2010. november 22., hétfő

Heti vers No. 55

Vida Nikolett
A NŐ MEZTELENÜL

A nő szeretkezés után nem nyitja ki a szemét.
Csak idézi a pillanatot…

Finoman tapogat a párna alatt,
az ágy melletti szakadékba engedi még reszkető tenyerét
és lassan sétál ujjpercein.

Amint ráakad,
gyorsan megára kapja a fehérneműt.
Aztán hirtelen bebugyolálja magát a takaróba,
mintha valamit titkolna,
mintha el akarna tüntetni valamiféle nem létező nyomot…

De milyen jó is lett volna, csak úgy csupaszon heverni.
Akár órákig.
Aztán elszundítani és felébredni ugyanígy.
Kimenni a mosdóba, majd kávét készíteni,
női magazinokat olvasni arról, miért kell eltakarunk a testünket még otthon is.
A gyerek előtt.
A férj előtt.
Arról, hogy maradjunk mindig titokzatosak, mert addig vagyunk igazán vonzóak és bűbájosak...

és aztán...
aztán már nem.


Megjelent az Opus folyóirat (2010/5) Peron című mellékletében

Nincsenek megjegyzések: