Heti vers No. 69

Fellinger Károly
KÖPKÖDŐ (részlet)


1/7 XXL

Nagyanyám és nagyapám
keresztet vetnek a
szeretkezés előtt

megcsókolják a
lehulló kenyérmorzsát
a kenyérszegést megelőzően pedig
keresztet karcolnak a héjra
Gáspár és Julianna
Zsófia meg János

Nagyanyám és nagyapám keresztet vetnek a két
szeretkezés között

ahogy nyikorog az ágy
beleremeg
a csontjaikkal aládúcolt
mennyországom

Megjelent az OPUS 2011/1-es számában

Heti vers No. 68

Iancu Laura 

TÉBOLY

Kiégett szemem jönni lát,

akár a tékozló fiút,

ki már a mindenen ment át,

és, aki tudja: nincs több út.

Új halott nem lesz már idén.

Nem támad fel, nem születik.

A szíved nincs már a helyén.

Árnyékod sem földre hullik.

Megjelent a 2011/1-es Bárkában.

Nagy kérdések

Csütörtökön egy roppant érdekes könyvbemutatón vettem részt... most mindenki azt várná, hogy majd azt ecsetelem, hogy milyen könyv, meg kik mutatták be stb., de nem. Mivel "érdekfeszítő" volt, sok dolog megfordult a fejemben, főleg, mikor politikai témába torkollott az irodalminak induló laza kis csevegés. Ezen morfondíroztam:

- Ha egy nőgyógyász sétál az utcán és találkozik a páciensével, akinek mélyen az arcába néz, vajon mit lát?

Néhány ember megkérdezése után sem jutottam előbbre a megfejtéssel, mert a vélemények szinte fele-fele arányban megoszlanak. Egyikük azt mondja, semmit; viszont van aki nemes egyszerűséggel így válaszol: pinát! 

- De vajon hány vaginát képes megjegyezni egy ember - estünkben egy férfi, történetesen egy nőgyógyász - az élete folyamán? Vagy egyáltalán nem memorizál egyet sem, mert megtanult elvonatkoztatni? Talán tanítják az egyetemen nekik? Lehet olyan tantárgy, hogy "Vaginális emlékezetvesztés"? És végül: Vajon kefélnek a nőgyógyászok otthon, nem lehet még elegük a pinából?

De felmerültek olyan tézisek is, amikor mégis létesül nőiorvos és neje között szexuális, konkrétan orális aktus. Amikor a férfi elégíti ki az asszonyt... vagyis csak elégítené, mert felfedez - teszem azt - egy apró csomót a kisajkak egyikén. Talán azonnal meg is vizsgálja????

Na ki ad nekem ezekre a kérdésekre választ? Talán el kéne mennem egy nőgyógyászhoz... bár elég fura lenne! :)

Heti vers No. 67

Kovács Andrea
TOLVAJ SZERETŐMNEK

Kiszöktél az életemből.
Magaddal vitted a összes
elkoptatott frázisom
Az elhasznált, megfakult
egyszavas mondatokat:
Hiányzol. Szeretlek.
A romantikus, már-már nyálas
közös emlékeket.
Az elmélyült beszélgetéseket.
A tudatot, hogy feltétel
nélkül bízhatok
magamban és benned.
Csak az ürességet hagytad itt.
Na meg a parfümöd fanyar illatát.


Forrás: netBarántő

Heti vers No. 66

Alexis Piron

A SZÉP COMBOK

Colin, akit bolond szerelme

egész megbűvöl s elvakít,

vizsgálta egy nap kedvetellve

Rózája márvány combjait.

Egyszer a bal, másszor a jobb comb:

melyik szebb rajz, melyik nagyobb gond?

„Nem is tudom… Szivem oly kétségek kínozzák:

egyforma szép a két comb és a láb!”

„Barátom” – szólt a nő – „ne késs tovább:

jere: a kettő közt van az igazság!”

(Babits Mihály fordítása)

Forrás: A bujaság szonettjei, 2003. Urbis kiadó, Budapest.

Mert szeretem...

Baka István

HALÁL-BOLERÓ

Éjfélt kongat az óra,
Megszólalt a Halál bolerója;
           Mint a kalitka,
           Tárul a kripta:
Huss! kirepülnek a lelkek.
           Összerakódnak
           A csontok, a holtak
Hústalanul dideregnek.
Egyet kondul az óra,
Hív a Halál boleróba;
           Jöjj ide, járjad,
           Fogyjon a hájad,
Lépj a körünkbe, ne félj hát!
           Összefogóznak
           Véled a holtak:
Jó fiuk, értik a tréfát.
Kettőt kongat az óra,
Zúg a Halál bolerója;
           Az égen a Göncöl
           Gördül; a gönctől
Most szabadulj: le az inget!
           Látod-e? túl sok,
           Vesd le a húsod!
Így a tiéd ez az ünnep.
Hármat kondul az óra,
Búg a Halál bolerója;
           Járja borissza,
           Szende klarissza:
Jaj, kilyukadt a szemérme!
           Víg veterán ott
           Ropja a táncot;
Csontja csörög? csak az érme.
Négyet kongat az óra,
Zeng a Halál bolerója;
           Táncol a szajha,
           Bár megaszalva
Csügg le a bőre a sárba.
           Járja a dalnok,
            Botfülü zsarnok
Húzza a sírba, hiába.
Ötször kondul az óra,
Bong a Halál bolerója;
           Járja a pásztor,
            Szent szava kámfor;
Széled a szélbe a nyája.
           Járja a titkár,
           Ő se okít már,
Vagy csak a táncfigurákra.
Hatszor kondul az óra,
Elnémult a Halál bolerója;
           Vissza a sírba,
           Zárul a kripta;
Hess! takarodjon a lélek!
           Már a kakas szól,
            Száll a pimasz szó:
Újra hazudja a létet.
(1987)

Heti vers No. 65

Bajnai Nóra

TIZENKÉT CENTIMÉTER

Én tűsarok, te macskakő.
Alattam vagy, s én 
magam alatt vagyok.
Én tűsarok, te macskakő.
Nehéz, testeden,
nehezen haladok. 
Tűsarok, és macskakő.
Tőled 12 centiméterre vagyok,
magasodom, elhagytalak. Sok.
Inkább toljanak végig a Louvre-on,
Kerekesszékben, mint, hogy veled,
mert Én tűsarok, s te macskakő.
Hányszor mondjam el neked?
Ez voltam és ez vagyok.

Forrás: Irodalmi Jelen

Heti vers No. 64

Csillag Tamás 
ÉS FELBORÍTJÁK A KUKÁKAT

beleszagolnak a csendbe

érzik az utcaszagot

villanyfényben fürdő

magányos krisztusok

zsebeik mélyek, beesett

szemükbe fészket rak a bánat

valamiért élni kell

és felborítják a kukákat

Megjelent a 2010/6-os Bárkában.

Heti vers No.63

Ady Endre

HÉJA-NÁSZ AZ AVARON

Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.

Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron

Heti vers No. 62

Nagy Katalin Erzsébet
KOCKA

Mikor megismerlek, áttetszővé válsz.
A szavaid világítanak.
Szétoszló felhőként hatolsz mindenhová.
Bőr alá olvadó érintésekben lélegzik a világ.
Eggyé lobbanásban tűzfolyó sodor nem lenni,
de minden helyére csúszik,
az élek elsimulnak éjjelente.
Majd sűrű leszel, mint egy vastömb.
Felületeden megfagy a lehelet.
A gesztusok lecsúsznak rólad.
A tér kitaszít.
Nem kérek semmit, mégis agyon nyomsz.
A szobában ferdén áll az asztalod.
Ha arrébb tolom is ott marad.
Megvakult filmkockák.
Szar a cigi, mert keserű.
Széttárt tenyereden görbe ujjak.


Forrás: Bárka online

Heti vers No. 61

Balla D. Károly
MEGADÁS

már nincs más hátra, csak a gyengeséged
a szégyenteljes lassú megadás
nyüszítve sorvad szét a vesztett élet
magába roskad csendesen a váz

mi szükség lenne már a szerkezetre
káosszá dúlva, ím, a régi rend -
egy óra jár csak buzgón folyton s egyre
de nem találja már a végtelent

nem vártad ezt csúfos záradékot
azt hitted balgán, lesz elég erőd -
de hullni kezdett rád a súlyos égbolt
feladtad hát a sejtett vég előtt

most nincs más hátra, csak a gyengeséged
és senki nem mond vádat; nincsen kegy
mi fontos volt, az mind a szélbe széled
s a holnap halkan szédül el veled


Forrás: Bárka online

Heti vers No. 60

Haraszti Ágnes

SZAKÍTÁS

a hangszer tokjában 

meglapult és ijedten maga alá

piszkított a vonó

zsebkendő hiányában

bársonyba fújta hártyás orrát

csak azután nézett kicsit körül

de addigra a hangszer már

vonatra szállt

és némán bámulta az elsuhanó

vezetékek kottacsíkjait

Forrás: Haraszti Ágnes, Őszinte legyek. AB-ART. Pozsony, 2004.

Heti vers No. 59

Ughy Szabina
IDEGEN TEST

It was a beautiful night,
mondja, és én hallgatok.
A többire nincs közös szavunk,
angolul mindketten úgy ahogy.
Állunk a Jászai téren, látom,
amivé most engem képzel,
hozzáigazítom az ujjam, a szám,
legyen akkor ez ilyen egyszerű.
Magyarul szeretni úgyis nehezebb.
Aztán az első villamos, a Duna
a sorra kialvó utcalámpák,
ahogy a test idegenségére ébred
botorkálva a nyíló sávon.
Jó így is, a tisztuló vonalak közt,
kísérget a sor: komoran feloldoz,
forog a szó önmagára találva,
zár szavakba újra a nyelv,
komoran feloldoz, közömbösen fenyeget,
a többit úgysem lehetne lefordítani.

Megjelent a 2010/4-es Bárkában. Klikk

Heti vers No. 58

Lesi Zoltán

ÁRKÁDIA

   Tsapódo víz, feredő

leányok. Zöld ruhatáskák

ledobva, fönt lesekszik

fa ágon tíz vörösbegy.

Kerek popsik, rósaszín

czombok, mellek. Kukutskál

kigyó, pettyes, vöröske.

Forrás: Lesi Zoltán, Daphnis ketskéi. FISZ Könyvek 49., Budapest, 2009.

Heti vers No. 57

Radnóti Miklós
FÉRFINAPLÓ

Napjaim tetején ülök, onnan
lóg le a lábom, hajamon
hófelhő kalapoz és szavaim
messze, kakastollak közt
portverve menetelnek!

Mondják, hogy virrad a gödrök
alján, füvek alatt csillogva
lesnek a tücskök s napitta
pocsolyák helye lelkesedik
döngölő léptek után!

Talán vihar jön, mert
simul halasodva a borz víz,
széttette a csönd lábát
az út fölött és harcos
zajokkal készül marakodni!

Forrás: Erőltetett menet (válogatott versek) című kötet!