Hideg könnycsepp gurult végig az arcán és az óceánban landolt. Ez volt az utolsó, amit ki tudott préselni magából. Vízgyűrűk lettek belőle és elindultak a part irányába, majd ott megtörtek. Mind meghalt, egy sem maradt épen és végül így fogytak el teljesen. Csak állt a nagy víz közepén és nem volt képes sírni. Soha többé nem nedvesedett be hatalmas barna szeme, soha többé nem vájt barázdát arcába a sós könnycsepp. Minek is tette volna, hiszen semmi szüksége nem volt rá. Szerették! Volt ki szeresse. Úgy élt, hogy senki miatt ne kelljen szomorkodnia többé. Nem is tette, csak állt térdig merülve az óceán közepén és nézte a horizonton versenyt lovagló napsugarakat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése