2011. április 22., péntek

Gyertek sokan...




A pozsonyi MEDIAN Kiadó gondozásában jelent meg idén áprilisban a Pokoli szimfóniák – Négy kisregény az Ördög tolmácsolásában c. könyv. A rendhagyó kisregény-antológia Bíró Szabolcs szerkesztésében látott napvilágot, aki a kötettel elsősorban a szellemi határokat kívánta 
ledönteni szlovákiai magyar és magyarországi magyar irodalom közt, hiszen három magyarországi és két felvidéki szerző dolgozott együtt a projekten. 

„Nem hiszek abban, hogy egy nemzet irodalmát földrajzi határok szerint is fel kéne osztani” – nyilatkozta a dunaszerdahelyi író. „Felvidék, Erdély, Vajdaság, Kárpátalja szerzői is ugyanazon a nyelven alkotnak, ezt én kizárólag magyar irodalomként vagyok hajlandó elfogadni, és feleslegesnek tartom, hogy mi magunk, alkotók ékeljünk trianoni határokat a művészetbe.” 

Pokoli szimfóniák szerzőinek két játékszabályt kellett betartaniuk: történetük Európában játszódjon, és valamiféle formában bukkanjon fel benne maga Lucifer is. Ezen túl szabad kezet kaptak, így a végeredmény igazán sokszínű lett, a könyvet nem nagyon lehet egyetlen műfaji kategóriába sorolni. Az egyes alkotók –Angyal Sándor, Jonathan Cross (Benyák Zoltán), Nolik Antal, Michael Mansfield (Mészáros Mihály) és Bíró Szabolcs – az irodalom különböző szféráiból érkeztek, a posztmodernebb irányzatoktól a háborús kalandregényen keresztül a misztikus thrillerig számos műfajt képviselnek. 

A történetek mozgatórugója, központi témája minden esetben az ember, a maga esendő, bűnös mivoltában, a könyv különlegessége pedig, hogy az egyes kisregényeket maga az Ördög (Angyal Sándor) köti össze suttogó monológokkal. 

Az olvasók legkönnyebben különböző online könyvesboltokban találhatják meg a kötetet, mely mind Magyarországon, mind Szlovákiában elérhető lesz. Az érdeklődők a www.pokszim.freeblog.hu oldalon tájékozódhatnak a könyvbemutatók, író-olvasó találkozók helyszínéről és időpontjáról. 

KIADÓ: MEDIAN Kiadó
KIADÁS ÉVE: 2011
OLDALSZÁM: 316
ISBN: 978-80-89459-10-0

2011. április 4., hétfő

Heti vers No. 75

GEREVICH  ANDRÁS
fény

kocsmakert, asztal,
idegenek,
tompa lámpafény,
selymes bőrödön
vakít
a fényképező neurotikus villogása:
a digitalizált pillanatban
arcod örök,
arcodon a fény,
testeden a fény,
szőrszáltól szőrszálig
simogatja testedet a fény,
simogatja a sötét,
magamba markolok,
mert kivánlak,
de elérhetetlen maradsz,
káprázik a szemem,
színek és alakok:
a szemed, arcod, hangod, mosolyod,
mint filmre a fény,
belémég,
borozunk,
üvöltenek a szavak,
motyognak a gondolatok,
nincs napfényes tengerpart,
nem ölellek át,
kinyújtott üres karral
a kamerát tartom
és lefényképezem
saját arcomat,
azt kívánom:

szeress belém.
Nem, nem, nem.
Azt kivánom,
tanuljam meg végre,
hogy idegen
maradok.

Megjelent az Új forrás 2010 áprilisi számában

Heti vers No. 74

Dobszay Balázs
hazaút


túl késő volt
meg túl korán
mikor száraz szemmel
átkeltünk az éjszakán

mert csak a vágyak várnak örökké ébren

de akkor sikerült oly pontján megállnunk
az éjnek
mikor a tócsában összenéznek a csillagok
az ereszre szállnak az angyalok

azon a ponton
abban az éjben:
felmerült
hova is megyünk?
aztán W. S.-sel azt mondtam
magamban
magamnak
az út örök és tétlen
és tényleg
mindent szertevisz
aztán összehúz
észrevétlen






Megjelent a Műhely 2011/1-es számában!