2009. június 10., szerda

hejdedurva...

Aztán, hogy az ember ne legyen teljesen jogosan felkúródva, amikor megkapja az első egész hónapra szóló fizetését az "újhelyen"és rájön, hogy az előző helyen megkeresett - szintén nem sok - pénznek kevesebb, mint az egy HATODA érkezett meg a számlájára. De ez még mind semmi, mert kaptam tegnap egy sms-t, hogy ha 18-áig nem fizetem be az előző havi telefonszámlámat, akkor blokkolják a hívásaimat. Gondoltam, persze fasza, azt befizetem és még marad pár ojróm is... erre éjjel jön az sms, hogy levettek 66,39 pízt a számláról - persze jogosan - és maradt "nagyonkevés". Nagyonkevés pedig nem egyenlő telefonszámla befizetéséhez elegendő összeggel. Tehát, ha majd nem tudtok elérni, akkor az ezért lesz. :)

De ennek elkalmából most vidámabb vizekre evezek és jön a következé "régi és új" cimkével ellátott prózai alkotás, ami NEKED ÚJ! ;), de lehet, hogy mások már ismerik. Akinek nem vívta ki első alkalommal a tetszését, az ne olvassa el most, mert most sem fogja, csak menjen a pics@ba! :)
Ez csak poén volt, én ilyet soha nem mondanék senkinek :P

Csirkehús

(avagy a csirkemell nem az igazi)

 

Pórteleki Géza az a fajta ember, aki még 63 éves korára sem hagy fel a lányok kergetésével. Mivel a fiatal és felettébb csinos lányok általában visszautasítják sexuális ajánlatait, ezért máshol éli ki perverz fantáziájának virágait. Felesége, Pórteleki Gézáné, született Sárospataki Erzsébet mit sem sejt férje perverzióiról, csak azt látja, hogy a baromfi már járni is alig tud, csak azt nem tudja, hogy vajon ez mitől lehet.

Az öreg affajta pipázgató bácsika, akinek egész nap semmi dolga, csak üldögél és a pipája végét nyálazgatja. Vagyis inkább csak nyálazgathatná, de ő inkább a tyúkokat kergeti, hogy kiélhesse rajtuk vágyait. Szinte majdnem mindenki tud a perverziókról, talán az egyedüli személy aki nem az a felesége Erzsike. Mindenki nagyon jól tudja, hogy az öregnél valami nagyon nincs rendben. Még a veje is mindent tud róla. Az egyetlen veje Béla, aki a szomszédban lakik a lányával és két gyermekükkel. Béla nagyon sokat segít a ház körül ha szükséges. Hallgatag ember. Géza nem is nagyon érti, hogy a lánya mit eszik ezen a „se szó se beszéd” fiún. De hát mit lehet tenni, a fiatalokra kell bízni az életüket. Béla amúgy már az elején sem nagyon tetszett a mi Gézánknak. Csillog valami nagyon furcsa a fiú szemeiben, valami őrült, valami túlvilági. A szülei viszont nagyon rendes emberek, vagyis a mostohaszülei. Ugyanis Béla örökbefogadott gyerek, mert a mostohaapja terméketlen. Egyszerűen képtelen gyermeket nemzeni. Amúgy meg tényleg rendes emberek, és van is mit a tejbe apritaniuk. Ha Béla apja meghal, ő örökli a céget, ami viszonylag jól jövedelmez.

Na de hagyjuk most a rokonokat, térjünk vissza a mi Gézánkhoz.

Géza valamelyik nap a tyúkólban "ügyködött", amikor furcsa hangokra lett figyelmes. Mintha az unokái kiabáltak volna, mintha valami baj lenne. De hamar félretette minden kételyét és folytatta tovább amit elkezdett. Szegény baromfi még hangot sem bírt kiadni a fájdalomtól. Megint furcsa hangokat hallott, de ismételten küzdött ellene, hogy bármi is elterelje a figyelmét arról, amit éppen csinál. Felesége Erzsik, biztosan nem hallott semmit, mert szegény asszony süket, mint az ágyú. Még azt sem hallaná meg ha egy fegyvert sütnének el közvetlenül a füle mellett, azonkívül pedig olyan iszonyú hangosan csoszog, hogy képtelenség nem meghallani, tehát Gézának egy cseppet sem kell félnie attól, hogy rajtakapja a „dolgán”. Ismét egy ismerős hangot hall. Most Erzsike kiált. „Biztosan elesett az ostoba vénasszony a kövön, majd föltápászkodik, mert ha nem há’ megfagy oszt meghal” – gondola magában Géza, közben pedig még mindig szegény baromfit kínozza. Ismét egy nyerítés, de őt még mindig nem nagyon izgatja a dolog, folytatja tovább.

Hirtelen hatalmas csend lesz. Az öreg csak fülel, de semmi furcsát nem hall, ezért hát ismételten folytatja a műveletet. Egyszerre csak mintha lépteket hallana, hát megfordul, hogy megnézze nem e jön valaki. Amint kileselkedik a nyíláson, megpillantja Bélát és egy késpengét ami éppen, hatalmas gyorsassággal tart a szeme felé. Alul könnyebb lesz, felül viszont nehezebb egy pengével.

Még egyszer utoljára jó volt neki.

A baromfi sikongva rohant bele a vöröslő napba.



Nincsenek megjegyzések: