„Vessük bele magunkat e romlott világba…”

Donatien Alphonse Francois de Sade neve sokak számára ismerősen csenghet, viszont az emberek maradék része csak néz a betűkre és semmit nem mond nekik ez a pár szó. Jean-Baptiste Francois Joseph de Sade fia, aki egy provanszál nemesi család sarja. A korabeli politikai élet legnagyobb alakjaival tartotta a kapcsolatot. Baculard d’Arnaud ezt írta róla egy levelében: „Hiába, kedves Sade, Ön szerelemre született.” Mindezek mellett Marquis de Sade a bűn és kegyetlenség apostola. Könyvei az ember lelkének és fantáziájának legmélyebb és legsötétebb bugyraiba vájják bele magukat. Mások szenvedése nem gátlás itt többé, hanem élvezet. Mások elpusztítása öröm és hatalom. Visszatérés a gyökereinkhez. Az ember újra az lesz, ami régen volt: vadállat, vagy őrült.

„Az én libertinizmusom olyan,mint a járvány, mindent meg kell fertőzzön, ami csak az útjába kerül!” - mondja az egyik női szereplő a Juliette történetében. De mi is az a libertinizmus? Eme latin szó jelentése: feslettség, züllöttség, kicsapongás, vagy szabadosság. Olyan esetben beszélhetünk róla, amikor korai erkölcsi tévtanítás jön szóba. Sade „hősei” szint egytől egyig a libertinizmus követői, illetve képviselői. „Juliette története avagy a bűn virágzása”, ez a címe Sade sokak számára undorítónak talált könyvének. Juliette egy fiatal lány, aki nagyon hamar elveszíti a szüleit és kénytelen valamilyen módon eltartani magát, életben maradni. Mindent megtesz azért, hogy semmiben ne szenvedjen hiányt és ezt mesterien csinálja, bevetve minden eszközt, még a gyilkosságtól sem riad vissza. Egy mondatban úgy is jellemezhetnénk: „Az eredetileg kínhalálra ítélt, de ügyessége révén végül is életben maradó fiatal lány esete.” A történetet a lány egyes szám első személyében meséli el és ez alkotja a regény magját. Juliette mozgékonysága főleg fiatalságában, hajlékony ámde erős lelkében rejlik, aminek eredményeképpen eltökélten halad előre a libertinus pályán. A történet azokra az eseményekre helyezi a hangsúlyt, melyek által Juliette egyre feljebb lép a bűn létráján. A hősnő nagyon tanulékony. A neveléséről gondoskodó, egymást követő oktatók el vannak ragadtatva képességeitől. Juliette egy zárdában nevelkedik, ahol a zárda apátnője avatja be először a libertinizmusba. Spinozát, La Mettrie-t, Helvetiust, Montesquieu-t ad neki tankönyvek gyanánt és a lány minden ellenkezés nélkül szívja magába a tudás összes cseppjét. Az ateizmusról és a materializmusról tanul, amely csak elmélet, de nemsokára mindezt gyakorlatba ülteti át, melynek során egy hatalmas mű hímtag segítségével a zárda kápolnájában deflorálja Laurette-et. Amikor szülei csődbe jutnak, testvéréhez, Justine-hez hasonlóan neki is el kell hagynia a zárdát. Duvergier asszony nyilvános házába kerül, ahol nehezen indulnak be a dolgai, de csakhamar eléri, hogy egy gazdag kliens kitartsa. A sors úgy hozza, hogy találkozik családja tönkretevőjével és össze is áll vele. Juliette megküzd azért, hogy libertinus legyen. Sade most lebegőbb régiókba kalauzol el bennünket, ahol már csalások, árulások és gyilkosságok vannak. Nála az a kudarc, ha visszatérünk a mindenki által elismert értékekhez. Delbéne, Noirceuil, Saint-Fond, Clairwil, Durand nagy gyönyörűséggel nevelgeti Juliette-et. Továbbadják neki megszállottságukat és minden bűnös gondolatukat. A libertinus szellem lángolása, mint hetero-, mint pedig homoszexuális síkon egyaránt heves. Az áldozatnak, csak statisztaszerep jut a libertinus élvezetében. Ő csak egy tárgy, egy dolog, ami pótolható. Könyörgése sosem rendíti meg kínzóit, éppen ellenkezőleg, felkorbácsolja érzékeiket. Amikor Noirceuil bemutatja Clairwil-nek, Juliette saját magára ismer a nőben. Clairwil viszi őt el a Bűn Barátainak Társaságába, ahol a legszörnyűségesebb dolgokat művelik.

Kívülről ugyan semmi sem fékezi a Sade-hősök kicsapongásait, belülről azonban annál komolyabb veszély fenyegeti őket: nem az, hogy testük nem engedelmeskedik az agyukban feltörő vágyak felszólításainak, hanem az, hogy a csömörtől nem is születik vágy. Ezt jelzi a Pietra-Mala vulkáni fennsíkon élő óriás, Minski vallomása: „Szívem megcsömörlött, már nem élvezek.” Juliette és társnői, ha néhanapján rájuk is tör ez az érzés, ahogy új nap kezdődik, újjáélednek. Ha megunják partnereiket, egyszerűen csak megölik őket. Lelkiismert-furdalásnak nincs helye náluk. Gátlástalanok, gyilkosok, kéjelgők és tolvajok. Mindig csak a saját érdekükben cselekszenek, csak saját magukat tartják szem előtt, mások élete semmit sem jelent a számukra.

Nem tipikus élettörténet ez. Előre elhatározott filozófiája van: „Őrizkedjünk az erénytől, hiszen a bűn az örökös győztes; rettegjünk a nyomortól, hiszen azt mindig megvetik.” - mondja Juliette, amikor kikerül a zárdából. Elhatározza, hogy e szerint fog élni, ezért útját megbecstelenített, meggyilkolt szüzek és kéjenc latorok övezik. Meg akarja hódítani a világot, és mindezt brutális és tisztátalan eszközökkel szeretné végre hajtani. Vajon sikerült neki?

Megtudhatjátok, ha elolvassátok ezt a művet, mely születését legendák övezik. Mindenki olvasni fogja, akiben él a perverzió egy aprócska szikrája is, és véleményem szerint mindannyiunkban jelen van. Engem magával ragadott. Meg kell tanulni a dolgok mögé nézni és akkor nem csak a felszínes dolgok lesznek azok, melyek foglalkoztatni fognak bennünket, hanem letéphetünk egy képzeletbeli hártyát a szövegről és megláthatjuk a lényeget. Azt a filozófiát, mely Sade nevéhez köthető és nem csak az undorítónak, illetve erkölcstelennek bélyegzett író életművét.