Minden közeli ismerős tisztában van a ténnyel, hogy ha drága magyarországi barátunk, Tamás ellátogat hozzánk, akkor mindenki "agyhalottra" issza magát. Igen, ez újra megtörtént az utóbbi két éjszaka, amikor minden megtörtént, ami megtörténhetett és minden elmaradt, aminek el kellett maradnia...
Kezdődött ugye a péntekkel, amikor megérkezett a "gyerek", aki persze üres kézzel nem tud eljönni, tehát töménytelen mennyiségű borral állított be hozzánk. Mivel nekem még munkám volt, ő elment a Béláékhoz, de megbeszéltük, hogy találkozunk a Quimby koncerten, ami a kedvence és ezért kapott is egy jegyet tőlünk. Ne mindig az legyen, hogy iszunk, mint az állatok és abból áll az egész hétvége, próbáljunk meg némi kultúrát is becsempészni a borba áztatott éjszakákba. Majdnem sikerült is... Szóval ezek az állatok hárman leültek inni és elfelejtettek eljönni a koncertre. Az ő bajuk, de nem hiszem el, hogy ennyire hülyék lehetnek... Mindegy, mert aztán katarzisig ittuk magunkat és még a zenegépet is megraktam elég rendesen, néhány nosztalgikus hangulatot teremtő rock-dallal. Majd éjjel három körül be is estünk az ágyunkba, miután megtámadtam a sülthúst a konyhában...
A szombat eléggé nehezen indult, de aztán mégis sikerült kimásznunk a városba, hogy ha már nem volt koncert, akkor próbáljuk meg a Szkukálek-kiállítást a múzeum kiállítótermében megnézni. Ezt sikerült is teljesíteni, s mint Tamás barátom mondta, lenyűgözték a festő munkái.
Természetesen este ismét folytatódott delíriumig a poháremelgetés és ismét sikerült mocsok-részegre inni magunkat. Pedig csak bort ittunk, meg néha valami rövidet is. Carpe diem!
Úgyhogy szerintem most miondenki a másnapot nyögi (pontosan úgy, ahogy a dalban hangzik el az "ajjajjaj"), Tamás is hazament már a székesfehérvárosba, bár szerintem még az én jogsimat is elvennék, ha megfújatnák. De ezt a hétvégét is túléltük, mint eddig az összes többit ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése