Heti vers No.2.

Térey János:

A húgom pincérnő a mélypincében

A húgom pincérnő a mélypincében.
Szolgálólány: csütörtök délutántól
kifulladásig. Titok a rokonság.
A melegkonyha tája. Tömött bokszok
között síkos kövezetű sikátor.
Hétvégi műszak. Utcalány a húgom.
Sokat késlekedik a barnasörrel.
Lecsapja korsóm, félrenéz: a bátyja
nímand. Kurtakocsmákban alapozgat,
nótázni bezzeg ide tér be. Botrány.
Belső-Terézváros, hétvégi forrpont.
Húgocskám légyfogó, hugi csalétek,
telthúsú, orsóforma combjai
köré vendégkör épült. Drága kincsem!
Hugi éjfélkor feslett, öregecske.
"Vállalkozó kedvű szöszi","olyan
jóféle", "nem rossz buksza", hallom erről-
arról. Leánykérés átlagban ötször
éjszakánként, s tucat piszok ajánlat.
Kosarat oszt, korsókat gyűjt a húgom.
"Hugi, az éjszakából fölcipellek,
kikupállak és patyolatba viszlek,
magasabb polcra teszlek egyszer, meglásd",
ígérném, hogyha a mélypince-szintnél
laktam volna valaha magasabban.
Törölve a vasárnap első negyede.
Hugival ázunk a Berlini téren.
Együtt lakom s együtt hálok vele:
a húgom pincérnő a mélypincében.