Németh Zoltán
FESTÉK
A köd annyival jobb,
Hogy még a kezem sem látom.
Csak a tested érzem távolról,
Meg azt az érzést,
Hogy a nyomodban vagyok.
Így vagyok benned,
Távolról,
Nem látlak,
Akkora a köd,
Hogy magamat sem látom,
Csak tudom,
Hogy érzed,
Hogy benned vagyok.
A köd annyival jobb,
Hogy nem kell magammal foglalkoznom,
Nem kell magammal és veled foglalkoznom,
Csak mindig a nyomodban lenni,
Csak folytatni mindig ugyanazt,
Láthatatlanul.
Megjelent a 2011/2-es Bárkában
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése