Nagy Katalin Erzsébet
KOCKA
Mikor megismerlek, áttetszővé válsz.
A szavaid világítanak.
Szétoszló felhőként hatolsz mindenhová.
Bőr alá olvadó érintésekben lélegzik a világ.
Eggyé lobbanásban tűzfolyó sodor nem lenni,
de minden helyére csúszik,
az élek elsimulnak éjjelente.
Majd sűrű leszel, mint egy vastömb.
Felületeden megfagy a lehelet.
A gesztusok lecsúsznak rólad.
A tér kitaszít.
Nem kérek semmit, mégis agyon nyomsz.
A szobában ferdén áll az asztalod.
Ha arrébb tolom is ott marad.
Megvakult filmkockák.
Szar a cigi, mert keserű.
Széttárt tenyereden görbe ujjak.
Forrás: Bárka online
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése