Kollár Árpád:
HAJNALI RÉSZ EGÉSZ
akkor hirtelen rázuhant a hold,
és átdöfte halszemét a teste,
nyomában kásás lámpafény loholt
– a függönyt hiába is kereste,
forgott csak az átizzadt ágyban,
dőlt be a részeg fény az ablakon,
mért nem vettek redőnyt – a picsába,
horkolhatna rég ahelyett vakon,
hogy arra gondol, gondolni kéne
valami szépre, s megírni nagyon,
valami olyat, hogy az az élet...
amit az ember gondol olyankor,
ha még az agy aludni nem képes,
pedig jó volna, s kap egy rohamot,
és néz ki, hogy mi a kurva élet,
az égen betelt már megint a hold!,
vagyis – bocsánat – bál van hajnalig,
aztán végre mégis nagyot ásít
- a szív, végtelen. azúr... valami
lélek... - na csókolom kosztolányit!
Forrás: kattints ide és meglátod
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése