2009. július 12., vasárnap

Rovarbaj




Szerdán este (minden valószínűség szerint) megcsípett egy szúnyog. Na, nem mintha nagyon kényes lennék a szúnyogcsípésre, de ez hatalmas állat volt 10 centis fogakkal és 44-es lábbal. Olyan hatalmasat csípett a bal bokámba, hogy csak na. Megvolt vagy 85 kiló és rettenetesen gyors volt. Talán ez lehet annak is az oka, hogy egyedül csak én láttam és senki más rajtam kívül. Pedig mindig az öcsémet szokták megharapni míg közös szobánk volt. Szép idők is voltak...
Na de a lényeg: Szóval viszketett meg minden, aztán elkezdett egyre jobban fájni, de Sanyika kemény és kizárt, hogy orvoshoz menjen egy rohadt bogárcsípés miatt - meg amúgy is. Péntek este már alig tudtam rálépni és Felhőcske szülinapjáról is majdnem bőgve sétáltam hazáig, annyira kínzott a fájdalom. De kemény voltam, mint a kő... mit nekem szúnyog, vagy esetleg "komár"-NO!!!
Eljött szombat és magával hozta a reggelt is, ami nem is lett volna baj, de a fájdalmat nem utaztatta el Rovarországba, pedig kurvára örültem volna neki. A helyzet úgy állt, hogy nem tudtam lábra állni, de még bicegni sem nagyon, mert ahogy 50 centi alá tettem a lábam, azon nyomban hatalmas fájdalom mászott bele és nem akart kiszökkenni belőle.
Eljött hát a pillanat, amikor fel kellett adnom a büszkeségemet és az elveimet. Jóanyám beült a sofőrülésbe, én pedig mellé - ez amúgy általában pontosan fordítva szokás - és elindultunk a készültségre (a gyengébbek kedvéért POHOTOVOSZTY).
Kaptam is egy szép kis receptet, amit el lehetett olvasni (már eleve gyanús volt) és indultam a gyógyszertárba. Antibiotikum és két tubus kenőcs lett a jutalom a papírért cserébe.
Ma már csak lila a fél lábam, tehát reményeim szerint javulóban van... remélem nem vágják le. Volt, aki azzal hülyéskedett, hogy ez olyan szúnyog volt, amely impotenciát okoz... na akkor tuti felkötöm magam :)
De remélem megmaradok :)

Dilemma
Próbálok véghez vinni valamit,
amit nem lehet.
Vajon sikerrel járok?

Elalvsás

Méregteleníted a testem,
kiizzadok minden károsat,
s mikor lefordulsz rólam,
várom az álmomat.

2 megjegyzés:

Kitti írta...

Pedig a szesznek meg kellett volna ölnie,amit magadba döntöttél.:D

Sandi írta...

Már a pia sem a régi ;P