Vérfrissítés

Bob, egy világhírű autómárka ügynöke. Az a dolga, hogy a céget és annak újabbnál újabb termékeit népszerűsítse a világ minden országában. Ő tartja a kapcsolatot a földkerekség összes vállalatával, amely a gépkocsijaikat forgalmazza. Ennél fogva rengeteget utazik. Mikor hazatér a poros kisvárosba, ahol eddigi életét töltötte, mindig eszébe jut, hogy ő végül is egy senki, és lakhelyén egy lélek sem értékeli túlzottan a munkáját, mert hát az autó az autó. Négy kereke van, gurul, s talán több nem is kell ennél. 
Bob a negyvenes éveinek elején jár, kopaszodik és már pocakot is eresztett. Barátnője talán sosem volt. Azzal vigasztalja magát, hogy a munkája miatt nem is lenne ideje egy igazi kapcsolatra, ezért inkább néhanapján prostikat fogad a hotelszobában, hogy azokon élje ki szexuális aberrációit. Ha éppen nem egy bérelt lánnyal múlatja az idejét, akkor az interneten éli ki beteges hajlamait, különböző beszélgetős oldalakon, ahol tetszeleg a gyengébbik nem számára. Ez is egyfajta kéjjel tölti el. De igazából a lányokkal sosem ér el olyan szexuális katarzist, mint saját maga a kis játékszereivel. Tehát ez Bob, aki frusztrált, tele van komplexusokkal és valljuk meg, nem lehet éppen a nők kedvence. Nagyon kevesen szeretnének maguk mellé egy pocakos, kopaszodó pasit, vagy egy pasit, aki alig van otthon. Nem igaz? Éppen ezért szegény Bob rengeteg munkát vállal magára, mert az otthonlét nyomasztja, na meg persze az is, hogy a saját városában nem fogadhat prostikat, mert annak azon nyomban híre menne az emberek közt. 

Amikor egy alkalommal hazaért angliai útjáról, amire szintén a társaság küldte, épphogy letette a bőröndjét, mikor megcsörrent a telefonja. A főnöke hívta, hogy menjen be hozzá pontban délután négykor, mert beszélniük kell. Bob izgatott lett, mert rebesgették a vállalatnál, hogy előléptetés várható, csak senki sem tudta, ki kapja majd a kinevezést. Szinte biztos volt benne, hogy ő lesz az… 

Gyorsan lezuhanyozott, magára erőszakolta kinövés előtt álló öltönyét és elindult a munkahelyére. Az irodában többen vártak rá. Szinte mindenkit ismert, csak egyetlen embert nem. Ez a fiatal férfi beszélgetett éppen a főnökével, amikor ő belépett az ajtón. Jóképű, húszas éveinek közepén járó, sportos fiatalember volt. Nem sokat teketóriáztak. Megmondták Bobnak, hogy nincs többé szükségük a munkájára, mert a vállalat „vérfrissítést” kíván, ezért is jött James (a jóképű, sportos fickó), aki frissen végzett az egyetemen és átveszi az ő helyét. A végkielégítését majd átutalják, ami persze szép kis summát jelentett. 

Büszkének mutatva magát, felemelt fejjel távozott, ám mégis, a megaláztatás és a sokéves munkája iránti tiszteletlenség teljesen lelombozta. Nem értette, miért tették ezt vele, de azt sem, miért nem nyitotta ki a száját, hogy ellenkezzék a döntéssel? Hiába, gyenge jellem volt. Elkullogott, mint az elkergetett kutya, amit sokadik alkalommal vertek el bottal. Nem tudta mitévő legyen. Elbaktatott egy közeli bárhoz, ahol öntötte magába a vodkát, mint, aki vizet iszik. Megállás nélkül ivott egészen estig, amikor már legalább négyszer hányta ki magát. A pultos egy rövid ideig még toleráns volt, de amikor Bob a klotyó helyett a pultra dobta ki a taccsot, kivágták a bárból, de előtte még jól megverték a kidobóemberek. Alig bírt járni, ami egyben az alkohol, más részről viszont a verés hatása volt. Eltámolygott hát egy közeli szállodához, ahol bár a recepciós furcsán nézett rá, mégis adott neki szobát… 

Másnap rátörtek, mert nem nyitott ajtót. A csilláron lógott lila fejjel és lógó nyelvvel. Azért választotta a halálnak eme formáját, mert úgy olvasta egy magazinban, hogy az akasztott ember, még egyszer utoljára elélvez, mikor szorul a hurok a nyaka körül… De neki még ez sem jött össze.