"Találkozunk a Parnasszuson..."
beleszagolnak a csendbe
érzik az utcaszagot
villanyfényben fürdő
magányos krisztusok
zsebeik mélyek, beesett
szemükbe fészket rak a bánat
valamiért élni kell
és felborítják a kukákat
Megjegyzés küldése
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése