2010. augusztus 25., szerda

Népbutítás a képernyőn keresztül


 Vajon a reklámoknak mennyi hatása van ránk, felnőttekre? Biztosan van, ám lehet, olyannyira próbáljuk leplezni, hogy tudomást sem veszünk róla. De vajon mennyire hatnak a gyerekekre a televízióban egyre gyakrabban felbukkanó pár másodperces képsorok? Rettenetesen befolyásolhatják a gondolataikat, ítélőképességüket, sőt annyira elrugaszkodhatnak általuk a világtól, hogy az már szinte ijesztő! Amikor a hatéves kisgyerek azt mondja, a csirke az áruházból jön, akkor földbe gyökerezik a lábam. Nem hiszem el, hogy komolyan gondolja, pedig igen. Soha sem látott még élő baromfit, kizárólag a fagyasztott, üzletek hűtőiben pihenő húsdarabokat. Ha tudná, hogy annak valaha tollazata volt, talán meg sem enné.
            A minap egy nagyon bizarr történetet hallottam. Egy húszas évei felé közelítő fiatalember azt állította, hogy ő csak a boltban kapható tojást eszi meg. Mikor rákérdeztek, miért csak azt és a házit miért nem, nemes egyszerűséggel annyit felelt: „A házi tojást a tyúk tojja. Gusztustalan!”. Ennek fényében csak arra kéne választ kapni, honnan érkezik vajon a bolti tojás? Amikor elárulták neki, az is a tyúkból „jön ki”, nem akarta elhinni. Boldog együgyűség!
            De mire is tanítanak bennünket a reklámok. Megtudjuk, hogy melyik a legjobb mosópor? Mindegyik az, csak van, amelyik a színes, a fehér, de akad olyan is, hogy kifejezetten fekete ruhákra használatos. Azt is elárulják a tévéműsorokat összekötő „filmecskék”, hogy melyik csokoládét érdemes megvennünk, mert jelenleg olcsóbb, finomabb, mint az összes többi. A kedvencem, az egyik csokoládés kukoricapehely reklámja, amikor a barna kutya elkövet valamilyen irtózatos marhaságot és az összes csoki a búzamezőkre ömlik. „Bumm, és így lett a Chocapic!” – kiáltja. Én már csak arra várok, hogy a természetben járva, mikor leszek figyelmes arra, hogy kisgyerekek a búzamezőket öntözik olvasztott csokival, majd búskomoran térnek haza, ugyanis nem következik be a reklámokból ismert hatás. Talán még ez is meglehet. Aki azt hiszi, hogy a csirke az áruházban „terem” zacskóban, az miért ne hinne a kukoricapelyhes reklámnak?
            Ugye mindenki ismeri a barátságos lila tehenet, amelyik az Alpok gyönyörű zöld füvét legeli és a legfinomabb forrásvizét issza? A hódok és a medvék fejik a tejet tőle, amitől a csokoládéja annyira, de annyira ízletes lesz. Akadt, aki kirándulása alkalmával kereste a lila állatot, de sajnos nem találta. Jelzem, itt is gyerekről van szó, nem felnőttről. De azt mondja már meg nekem valaki, ha a Milka csoki a Milka tehén tejéből van, akkor a Tibi csoki miből készül?

Nincsenek megjegyzések: