Ritkán játszottam a tengerparton, de veled nagyon szívesen mentem oda. Akkor olyan másnak tűnt minden. Még a testedre száradt homok is másként csillogott, mint az átlagos fürdőző bőrén és a szemed is szebben sugárzott, mint egy átlagemberé. Berohantunk a vízbe, majd ki a partra. Lefröcsköltél, én pedig visszafröcsköltelek és ezt játszottuk hosszú órákon át. Mint két gyerek. Jó volt ilyenkor kiszakadni egy kicsit a világból és újra gondtalan kamasznak lenni.
Mikor elfáradtunk, ledőltünk a homokba. Pihentettük a testünket és hallgattuk, ahogy a hullámok a partot ostromolják. Egyre csak közeledett a dagály és már a lábunkat érte a víz. Ekkor felém fordítottad a fejed és a szemembe mosolyogtál. Sejtettem mit szeretnél, pedig ki sem mondtad. Olvastam a fejedben és a szemeid is mindent elárultak számomra. Ismertelek már annyira, hogy kitaláljam, mit sugall a tekinteted. Én is éppen arra gondoltam. Kissé nyálasnak tűnt, mint a filmeken…
A lemenő vöröslő nap és az óceán a lábunkat mossa. Mi pedig szeretkezünk. Pont, mint egy rossz romantikus film a tévében, de mi élveztük ezt a rögtönzött giccset.
Nemsokára előjött a hold és a csillagok. Néhány percig még felhők takarták a földet a hideg fénytől, majd kitisztult az égbolt. A parton senki sem volt már, az idő is hűvösebb lett. A dagály minden nyomot elmosott, még a szerelem nyomait is, amennyire csak tudta. Amennyire csak tudta…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése