FÉRFIBÁNAT
Már a nyár is messzire csángált,
megnövekszik a férfibánat.
Nyakamra nőtt a prémgallérja
a dohos szagú nagykabátnak.
Előttem elszürkül a világ,
a fájdalom velem araszol.
Ez a hallgatás újabb napja.
Ajtóm előtt gyűlölet csahol.
Hiába rakom rímet rímre,
úgy érzem, némulnak a szavak.
Csukott a száj, már nem kiáltó.
Fagyban az álmok elporlanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése