Gondolatmenet II.

Kirakatkávézók

Antiszociális vagyok. Nem tudom, hogy ez az érzés minek a hatására tört fel bennem, de egyszerűen vannak olyan emberek, akiket mostanában nem akarok látni. Ennek az ellentétje viszont, hogy néhány emberrel szívesen találkoznék, csak nem tudom, hogy miért. Szerintem saját magamat sem értem! Akkor miért szeretném pont én megfejteni az élet nagy titkait és olyan lényeket, akik szemben állnak minden olyan dologgal, ami a logikával függ össze, tehát teljes mértékben taszítanak mindent, ami normális és kézenfekvő lenne. Megnehezíteni az életet, arra van eszük. Éppen most olvastam az egyik közösségi portálon felírva egy ismerős által a következőt: „…mi idővel szépülünk. Ők meg csak elhasználódnak.” Ezzel én senkit nem akarok bántani, mert „tiszteletakivételnek”.

Szóval ott tartottunk, hogy antiszociális vagyok… vagy ezt már megtárgyaltuk? Az a lényeg, hogy tegnap este is sétáltam egy nagyot és teljesen jót tett a friss levegő. Kicsit mintha kiszellőzött volna a fejem, de közben azért néhány furcsa gondolat motoszkált benne…

Van ez a kávézó a főút mellett, ami egy európai fővárosról kapta a nevét és nem illik összekeverni Bukaresttel. Tehát ennek a kávézónak a teraszán napi rendszerességgel, és majdnem minden alkalommal ugyanazon időben megjelennek ugyanazok az arcok és nem csinálnak mást, mint azt, hogy bámulják az embereket. Ők azok, akik a kirakatban ülnek, tehát jogosan nevezhetjük őket kirakatkávézóknak. Biztosan nem azért járnak oda, mert jó ott a kávé – bár semmi baja a fekete levesnek – hanem inkább a látványosságok miatt. Ezeket az arcokat annyira nem tudom megérteni. Lehet, hogy nem is én vagyok antiszoc, hanem mindenki más az? Lehet, hogy nem mindig saját magamban kéne a hibát keresnem, hanem a körülöttem élőkben. Az is meglehet, hogy ez azért van, mert ezek az erkölcsi fertőben lubickoló szociopaták, ergo emberek, mindig csak a másikra mutogatnak, ahelyett, hogy a saját lelkükbe „kuksiznának” bele, mert előfordulhat, hogy ott leledzik a hibának forrása. De minek? Még mindig sokkal egyszerűbb ujjal mutogatni!

Más. Tegnap éjjel, sétálásom közepette komoly elhatározásra jutottam: én is hangosan fogom hallgatni a mobilomat az utcán és talán akkor én is menő leszek. Végül is, gondoljunk csak vissza azokra a hatalmas „kétkazettás” magnókra, melyeket a vállukon hordoztak a HVCS-k (helyi vagány csávó)… szóval a hávécsé most kisebb méretű zenedobozzal közlekedik és ezzel még telefonálni is tud, de nem csak azt, mert szöveges és képes üzenet elküldésére, mi több, fogadására is képes. Furcsa is lett volna, ha a nagy magnókat annak idején a kezükbe fogják maguk előtt és elkezdenek rajta sms-t pötyögni (ezt talán láttam egy filmben, de az is lehet, hogy ennyire vizuális típus vagyok).

Tehát a tanulság legyen az, hogy lehet, nem is velem van a baj, hanem mindenki mással és nem is én vagyok antiszociális, ingerszegény és megcsömörlött, hanem mindenki más az.