Heti vers No. 36

Pilinszky János
Őszi vázlat


A hallgatózó kert alól
a fa az űrbe szimatol,
a csend törékeny és üres,
a rét határokat keres.

Riadtan elszorul szived,
az út lapulva elsiet,
a rózsatő is ideges
mosollyal önmagába les:

távoli, kétes tájakon
készülődik a fájdalom.

Emlékszagú áprilisi éjjel

Kígyózó sorokban rohannak meg az emlékek. Nem tudom, mit tegyek velük, egyre csak jönnek és többen, és többen lesznek. Furcsa volt kinyitni az ablakot, mert most azon keresztül áramolnak be, és ellepik lassanként az asztalt, a széket, a szobát. Egyedül vagyok velük, próbálom zsebre tenni mind, de túl kicsi a zsebem, nem férnek bele. A fiókok is megteltek már, a nagyobbak már réges-rég teli vannak múltbéli képekkel. Elküldeném őket, de nem mennek, sőt, egyre többen vannak. Mintha áttörtek volna valamiféle érzelmi gátat, ahova eddig rejtőztek, vagy ahova eddig rejtette őket valaki. Szinte betemetnek, alig kapok levegőt. Biztosra veszem, hogy megfojtanak. Egyre nehezebben veszem a lélegzetet, egyre gyorsul a szívverésem. Lehet, hogy belehalok ebbe a támadásba, vagy kómába kerülök (lendülök), de egy biztos… nem úszhatom meg ép bőrrel. Az emlékeink össze fognak nyomni, teljesen összeroskadok majd alattuk és senki nem tud segíteni. Nincs, aki megmentsen, nincs, aki kihúzzon súlyuk alól. Egyre kevesebb az oxigén, egyre zárul a kör, egyre jobban elnyelnek…

 …elnyelnek.

Heti vers No. 35

Egy nagyon kedves régi ismerősöm küldte be saját versét a heti vers "rovatba", amit én nagyon szívesen be is tettem. Remélem tetszeni fog majd minden hűséges és kevésbé hűséges olvasómnak :) Ízlelgessétek :)


Bárdos Kinga
ESÉLY

Az arany aránya nem irányelv,

nézd el, ha talányos a virágnyelv…

A tanítás csak első ízben édes, később lesz cukormentes..

Ma még Bölcsnek véled, holnap rájössz majd: hentes.

Sok-sok ponyvalegény célt látni is kancsal,

üveghegyen túlra készül túrabakanccsal

s képe fancsali ha rácsodálkozik egy-egy rácsmentes elme:

csúcsfelszerelésnek kondíció nélkül, testvér, mi értelme?

..ám az önjelölt békenagykövet
is végzetes baklövést követ el:
szavának hitelt a gyarlótól ordítva követel,
így észre-vétlen is ő dobja az első követ..

Nem kell ide szívhezszóló líra,

a Lét minimum filmszatíra:

csinos kis snittekre hasítva

bedarál a fasírtba

De Te csak ne sírj.

Saját képed-re-formálhatod.

Heti vers No. 34

ROBERT BURNS: ADD MEG A LÁNY JUSSÁT...

                      Add meg a lány jussát, fiam,
                      öleld át jó keményen,
                      amit cserébe ád, fiam,
                      fél zsák arannyal ér fel.
                      Ha félsz, úgy szopd be whiskydet,
                      ha fél, tapaszd be száját,
                      és húzd el jól, hejehuja,
                      jól húzd el a nótáját.


                      A lányt repítsd az ágyra fel,
                      az ajtót sarkad zárja el,
                      szólj rá, hogy combját vesse szét,
                      húzd fel szőrös kis kesztyűjét,
                      légy szenvedélyes, nem mulya,
                      ha ordít, fogd be száját,
                      s húzd el, fiam, hejehuja,
                      jól húzd el a nótáját.

Heti vers No. 33

Radnóti Miklós: 
Razglednicák 4.

Mellézuhantam, átfordult a teste

 s feszes volt már, mint húr, ha pattan.

Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -

súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.

Halált virágzik most a türelem. -

Der springt noch auf, - hangzott fölöttem.

Sárral kevert vér száradt fülemen.