,
a partra űzve ballagok,
az égi semmi habja elkap,
játszik velem és visszadob.

Nem is tudom, miért vezeklek?
Itt minden szisszenő talány,
ne fusson el, ki lenn a parton,
e süppedt parton rámtalál.

S ne félj te sem, ne fuss előlem,
inkább csittítsd a szenvedést,
csukott szemmel szoríts magadhoz,
szoríts merészen, mint a kést.

Légy vakmerő, itélj tiédnek,
mint holtak lenn az éjszakát,
vállad segítse gyenge vállam,
magam már nem birom tovább!

Én nem kivántam megszületni,
a semmi szült és szoptatott,
szeress sötéten és kegyetlen,
mint halottját az itthagyott.

9 dal

Michael Winterbottom filmje a 9 songs 2004-ben látott napvilágot. A főszereplő Matt (Kieran O'Brien) a brit geológus az emlékeiből próbálja megállapítani, hogy mekkora volt szerelme Lisával (Margo Stilley) az amerikai vendéghallgatóval.

A mű címe azért 9 dal, mert kilen koncertbejátszás szakítja meg az erotikus jeleneteket a filmben. Nem dráma, de mégis... nem pornó, de rá lehet fogni... nem romantikus film, viszont eléggé erős benne a szentimentális vonzat. Ami biztos, betiltották. Ugyanúgy tették tiltó listára, mint annak idején a KenPark-ot is, amiben mindent feltáró pornó-jelenetek is helyet kaptak. De miért kell ezeket a filmeket tabu-nak elkönyvelni, mikor a szexualitás éppúgy része az életünknek, mint a reggeli!

"A 9 dal nem koncertfilm, nem pornó, de még szoft-erotika sem. Michael Winterbottom 2004-es dokumentarista stílusgyakorlata vérbeli romantikus dráma, igaz, pont azokból az elemekből építkezik, amiket a konzervatív filmkészítők és cenzorok elsőként húznának ki a szinopszisból: valóságos, explicit, gondos narratív ívet felhúzó szexjelenetekből. Winterbottom olyan körítést szerkesztett intim és kevésbé intim, de mindvégig személyes pillanatokból, amik mind az elsődleges szándékot támasztják alá – a brit Antarktisz-kutató és az amerikai diáklány pár szavas vitái, közös főzőcskéik és főleg koncertélményeik már tökéletes látleletet biztosítanak kapcsolatukról. A 9 dal ugyanis a brit Matt flashbackjeire épül, aki már a nyitányban bevallja, hogy nem emlékszik a beszélgetéseik részleteire, csak a lány ízére, illatára és tapintására, arra, ahogyan egymást kielégítették és koncertekre jártak" - írja a Filmvilág.

A 9 dal szexuális jelenetei megindítóak, bemutatja két fiatal felhőtlen szerelmét, érzelmi hullámvasútjukat. A szeretkezésen keresztül próbál a rendező rámutatni Matt és Lisa kapcsolatára, egy olyan kapcsolatra, melyet teljesen befed a rózsaszín köd... ami végül olyan hirtelen száll fel, mint amilyen hirtelen temette maga alá a szereplőket. A srác hazautazik és vége... lehet valaminek ilyen hirtelen és direkt módon véget vetni? Ezt talán mindenki döntse el maga és aki teheti nézze meg. Ne szabjunk előítéleteket, ne cimkézzük fel a nem látott filmeket. Rá lehet mondani, hogy pornó - látatlanul -, de aki veszi a fáradságot, leül a képernyő elé és végignézi a kicsivel több, mint egy órás opust, rájön, hogy a szexuális jelenetek nem is annyira érdekelték, mint a film hátsó mondandója.

Trailer

Heti vers No. 7

Kassák Lajos:

KÉT PONT KÖZÖTT

Megbeszéltük életünket

távolból szóltál

s a tenger hullámai felmutattak.

Emlékeim az ajtó résein

szűrődnek át

s a tükör gyűlölködik.

Milyen kimeríthetetlen

milyen betölthetetlen ez az idő.

Fejem felett

mintha egy galamb lebegne

vérrózsával a begyén

s te nem láthatsz engem.

A tegnap és a tegnapelőtt oka mindennek

az átlyuggatott házak

a széthányt papírrongyok

a halottak elkerülhetetlen árnyéka

a kutyák

amint patkányokra vadásztak

egy borbélycégér nyikorgása a szélben

egy megsebzett torony

keresztje a sárban.

Mozdulatlan állok ott

ahol éjféltájt elhagytál

ígérettel a szádon.

Miért zártad be az ajtót

amin kiosontál.

Hogyan nyújtsam át ajándékom

szívedet és a szívemet

amint egy párna ráncai közt

alszanak.

A Lírikus

Mindenütt azok a rózsaszín állatok voltak felakasztva és a hideg futkározott a hátamon a látványtól. Apámnak húsboltja volt a belvárosban és kisgyerekként sokat nyüzsögtem körülötte. Na, nem mintha érdekelt volna a húsfeldolgozás mechanizmusa, hanem mert folyton azt hallgattam: „Hentes lesz belőled is, fiam!” – mondogatta apám. Hatalmas ember volt, hatalmas tenyérrel megáldva. Ahányszor elhangzott a szájából ez a mondat, minden egyes alkalommal azt feleltem „Igen!”, és bólogattam is hozzá, holott teljesen máshol jártam már akkoriban is. Más terveim voltak az életet illetően. Repülni szerettem volna, gondolatok hátán lovagolni a messzeségbe és nem törődni a világ dolgaival. Mindenek felett szerettem volna létezni.

Már negyedszer ejtettem ki a kezemből a bárdot és ismét behúztam a nyakam, mint az előző két alkalommal, de így sem kerülhettem el a nyaklevest. Újra nagyot csattant és égett a helye, a tenyér lenyomata.

– Figyelj oda jobban, mihaszna kölyke – üvöltött a mester újfent –, soha nem lesz belőled igazi hentes, ha így folytatod. De az én gondolataim már máshol jártak és egyáltalán nem szerettem volna halott állatokkal foglalkozni. Úgy éreztem, hogy nem ez való nekem, ráadásul ügyetlen is voltam hozzá. Inkább elbújtam esténként a fészerben és fűztem egymásba a sorokat. Apám egyszer rajtakapott és rettentően megvert. Azt mondta, hogy írásból nem lehet megélni, és hogy nézzem meg az írókat. Egyik napról a másikra élnek és sosem tudják előre, hogy mit hoz a holnap. Csak tengnek-lengnek, haszontalan részesei „konvenszionális” társadalmunknak. Szerette használni az ilyen erős kifejezéseket, még akkor is, ha helytelenül mondta ki őket és valószínűleg a jelentésükkel sem volt tisztában. De mintha megcsillant volna a szeme olyankor. Hentes volt és nem szerette az írókat. Miután megvert, egy ideig nem tudtam elmenni dolgozni, ezért naphosszat csak írtam, mikor ő munkában volt és csak édesanyámnak mutattam meg a verseimet. Szűkszavú, mosolygós asszonyság volt és szerette, ahogy írtam. Gyakran felolvastam neki a konyhában, miközben az ebédet készítette.

Ő is félt apám haragjától.

– Gyere fel hozzám és írok rólad egy verset – mondta a költő.

– Komolyan rólam írnál verset? – vigyorgott a lány és szinte lefolyt a székről örömében. Szép volt. Hetykén álló mellei átsejlettek a lenge nyári anyagon, amelyet viselt. A kávézó szinte üres volt, csak egy idős házaspár szürcsölte a feketét, meg a pincér szorgoskodott a pult mögött.

– Feljössz? – kacsintott a költő.

– De ahhoz miért kell felmennem hozzád, hogy rólam írj? – kérdezte félszegen a szőkeség.

– Azért, hogy lássalak, miközben papírra vetem gondolataimat és végtelen metaforák képében köszönsz vissza rám onnan. Ha nem látlak miközben soraimat fűzöm, nem biztos, hogy olyan gyönyörű szóképeket alkothatok, mint jelenlétedben – imponált neki.

– Komolyan? – kérdezte sugárzó tekintettel a lány – Tehát ilyen fontos vagyok számodra?

– Nélküled az életem semmit sem ér. Te vagy a múzsám, az ihlető démonom – mondta a költő.

– Mit is írtál eddig pontosan? – sandított rá a lány.

– Sokmindent. Pár éve kiadtam az első kötetem és úgy érzem, hogy a következő rólad szól majd – áradozott.

Ősz szakállát simogatta a kocsma hátsó asztalánál a férfi, mikor reszkető lábakkal állt meg előtte egy fiúcska papírlappal a kezében. Ő ránézett békés tekintetével és mosolyra húzta a száját.

– Mond – szólt a fiúnak.

– Mester, megtenné, hogy elolvassa ezt a versemet és véleményt mond róla? – kérdezte megszeppent hangon.

– Tedd ide az asztalra és ülj le – a fiú leült és ő a kezébe vette a papírt, majd úgy csinált, mintha rettentően belemerülne az olvasásba, de igazából csak átfutotta a szöveget. „Büntetni kéne azokat, akik ilyet leírnak” – gondolta.

– Egész jó – mondta végül –, de van még mit tanulnod. Amikor befejezte a mondatot, hirtelen lebukott és a fiú nem tudta mire vélje ezt.

– Mi a baj mester? – kérdezte az asztal alá nézve.

– Ülj rendesen és csend legyen – rivallt rá a fiúra, aki mikor kiegyenesedett, hallott valamiféle veszekedést a háta mögött. A pultos egy idős asszonnyal szólalkozott össze, de nem lehetett kivenni a szavaikból, hogy miről is van szó. A nő még utoljára körbefutatta a tekintetét az asztaloknál ülőkön, majd távozott. Ekkor a költő előbújt az asztal alól és a fiú felé fordult:

– Ha valaha költő leszel, soha ne mond egyetlen nőnek sem, hogy verset írsz róla.