Lakatlan költemény
Ötlet-én csupán, egy rímes, furcsa játék,
nyelv-malom őröl, sehol semmi szándék,
parton lapuló, csiszolatlan kő vagyok,
a nyelv mond ki engem, s én csak őt dadogom,
csak várok, mert időm van, hullámnyelv-szónok,
elfogyok hirtelen, s nincs miről szólnom,
nincs hír, eszmény-eszme, csak zsongó tengerár,
mondanám "én" - utolsó vers-morzsámon rág,
vers vagyok én is, vagy lakatlan költemény,
ha lekopok innen-onnan, nincs veszteség,
amit én művelek, az nem beszélt beszéd,
ujjnyi földrész, nyelvi roncs, langue-szemét.
Megjelent az Élet és Irodalom 2001. április 13-i számában
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése