Van egy kis világ, egy mesevilág. Egy olyan hely, ahol megnyugszik az ember, ahol van levegő, nem úgy, mint a nagyvárosban, s ahol tényleg vannak csillagok az égen. Aki azt hiszi, látta már a csillagos eget, az téved, mert még nem lépte át a varázskaput, ami ebbe a varázslatos birodalomba vezet. Mint utazás az időben, úgy tárulnak fel előttünk őseink múltjának darabkái. Jártam én már múzeumban és láttam, hogyan éltek a "régiek" száz, illetve kétszáz évvel ezelőtt. Azt azonban még a legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer egy múzeumben fogok aludni. Abban a szobában, ahol kétszáz évvel ezelőtt emberek éltek és minden este álomra hajtották a fejüket. Ahol a falak hatvan centi vastagok és betont nem is láttak még soha. Egy olyan építményben, amely kétszázhúsz éves, s a bútorokat sem az Ikea szállította le... És ez már nem először történt, hiszen három éve fedeztük fel ezt a külön kis világot és köszönjük szépen, megvan, s meg is tartjuk magunknak... :)
 |
| Boldogság, gyere haza... :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése