A langyos nyári záporban öleltük egymást, miközben darabokra hullott az életünk. Szépen lassan szétmosta a ránk zúduló víztömeg…
Láttam, ahogy szeretkezünk, majd este lesz és vége az éjszakának, közeledik az ebéd és a reggeli. Képtelen vagyok felfogni, hogy lehet az, hogy az első randi után nem ismerlek és sosem láttalak…
22 éves leszek és érzem az ereimben, hogy egyre jobban felpezsdül a vérem. Kicsit apad az érdeklődésem néhány dolog iránt. Aztán még egy nő, de elviharzik, majd porfelhő takarja hirtelen és mérhetetlenül sűrű köd borít mindent. Főiskolai évek, alkoholmámorban úszunk majd’ minden este, később „magyarbuliba” megyünk, előtte józanodunk. Megkapom a levelet, hogy felvettek az egyetemre, majd visszahelyezem a postaládába és az ágyamba fekszem…
Hazaérek a munkából. „De hosszú nap lesz ez” – gondoltam magamban. Pakolom a kartonokat egymásról elfele, rendezem őket más irányba, mint ami rendeltetésüknek megfelelő és hazaindulok. Minden sofőr visszahozza az árut, amit nem szállított ki, mert nem. Aludni megyek és várom az estét. Megjön. A sört a pohárba köpöm, mert szeretem meginni. Barna.
Megint suhanó barátnő valahol a messzeségben és érettségi után vagyok. Tanulni kell rá, de persze nem teszem, mert nincs kedvem. Négy nap elég volt rá, hogy megtegyem, aztán feladják a téziseket.
Nyolc év száll el a fejem felett és azt mondják, hogy a gimibe kell mennem, a nyolcosztályosba, mert ott van most felvételi, de mehetek a Hviezdoslavba is, mert ott meg elitosztályt nyitnak – a franc se tudja, hogy mit jelent az, de a tanítóbácsi szerint szuper dolog.
Nehéz otthagyni az óvodát, mert ott rettenetesen jól érzem magam és vannak barátaim. Ott a Szilveszter is, aki meg fog harapni. Olyan kreol gyerek.
Nem jó az ovi, mert anyu ott akar hagyni. Biztosan elvisznek majd a csúnya nénik, akiknek olyan fehér a hajuk és furcsa szaga van az egyiknek. Olyan, mint apunak és a konyhánknak otthon. Később a mamához megyek, mert azt mondja, hogy az óvoda nem jó, de nála jó helyen leszek és megetet mindennel, talán ezért nem leszek finnyás, csak a „tojásoslevest” nem szeretem…
…idegen kezek közt bőgök fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése