Valóságos illúzió

Néha azon tépelődünk, vajon megéri-e beleugrani egy újabb valóságba, hogy magunk mögött hagyjuk a régit? A régit, ami teljesen úgysem veszik el soha, de mindenképpen halványul majd az emléke. Egy új világba fejest ugrani egyenlő a leghatalmasabb bizonytalansággal, mert nem tudod mi vár rád a felhő, a köd túloldalán. Nem tudhatod előre, hogy mennyire lesz nehéz, mennyire lesz súlyos az a teher, melyet a kapun átlépve a válladra tesznek, hogy cipeld, amíg el nem fáradsz, és fel nem adod. Persze nem adod fel könnyen, mert meg akarod mutatni, hogy te is vagy valaki és nem vagy hajlandó ilyen könnyen eldobni a nehézséget, inkább küzdesz vele, cipeled, amíg csak bírod. De mi van akkor, ha elfáradsz és túl akarsz adni rajta. Akkor majd ismét jön egy újabb valóság, amibe fejest kell ugrani?

Fáradt vagyok az ilyenekhez…

Heti vers No. 56

Kollár Árpád:

HAJNALI RÉSZ EGÉSZ

akkor hirtelen rázuhant a hold,

és átdöfte halszemét a teste,

nyomában kásás lámpafény loholt

–  a függönyt hiába is kereste,

forgott csak az átizzadt ágyban,

dőlt be a részeg fény az ablakon,

mért nem vettek redőnyt – a picsába,

horkolhatna rég ahelyett vakon,

hogy arra gondol, gondolni kéne

valami szépre, s megírni nagyon,

valami olyat, hogy az az élet...

amit az ember gondol olyankor,

ha még az agy aludni nem képes,

pedig jó volna, s kap egy rohamot,

és néz ki, hogy mi a kurva élet,

az égen betelt már megint a hold!,

vagyis – bocsánat – bál van hajnalig,

aztán végre mégis nagyot ásít

 - a szív, végtelen. azúr... valami

lélek... - na csókolom kosztolányit! 

Forrás: kattints ide és meglátod

Heti vers No. 55

Vida Nikolett

A NŐ MEZTELENÜL

A nő szeretkezés után nem nyitja ki a szemét.

Csak idézi a pillanatot…

Finoman tapogat a párna alatt,

az ágy melletti szakadékba engedi még reszkető tenyerét

és lassan sétál ujjpercein.

Amint ráakad,

gyorsan megára kapja a fehérneműt.

Aztán hirtelen bebugyolálja magát a takaróba,

mintha valamit titkolna,

mintha el akarna tüntetni valamiféle nem létező nyomot…

De milyen jó is lett volna, csak úgy csupaszon heverni.

Akár órákig.

Aztán elszundítani és felébredni ugyanígy.

Kimenni a mosdóba, majd kávét készíteni,

női magazinokat olvasni arról, miért kell eltakarunk a testünket még otthon is.

A gyerek előtt.

A férj előtt.

Arról, hogy maradjunk mindig titokzatosak, mert addig vagyunk igazán vonzóak és bűbájosak...

és aztán...

aztán már nem.

Megjelent az Opus folyóirat (2010/5) Peron című mellékletében

Heti vers No. 54

Ady Endre

FÉLIG CSÓKOLT CSÓK

Egy félig csókolt csóknak a tüze
Lángol elébünk.
Hideg az este. Néha szaladunk,
Sírva szaladunk
S oda nem érünk.

Hányszor megállunk. Összeborulunk.
Égünk és fázunk.
Ellöksz magadtól: ajkam csupa vér,
Ajkad csupa vér.
Ma sem lesz nászunk.

Bevégzett csókkal lennénk szívesen
Megbékült holtak,
De kell az a csók, de hí az a tűz
S mondjuk szomorún:
Holnap. Majd holnap.

A költő születésének 133. évfordulójára!

Vajon mi kell a nőknek?

Játék tényekkel és gondolatokkal elméletekről, melyek talán igazak, talán nem…

Jelentem alássan, megfejtettem a világegyetem minden kétséget kizáróan legnagyobb titkát. Tökéletesen határozottan mondhatom (írhatom), hogy rájöttem, mi kell a nőknek?! Hogy vajon mi? Hát halványlila fogalmuk sincs róla! Ez az igazság. Hogy sajnálatos, vagy éppen egzotikus, illetve dühítő ez az igazság, azt mindenki döntse el saját maga. 

Mert nézzünk meg néhány szituációt, ami erre engedett következtetni! 

Aki párkapcsolatban él (legyen az házasság, illetőleg az együttélés bármilyen formája) gyakorta hallhatja az alábbi kérdést: „Drágám, mit vegyek fel?” Ha a férfi azt válaszolja, „Nekem mindegy”, akkor a reakció az, hogy ő egy döntésképtelen, gyenge jellem, aki még egy ilyen egyszerű kérdésre sem tud válaszolni, nem csoda, hogy azt sem tudja, mit akar elérni az életben. Ha azt feleljük, teszem azt: „Vedd fel a kék ruhádat”, akkor pedig az van, miért mondjuk meg, hogy éppen azt vegye magára. Miért nem jó a piros? 

Ha nagyon figyelmesek vagyunk egy nővel, azt hiszi rólunk, hogy valamit elkövettünk, amit helyre akarunk hozni. Összetörtük a kocsit, megcsaltuk őt a titkárnőnkkel, esetleg a legjobb barátnőjével bújtunk ágyba, elütöttük a kedvenc macskáját, elvesztettük, vagy elcseréltük a gyereket, bármi. Mindenben a rosszat látja, vagy azt keresi folyamatosan. Ha hosszú ideig nem veszünk neki virágot, csokit vagy új kocsit, akkor meg az jön, hogy nem foglalkozunk vele, és már biztosan nem is szeretjük. Jön a szócséplés az elhidegültségről és a rossz kapcsolatról. Ki érti ezt?! 

Ha sokat akar szeretkezni egy pasi, akkor elkönyvelik szexmániásnak, neadjisten ráfogják, hogy csak a nő teste kell neki, s hogy perverz! Viszont, ha a férfi kevesebb szexualitásra vágyik, akkor a fejéhez vágják „Már nem szeretsz engem eléggé?!” 

Vagy: megtörténik a szakítás a nagy szerelemmel, de rájövünk, hogy hibáztunk és visszacsinálnánk a dolgot. Megesik, szerintem mindenkivel és nem csak velünk, pasikkal, de a nőkkel is. A férfi ilyenkor elkezd nyomulni, ostromolja szíve (újra)választottját. Virág, csoki miegymás, ami ilyenkor csak kell. Ezt vagy díjazza a nő és rettentően imponál neki a dolog, vagy nyomulósnak tart. Általában az első verzió lesz igaz. Majd, ha elérjük célunkat és a hölgy újra közel enged magához, akkor következik a legnagyobb próbatétel. Megtartani őt! Mert eltelt, mondjuk egy hónap, virággal, romantikus (erotikus) üzenetekkel, csokoládéval, randevúkkal tűzdelve. A drága pedig kissé hozzászokott ehhez. Tetszett neki a szituáció és ezt akarja továbbra is, de ezt, ugye, nem lehet örökké játszani. Ekkor újra veszekedések sora következik és a vége nagyrészt mindig ugyanaz. Vagy pedig közel enged magához, már ott tartunk, hogy újra összejövünk, de ekkor jön a MONDAT, amit egy pasi sem szívesen hall: „Nem is tudom, hogy mit akarok!” Ettől meg lehet őrülni! 

Valaki érti ezt? Szerintem a nők maguk sem. Szóval adott ezer meg ezer szituáció, amire lehetne alapozni, de azt hiszem, hogy kár most mindet felsorolni. Úgyhogy hölgyeim, gondolkozzanak csak el! Mit is akarnak önök igazán?

Forrás: Barátnő

Heti vers No. 54

Orbán János Dénes 
(ARÁM)

Egy kiskörúti kis karámban,
egy rohadt pesti juhakolban
énnékem szépséges arám van,
és ma is véle kupakoltam.

És túrom kicsi, puha gyapját,
míg fakad kéjes bégetése.
Hajnalig módos urak gyakják,
de hozzám tér meg ébredésre.

És fogyasztom szerelme nagyját,
ez a költő eb- s estebédje.
Nem iszom sört, nem eszem hagymát...

(...s még visszatérek e töredékre.)


Megjelent a 2010/2-es Bárkában. 

Heti vers No. 53

Czucz Enikő

KÓRHÁZKERT

1.

játsszunk vonalzósat

legyünk derékszög

majd én leszek fent

vállalom a leesést

a medence széléről

vállalom a térdhorzsolást

csak egy picit lehelj a hasamra

2.

színészkedik a kórházkert

épp körhintát alakít

vigyázz a törpével

a bokádba harap

3.

szívem, gyújtsunk rá

és sose felejtsük el egymást

Forrás: az OPUS 2010/5-ös számának Peron című meléklete