2009. július 19., vasárnap

Újra civilizálódunk

Visszatértünk ebbe a tetves rohanó világba, ahova csak az vágyik vissza, aki nem volt még ott, ahol mi az elmúlt pár napot töltöttük. Kán - hát most nem hangzik jól ez a név? Szerintem eszméletlen. A település a Világ vége és a Semmi közepe között helyezkedik el. Öszzesen 6 állandó lakossal rendelkezik, akikkel sikerült megismerkednünk - csodával határos módon :)
Azt az átkozott mobiltelefont kikapcsoltam még az odaúton és csak akkor kapcsoltam be, amikor átjöttünk a határon visszafelé. Eszméletlen volt. Szinte négy napig nem voltam tisztában az idővel, soha nem tudtam, hogy hány óra van. Ebben a faluban ugyanis minden megállt valamikor 200 évvel ezelőtt. Lelassult az idő teljesen. Mi kilencen egy múzeumban laktunk, de szó szerint, csak annyi különbséggel, hogy be volt vezetve a víz és volt angol vécé. Olyan ágyban aludtunk, amilyenbe lehet, hogy még a dédszüleink sem. A falakon mindenütt réges-régi szerszámok függtek és a padló tele volt állatszőrmékkel.
Megérkezésünk után mindössze 3 perccel megjelent a házigazdánk, aki a helyi Maci Bár elnevezésű kocsma - Maci bácsi (Ács Lukács) - tulajdonosa és kiöntötte a "velkamdrinket", ami nem volt más, mint a saját körtepálinkája. Aztán persze a következőt is. Mindezek után pedig kijelentette, hogy a pálinka ingyen van! Na, ekkor követte el a legnagyobb hibát.
Volt este születésnap, harmincötös, berúgás és beszélgetés a helyiekkel. Kirándulás, fürdés, esőben sétálás és megbúvás a pigmeusok és Winetou elől, majd ismét pálinka, gulyás, őzpörkölt, pálinka, bor, kávé minden mennyiségben, napozás amíg lehetett, fakidőlés, egyeseknek lovaglás, pálinka, sör sörrel és még sok hasonló és kevésbé hasonló dolog, mely megmelengette a szívemet.
Nagyon rossz volt otthagyni ezt az idilli környezetet, de mondtam Macibának, ha vár negyven évet, akkor nyugdíjas koromban átveszem tőle a kocsmát és majd üzemeltetem én. Majdnem bőgtem mikor haza kellett jönni, mert teljesen megfogott az ottani emberek mentalitása és az is lehet, hogy kezdtem ráállni. De mindegy, baszok rá... az viszont teljesen biztos, hogy nem utoljára jártam ott. Köszönök mindenkinek mindent, mert arra mérget vehettek, hogy rengeteg élménnyel gazdagottam ezen pár nap leforgása alatt.

Képek később, majd amikor mindenki élkészíti az általa fotózott digitális lenyomatokat, akkor majd válogatást láthatnak a kíváncsi szemek.

2 megjegyzés:

Kitti írta...

én át tudom érezni,amit most érzel.
Az ember rájön,hogy élhetne kellemesebb környezetben,kedvesebb emberek között is.
Mikor mi hazajöttünk Baska Vodáról,hetekig utáltam itthon lenni.:)

Sandi írta...

Az biztos, hogy én oda visszamegyek és ha tehetem, akkor még ebben az évben! :)