2010. január 18., hétfő

Heti vers No. 13

ISMERETLEN SZANSZKRIT KÖLTŐ: KAMASZFIÚ ÉS AZ ASSZONY
 
                  A fiú fekszik, a nő melléje ül az ágyra:
                  oly jó a
                  beszélgetés
 
                  ölelkezés előtt, a szép szavak, miktől
                  az asszony
                  lelke felderül,
 
                  nem csak a szokványos birkózás és a monoton
                  izzadt
                  vajköpülés
 
                  két láb között, de a taknyos kölyök
                  elaludt már,
                  felkelthetetlenül.

1 megjegyzés:

Edmár Béla írta...

felkelthetetlenül... ez jó. :)