2010. október 2., szombat

Régi kedvenc

Egyszer volt, hol nem volt... de ez nem tündérmese, úgyhogy hagyjuk ezt a marahságot. Szóval valamikor régen, amikor még én is fiatalabb voltam, mint most (ami egyébként logikus), rengeteg fesztiválon megfordultam ám. Az egyik első nagy rendezvény, amin részt vettem, a KlikkFeszt volt. De nem az, amit Újvárban rendeztek meg néhány alkalommal, hanem még az, ami Kamocsán zajlott, a homokos parton, azok közül is a legutolsó. Az volt az igazi Klikk, nem az újvári! Ott én nagyon sok jó emberrel ismerkedtem össze, akik éppen annyira, vagy még inkább voltak lázadó természetűek akkoriban, mint én. Két olyan lányt volt szerencsém abban az időszakban megismerni, akikkel hosszú éves barátság alakult ki köztünk. Mivel mindig szerettem volna egy lánytestvért, találtam kettőt is (ez egyébként akkoriban nagy divat volt, hogy mindenki mindenkinek a testvérévé fogadott valaki - ám lehet, hogy most is van ilyen). Szóval ők ketten voltak Monkey (Csebres Móni) és Twiggy (Bárdos Kinga). Akkor mindenki így ismerte őket. Az évek folyamán mindketten megváltoztak, benőtt a fejük lágya (már amennyire benőhetett) és felnőtt emberek lettek. Sajnos a kapcsolatunk is megszakadt az elmúlt időszakban és nagyon ritkán találkozunk, de az emlékek örökre megmaradnak (ez milyen nyálas szöveg)! 
          A lényeg lényege lényegében lényegtelen... szóval, hogy ne húzzuk az időt, az lenne a történet esszenciája, hogy nekem a fejemben megragadt egy vers, amit akoriban vetett papírra Kinga. Egy olyan kis versike, amit soha nem fogok elfelejteni, ugyanis annak sorai a mai napig visszhangoznak a fejemben. Megosztom ezt veletek, remélem, nem fejez le érte :)


                                                 REMIATYÁNK

                                                 … és meséid feledésre ítéltettek
                                                 Nem vagy több mint
                                                           az ostobák teremténye
                                                 A valós világtól való félelem
                                                           következménye
                                                 Kellenének már az evilági tettek
                                                 Kitalált lényed pusztulásra
                                                           kárhoztat
                                                 Mégis mi túlélők leszünk
                                                 S te az egyetlen áldozat.
                                                        ÁMEN

2 megjegyzés:

Tété írta...

Ez de kurva jó!!!!!!!!!!

Sandi írta...

Az bizony, annak idején meg is tanultam fejből és most úgy írtam be. A szerző részéről nem érkezett nehezményezés azt illetően, hogy valamit rosszul írtam volna, tehát jól bevágtam akkoriban! Szeretem ezt a verset, mert provokatív és rohadtul igaz :)