Dobszay Balázs
hazaút
túl késő volt
meg túl korán
mikor száraz szemmel
átkeltünk az éjszakán
mert csak a vágyak várnak örökké ébren
de akkor sikerült oly pontján megállnunk
az éjnek
mikor a tócsában összenéznek a csillagok
az ereszre szállnak az angyalok
azon a ponton
abban az éjben:
felmerült
hova is megyünk?
aztán W. S.-sel azt mondtam
magamban
magamnak
az út örök és tétlen
és tényleg
mindent szertevisz
aztán összehúz
észrevétlen
Megjelent a Műhely 2011/1-es számában!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése