2010. július 21., szerda

Nyomozunk, mint állat

Mennyire élvezhetőek manapság a sorozatok? Ott van az NCIS, a CSI New York, Miami, Los Angeles és még ki tudja mennyi variáció. De vehetjük a flúgos nyomozót Monk-ot, aki folyamatosan dührohamot kap minden apróságtól, mindamellett zseniális bűnüldöző. Akár nyomozhat az egyetemi professzor is, aki a matematikát használva kapja el a gonoszabbnál gonoszabb bűnözőket, olyan kifejezéseket használva közben, hogy a néző meg sem próbálja felfogni azokat. De ott van a nagyon okos, mindent kikövetkeztető Mentalista, aki eszméletlenül magabiztosan oldja meg a nyomozásokat, minden rosszfiút rács mögé juttatatva. De kérdezem én, ha minden bűntényt megoldanak, miért van mindig valaki az utcán, aki gyilkolászni kezd? Hol vannak azok az ügyek, amelyeket nem göngyölít fel a flúgos, az okos, a szupermatematikus nyomozó? Azokat miért nem tárják elénk? Túl sok a „hepiend”, a boldog vég és éppen ezért semmi realitást nem sugároz a képdoboz. A fiatalok megtanulják, hogyan kell megölni valakit úgy, hogy a legkevesebb nyomot hagyják, a legkisebb gyanú terelődjön rájuk. Ezt tanítják nekünk ezek a sorozatok.
De elérkezett a nyári szünet, ilyenkor ezeket a műsorokat képzeletbeli dobozokba zárják és megőrzik őszig. Addig pedig a kedves néző tövig rághatja a körmét, hogy vajon mi történik majd kedvenceivel, mert az bizonyos, hogy az évadzáró rész eszméletlen feszültséggel és nyitott kérdéssel ér véget. Így borzolják az ember idegeit. Ilyenkor lépnek életbe a megszokott esti szórakozást pótló műsorok. Jön a krimi-író, akinek a könyveiben leírtak alapján gyilkol egy pszichopata és persze ki mást is kérnének fel a nyomozás segítésére, mint őt magát. De képbe jön az „atomszőke” csaj Döglött aktáival kedd esti időtöltésként, ahol több évtizedes lezáratlan nyomozásokat vesznek elő és oldanak meg. Persze hozzá sem kell tennem, mindet sikeresen. Amihez hozzáérnek, megoldódik. Hát ilyet?! Csütörtök este – mivel a szószátyár s(z)ómen szabizik –, tűzték műsorra, szintén nemrégiben, a fiatal mentőstanonc mindennapjait bemutató sorozatot, melyben a főhős az emberek gondolatait nem csak hallja, de látja is. Ilyen nincs… Vajon mi lesz a szerepe? Természetesen a rendőrség állandó segítőjévé lép elő csodálatos képességének köszönhetően. De vannak vámpírjaink is, akik a fényben járnak és annyira, de annyira szelídek, mégis minden alkalommal felbukkan valaki, aki rossz fát tesz a tűzre. Csupa irrealitás, csupa irracionális eseménysor fut végig minden este a képes dobozban. Kérdem én: Érdemes ezeket az agyzsibbasztó sorozatokat bámulni, vagy inkább ássuk bele magunkat egy érdekes olvasmányba? Mindkettő szórakoztató lehet, bizonyos mértékig. Kinek mennyire, azt mindenki döntse el saját maga!

3 megjegyzés:

Kis Virág írta...

Jó magam nagyon ritkán került a tv elé. Sem időm, sem más teendőim nem engedik. Inkább vagyok a párommal, barátaimmal együtt, még ha odahaza is, de szemtől-szemben együtt, mintsem a dobozt bámuljam. Ettől függetlenül azt mondom, azért néha kell ez is. És ha már választani kell, inkább nézem a nyomozósdit, mit mondjuk valami brazil szappanoperát :) De a könyv az mindent visz, lehet nyomozós, vagy akármilyen :)

Sandi írta...

Hát igen, a nyomozósdi szerintem az arany középút... én inkább a szituációs komédiákat, az HBO által forgalmazott sorozatokat részesítem előnyben. Azokon nem kell gondolkodni és kikapcsolhatok ;)

szoluska írta...

Érdekes gondolatmenet!!! Bár nincs tévém, de egy-két sorozatot képes vagyok neten megnézni angolul is a sugárzás után már másnap (CM).
Az tény, hogy a valósághoz nem sok közük van, de egy amcsi sorozat még mindig közelebb áll a realitáshoz, mint egy dél-amerikai vagy netán egy magyar.
És azért lehet tanulni is belőlük... Az biztos, hogy én mióta "nyomozós" sorozato(ka)t nézek, sokkal jobban figyelek a körülöttem lévő külvilágra. "Mindig legyen nálad egy darab papír, hogy felírj egy rendszámot!" Jó, ez csak vicc volt. :D
De ahhoz, hogy szuper sorozatgyilkos vagy terrorista legyen belőled, nem hiszem, hogy ez kellene. (A végén mindig elkapják őket, kivéve, ha öngyilkosok lesznek...) Az internet az igazi kincsesbánya...

Amúgy meg ebben a világban nem hiszem, hogy egy kőbölcsészen kívül olyan sokan ragadnának inkább könyvet este az ágyban, mint a távirányítót. Sajnos...