Méregdrága élet

Nem! Nem lelkizős téma lesz, hanem igenis materiális jellegű.

Mi az, hogy méregdrága, vagy mi az, hogy drága? Mire mondjuk ezeket a kifejezéseket?

Megmondom őszintén, utálok vásárolni. Szerintem a legtöbb pasi így van ezzel, de én kifejezetten undorodom a ruhacikkek válogatásától. Meg is mondom, hogy miért van ez. Nálunk Dunaszerdahelyen itt van ez a „marhanagy” bevásárlóközpont a város egyik végén. Rengeteg márkaboltot talál meg benne a kedves, vagy nem éppen kedves vevő. Az egyik, akcióiról is elhíresült márkaüzlet – nem szabad kiírni, de „K”-val kezdődik és „o”-val végződik – visz minden alkalommal a sírba, ha rákényszerülök a vásárlásra. Az üzletbe lépésem első pillanatában megpillantom a női ruhákat. Pólók, pulóverek, nadrágok, bugyik, melltartók stb. és csak hosszas keresgélés után akadok rá a férfi cuccokra, bepakolva a sarokba. Oké, rendben van, a nők többet vásárolnak, mint mi, pasik... De mégis!

Az egy dolog, hogy a női nem tagjai átlagosan hajlamosabb a pénzköltésre, mint a férfiak a ruhák terén, de az a tény, hogy a hím-póló 3-szor annyiba kerüljön, mint a női, az túlzás! Gondolom nem lesz meglepő, ha rávilágítok arra is, hogy nem csak a pólókkal van így. Ezért kérdeztem meg egyik nőismerősömet, hogy miért van ez: „A nők többet vásárolnak, mint a pasik” – jött a higgadt válasz, és egyáltalán nem volt újdonság számomra a kijelentés. Számítottam is erre. Már hogy a fenébe ne vásárolnék kevesebb cuccot, ha már az árkülönbségek fellövik a pumpámat?! Így soha nem is fogunk annyi ruhát venni, mint a nők.

Azután következik a többi márkaüzlet. Van itt felhozatal bármilyen ruhaneműből. Akad nadrág 100 euróért, de vehetünk már 40-ért is. Ha valaki nagyon körültekintő, vagy tudja hova is kell menni, akkor esetleg talál 25-ért. Nekem az a titkom, hogy mindig elviszek egy csajt, ha megyek vásárolni és megszabom, hogy a bevásárlóközpontban nem töltök fél óránál többet. Nem tudom megérteni, hogy a nők miképpen tudják kibírni azt a hosszú időt, amíg felpróbálnak ezer meg ezer ruhaneműt, és jobbik esetben egyet meg is vesznek... Az alatt a rengeteg idő alatt, amit a nézegetés-próbálgatás kombinációval töltenek el, én biztosan tudnék értelmesebb dolgokat is kitalálni.

Mert ugye, megkaptuk az „ojrót”, igggen jó ez nekünk, „többet” lehet belőle költeni. Azt nem értem, hogy minden és mindenki a válságot harsogja, holott a bevásárlóközpontok telis-tele vannak vevőkkel. A márkaboltok működnek, és rekord-eladásokat hajtanak végre. De ki adja nekik a pénzt? Én lassan ott tartok, hogy nincs mit felvennem, de addig húzom-halasztom az ügyet, mígnem muszáj lesz elkullognom, és venni magamnak néhány cuccot.

Csajok, hogyan bírjátok? Miképpen lehet eltölteni egy egész napot a vásárlással?

Az írás megtalálható a NetBarátnő oldalán: Méregdrága élet