Valami történik! Egyre többet írok, firkálok és folyamatosan toll van a kezemben. Olyannyira megrögzötten olvasok újságot, hogy keresem a hibákat benne és javítom is őket. Mindig van egy papír a közelemben, amire értelmes, vagy helyenként értelmetlen és összefüggéstelen dolgokat írok le. Ez utóbbi inkább jellemző rám.
Kezd elhatalmasodni rajtam valamiféle írásmánia. Most vettem telefont is és nem elég, hogy összemaszatolható (érintőképernyős), de oldalra kicsúsztatható komplett billentyűzet található benne/rajta. Az utcán sétálgatva, miközben bömböl belőle a zene, írni is tudom folyamatosan az elmémből kiáramló marhaságokat, melyek helyenként nem is annyira baromságosak. Ha fimet nézek, akkor is firkálok egy-egy lapra szavakat, amelyek éppen eszembe jutnak.
Néha lefekvés előtt elkap az ihlet és verset kezdek írni. Megírok egyet, majdd még egyet és még egyet... ez így megy egészen addig, amíg kb. 20-30 készen lesz és megfájdul a kezem, mert olyan gyorsan és hirtelen törnek rám a gondolatok, hogy alig győzöm papírra vetni őket. Az a másik oldala ennek az esti íráskényszernek, hogy a kész opusok elhullanak, mint az egyetem elsőévesei és a 20-30 termékből mindössze 2-3 marad meg, ami használható.
Tehát ez van mostanában. Ez a bejegyzés afféle helyzetjelentés volt. Sziasztok!
6 megjegyzés:
hát igen ez ismerős...annyiból irigylem a te szenvedélyed, hogy bármikor bárhol tudsz neki élni...fotózás már kissé nehezebb mert ha eszembe is jut otthon este az ágyamban, hogy de lefotóznák egy érdekes arcot akkor maximum a saját fejemet tudom...:)
meghát egy toll meg egy jegyzetfüzet lényegesen olcsóbb mint egy fényképezőgép!:)
mindegy csináld, ígyis úgyis beteg vagy úgyhogy már mindegy! :D
Köszönöm a biztatást, érzem, hogy lényed legmélyéről fakad :))
Nem lehet, hogy elégedett vagy? Hogy jó kedvű, esetleg boldog? Álatlában az ember akkor ennyire kreatív, közlékeny és tele ihlettel? Kívánom, hogy így legyen :)
A művész akkor alkot leginkább, amikor szenved! - az irodalom örök igazsága :)
Egyébként köszönöm, hogy így gondolod... még akár lehet is benne ráció :)
Talán valóban lehet benne valami...de azzal nem értek teljesen egyet, hogy aki szenved, az alkot leginkább. Tény, hogy a fájdalom nagyon sok mindent ki tud hozni a mélyről, de ha boldog vagyok, emelkedett, akkor nálam épp annyi jön fentről! A boldogság is csodákra képes! Az ember nem csak ragyog, hanem minden téren virágzik is! :)
Rendben van :) Akkor abban teljesen megegyezhetünk, hogy két véglet van: a boldogság és a szenvedés! :)
Megjegyzés küldése