Heti vers No. 65

Bajnai Nóra

TIZENKÉT CENTIMÉTER

Én tűsarok, te macskakő.
Alattam vagy, s én 
magam alatt vagyok.
Én tűsarok, te macskakő.
Nehéz, testeden,
nehezen haladok. 
Tűsarok, és macskakő.
Tőled 12 centiméterre vagyok,
magasodom, elhagytalak. Sok.
Inkább toljanak végig a Louvre-on,
Kerekesszékben, mint, hogy veled,
mert Én tűsarok, s te macskakő.
Hányszor mondjam el neked?
Ez voltam és ez vagyok.

Forrás: Irodalmi Jelen

Heti vers No. 64

Csillag Tamás 
ÉS FELBORÍTJÁK A KUKÁKAT

beleszagolnak a csendbe

érzik az utcaszagot

villanyfényben fürdő

magányos krisztusok

zsebeik mélyek, beesett

szemükbe fészket rak a bánat

valamiért élni kell

és felborítják a kukákat

Megjelent a 2010/6-os Bárkában.

Heti vers No.63

Ady Endre

HÉJA-NÁSZ AZ AVARON

Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.

Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron

Heti vers No. 62

Nagy Katalin Erzsébet
KOCKA

Mikor megismerlek, áttetszővé válsz.
A szavaid világítanak.
Szétoszló felhőként hatolsz mindenhová.
Bőr alá olvadó érintésekben lélegzik a világ.
Eggyé lobbanásban tűzfolyó sodor nem lenni,
de minden helyére csúszik,
az élek elsimulnak éjjelente.
Majd sűrű leszel, mint egy vastömb.
Felületeden megfagy a lehelet.
A gesztusok lecsúsznak rólad.
A tér kitaszít.
Nem kérek semmit, mégis agyon nyomsz.
A szobában ferdén áll az asztalod.
Ha arrébb tolom is ott marad.
Megvakult filmkockák.
Szar a cigi, mert keserű.
Széttárt tenyereden görbe ujjak.


Forrás: Bárka online

Heti vers No. 61

Balla D. Károly
MEGADÁS

már nincs más hátra, csak a gyengeséged
a szégyenteljes lassú megadás
nyüszítve sorvad szét a vesztett élet
magába roskad csendesen a váz

mi szükség lenne már a szerkezetre
káosszá dúlva, ím, a régi rend -
egy óra jár csak buzgón folyton s egyre
de nem találja már a végtelent

nem vártad ezt csúfos záradékot
azt hitted balgán, lesz elég erőd -
de hullni kezdett rád a súlyos égbolt
feladtad hát a sejtett vég előtt

most nincs más hátra, csak a gyengeséged
és senki nem mond vádat; nincsen kegy
mi fontos volt, az mind a szélbe széled
s a holnap halkan szédül el veled


Forrás: Bárka online