Kérdem én, hányszor fordul elő az emberrel, hogy felmondanak neki a munkahelyén? Általában nem sokszor, de úgy nagy átlagban mindenkivel megesik legalább egyszer. Na velem ez történt ma. Elég váratlanul is ért, mert nem számítottam rá ilyen hirtelen. Azt mindenki tudta, hogy még a nyáron, vagy legkésőbb ősszel munkahelyet váltok, de nem ilyen hamar. Most úgy néz ki a dolog, hogy szerdától a munkanélküliek gondtalan életét élem majd, az én kicsi - néha nem is annyira kicsi - gondjaimmal.
Azért úgy mindent egybe véve nagyon jó kis két év volt (plusz - mínusz pár hónap), és nagyon örülök, hogy megismertem ezeket az embereket. Sokat tanultam tőlük és azt is nagyon jól tudom, hogy ha valamilyen segítségre lesz majd szükségem, akkor rájuk bizton számíthatok mindenben.
Őszintén mondhatom, hogy nagyon jó barátokra tettem szert és rengeteg tapasztalatot szereztem azzal kapcsolatban, hogy miként is kell bánni az emberekkel.
Szép emlékekkel távozom és tudom, hogy hiányozni fog, de nem szabadulnak meg tőlem ilyen könnyen. Minden bizonnyal - ha csak poénból is -, de biztosan beállok majd néha egy-egy napra dolgozni, ha lesz időm. Úgyis ritka a diplomás raktáros. :D
képecskék :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése