(ARÁM)
Egy kiskörúti kis karámban,
egy rohadt pesti juhakolban
énnékem szépséges arám van,
és ma is véle kupakoltam.
És túrom kicsi, puha gyapját,
míg fakad kéjes bégetése.
Hajnalig módos urak gyakják,
de hozzám tér meg ébredésre.
És fogyasztom szerelme nagyját,
ez a költő eb- s estebédje.
Nem iszom sört, nem eszem hagymát...
(...s még visszatérek e töredékre.)
Megjelent a 2010/2-es Bárkában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése