2009. július 5., vasárnap

Barátság

A srác miután belőtte az adagot, szinte repült. Könnyűnek érezte magát, mint a tollpihe és sárgának, mintha fiatal kiscsibéből tépték volna ki. Lebegett a város felett. A többiek csodálták, hogy milyen bátor volt és ki merte próbálni a szert. Felnéztek rá merészsége miatt.

Az őt bámuló arcok szemében hősnek tetszett, aki táncol. Igen, táncoló hősnek. Karját széttárva lépdelt a szökőkút peremén és furcsa, állati hangokat adott ki. Majd hirtelen hanyatt vágta magát a kövön és csak nevetett. Mit nevetett? Egyenesen kacagott. Volt aki tátott szájjal nézte, volt aki közömbös tekintettel, de senki sem merte megközelíteni.

Hirtelen felugrott és azt mondta, hogy azonnal beszélnie kell Istennel. Ezzel futásnak is eredt, mint akit puskából lőttek ki. Senki nem futott utána, csak tátott szájjal bámulták, míg el nem nyelte az éjszaka. Néhányan jót derültek a dolgon, de senkinek nem jutott eszébe, hogy baja is eshet.

Másnap az édesanyjától tudták meg, hogy meghalt.

Kamion alá ugrott a főúton.


3 megjegyzés:

...?... írta...

ez joooo,nem ugy de ugy,eerted,...az igazsaaag...

Kitti írta...

Ez nem annyira különleges,mint a többi szokott lenni.

Sandi írta...

Hát nem is, de ez is én vagyok :)