2015. november 5., csütörtök

Múlnak a gyermekévek...

...de van visszaút, legalábbis úgy gondolom. Mert nem muszáj belemélyedni a "deöregekvagyunk" szindrómába, ki kell törni belőle. Igaz, ami igaz, az idei születésnapi összeröffenés eléggé lájtosra sikeredett, de ha annyira öreges lett volna, nem készülnek jó kis fotók. Mert ugyan igaz, nem fiatalodunk, de azért a 30+ nem olyan öreg, mint azt az tizenévesek gondolják. Azért mi is tudunk még bulizni, hiszen a szórakozás nem arról szól, hogy üvegből vedeljük a töményet, amíg be nem ájulunk a sarokba, vagy éppen a vécé fölött, hogy aztán valaki a nyakunkba dobja a róka komát. Régen erről szólt, igen, de akkor még a máj is fiatalabb volt. Most már az est fénypontja számomra az volt, amikor előkerült egy palack száraz minőségi veresbor. Mondjátok, hogy sznob vagyok, de nekem az kellett akkor. Amikor az embernek már a torkában van az egész nap fogyasztott töményetelen mennyiségű, ám kizárólag stampedli-mennyiségekben fogyasztott pálinka, főleg miután a csajok mindenáron Twisterezni akarnak, akkor egy jófajta "szőlőlé" igenis nagyon jól tud esni. Pláne éjjel fél kettőkor... csak a szomorúság akkor lesz úrrá az emberen, amikor az utolsó csepp is legördül az üveg száján, bele a pohárba és konyec. Na, az tényleg melankóliával tölt el. De aztán, ha kell, van másik.
Viszont fél négykor már illik hazamenni, mert egy szó mint száz, nem vagyunk már annyira fiatalok, hogy reggelig bulizzunk, ráadásul vannak egyéb teendői is az embernek, amelyek nem engedik, hogy másnap délig az ágyat nyomja. Hiszen akárhogyan is ellenkezünk ellene, mégiscsak felnőttek vagyunk már, nem pedig vodkát üvegből vedelő tinédzserek.








Nincsenek megjegyzések: