Egyszer volt, hol nem volt... de ez nem tündérmese, úgyhogy hagyjuk ezt a marahságot. Szóval valamikor régen, amikor még én is fiatalabb voltam, mint most (ami egyébként logikus), rengeteg fesztiválon megfordultam ám. Az egyik első nagy rendezvény, amin részt vettem, a KlikkFeszt volt. De nem az, amit Újvárban rendeztek meg néhány alkalommal, hanem még az, ami Kamocsán zajlott, a homokos parton, azok közül is a legutolsó. Az volt az igazi Klikk, nem az újvári! Ott én nagyon sok jó emberrel ismerkedtem össze, akik éppen annyira, vagy még inkább voltak lázadó természetűek akkoriban, mint én. Két olyan lányt volt szerencsém abban az időszakban megismerni, akikkel hosszú éves barátság alakult ki köztünk. Mivel mindig szerettem volna egy lánytestvért, találtam kettőt is (ez egyébként akkoriban nagy divat volt, hogy mindenki mindenkinek a testvérévé fogadott valaki - ám lehet, hogy most is van ilyen). Szóval ők ketten voltak Monkey (Csebres Móni) és Twiggy (Bárdos Kinga). Akkor mindenki így ismerte őket. Az évek folyamán mindketten megváltoztak, benőtt a fejük lágya (már amennyire benőhetett) és felnőtt emberek lettek. Sajnos a kapcsolatunk is megszakadt az elmúlt időszakban és nagyon ritkán találkozunk, de az emlékek örökre megmaradnak (ez milyen nyálas szöveg)!
A lényeg lényege lényegében lényegtelen... szóval, hogy ne húzzuk az időt, az lenne a történet esszenciája, hogy nekem a fejemben megragadt egy vers, amit akoriban vetett papírra Kinga. Egy olyan kis versike, amit soha nem fogok elfelejteni, ugyanis annak sorai a mai napig visszhangoznak a fejemben. Megosztom ezt veletek, remélem, nem fejez le érte :)
REMIATYÁNK
… és meséid feledésre ítéltettek
Nem vagy több mint
az ostobák teremténye
A valós világtól való félelem
következménye
Kellenének már az evilági tettek
Kitalált lényed pusztulásra
kárhoztat
Mégis mi túlélők leszünk
S te az egyetlen áldozat.
ÁMEN
