Nekem is volt ám egyszer egy kishúgom. Szerettem őt. Nagyon is, de sajnos magával vitte az a fene nagy kórság, ami az országban pusztított akkoriban. Apa nem törődött vele. Ő fiút akart. Mert a lányok kényesek – mondogatta mindig. Soha nem értettem meg őt. Anya szerette a kislányt, ő volt a szeme fénye. De anya is meghalt. Még a Flóra előtt. Megsirattuk. Mindannyian hiányoltuk, de talán a Flórának hiányzott a legjobban. Egy egész álló hétig sírt, aztán abbahagyta. Teljesen kiszáradt. Hárman maradtunk. Flóra 3éves volt, ő még nem nagyon értette mi is az a halál. Csak azt tudta, hogy anya elment tőlünk örökre és nem jön vissza. Nem szólalt meg soha többé. Hiába szólongattam. A temetés után olyan volt, mint aki meghalt „ott belül”. Apa mondta is, hogy hagyjam, ez is pont olyan kényes, mint az anyja volt. Flóra egész álló nap csak ült és a babáival játszott. Nem beszélt, nem nevetett és nem is sírt soha többé. Sokszor megnéztem, mit csinál, nincs e szüksége valamire, de ő csak ült egy helyben és a babáival játszott. Volt egy babája, amit az anyutól kapott a harmadik szülinapjára. Vele nem játszott. A baba csak úgy állt a szekrénye tetején és őt nézte. Nem akart vele játszani. Csak nézte. Volt, hogy órákig képes volt bámulni a babát.
Este én fürdettem, mert apu azt mondta, őt nem érdekli és leült meccset nézni. A kávéját iszogatta és cigizett. Sokat cigizett.
Megfürdettem Flórát. Olyan volt, mint egy élőhalott. Nem mozdult az arca. Akár egy szobor, mindig olyan komor és semmitmondó. Apa kiabált, hogy vigyek neki sört. Kimentem a konyhába sörért, majd bevittem apának. Mentem, hogy lefektessem Flórát, de nem volt ott, ahol hagytam. Nem kellett soká keresnem. Anya szobájában volt. Ott állt anya képe előtt. Őt nézte. Odaléptem hozzá és kérdeztem, hogy mi a baj.
- Anya visszajön ugye? – kérdezte megszeppenve. Most valahogy más volt az arca. Szomorú volt, nagyon szomorú. Nagyon megijedtem és hirtelen nem is tudtam, mit válaszoljak.
- Nem, anya örökre elment – nyögtem ki végül.
- Anya visszajön ugye? – kérdezte újra.
Ez volt az az alkalom, amikor utoljára hallottam azt az édes kis hangját. A negyedik szülinapja után nem sokkal később meghalt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése