Melyikünk ne ismerné a Vukot, a Lúdas Matyit vagy a Nagy ho-ho-ho-horgászt? Minden bizonnyal a szemünk elé tárulnak a képek, ha ezeknek a rajzfilmeknek a címét olvassuk valahol. Viszont Dargay Attila neve már kevésbé lehet ismert számunkra, pedig ő volt ezeknek az animációs filmeknek a megalkotója. 2009. október 20-án érte utol őt a végzet és végleg eltávozott közülünk. 83 éves volt.
A Balázs Béla-díjas, érdemes és kiváló művészt a Magyar Filmművészek Szövetsége saját halottjának tekinti. "Miután kirúgtak a Képzőművészeti Főiskoláról, a Macskássy műtermében dolgoztam, mint kifutófiú. Be kellett naponta fűtenem, mostam a celleket, meg ilyesmi. Később már én is kaptam egyszerűbb feladatokat, ami igen nagy megtiszteltetés volt számomra." – emlékszik Dargay Attila Dizseri Eszter Kockáról Kockára című könyvében.
Első önálló munkája a Ne hagyd abba, emberke volt, ami még felnőtteknek készült, viszont ennek a helyét később a gyermek-rajzfilmek vették át. "Az első években senki sem tudta közülünk, hogyan kell rajzfilmet csinálni. Macskássy Gyuszi se. Hogy mitől él, mozog a figura. Egy kollégánk becsempészett egy picike tekercs Walt Disney-filmet. Ahányan csak voltunk, mind azt néztük munkaidő után, hogyan mozog egyszerre mind a négy lába az öszvérnek. Kezdtük skiccelni a mozdulatokat, amíg fel nem jelentett minket egy kolléganő, hogy titokban imperialista filmeket nézegetünk" – mondta a rajzfilmes. Részt vett A kiskakas gyémánt félkarcárja című első színes magyar rajzfilm elkészítésében is. Közreműködött a Mézga-sorozatban, a Pom-pom meséiben, majd a 80-as években Csukás Istvánnal közösen készítették A nagy ho-ho-ho-horgászt. 1976-ban rendezte meg a Pannónia Stúdió első nagyjátékfilmjét, a Lúdas Matyit, ami kasszasiker lett.
"Egyedül vagyok, kicsi vagyok, éhes vagyok. Segítsetek Vuknak, a kisrókának" – ugye mindenkinek ismerős ez a két mondat. 1981-et írunk, amikor elkészül a Vuk című egészestét rajzfilm. Szegény kicsi róka várja a szüleit, fél a simabőrektől, az aratógépektől. Mindenki tudja, hogy kiről, miről van szó. A Vuk abban különbözik a többi rókákról szóló meséktől, hogy ebben a vörös kis állat a jó, a szeretni való, nem pedig a gonosz. Dargay Attila mesélte később, hogy amikor első alkalommal vetítették a tévében a rajzfilmet, a játszóterek kiürültek, mert mindenki otthon nézte a képdobozt. A kis rókáról szóló rajzfilmet minden kétség kívül nevezhetjük a magyar rajzfilmgyártás csúcsának.
Dargay Attilát 1968-ban Balázs Béla-díjjal tüntették ki munkásságáért, 1978-ban érdemes művész, 1983-ban kiváló művész lett. 2006-ban megkapta a Magyar Filmszemle Életmű-díját. Halála nagy veszteség a magyar filmiparnak, viszont munkásságával nem kis életművet hagyott hátra a következő generációknak és minden bizonnyal sok gyerek nézi majd meg a kis róka kalandjait, vagy Döbrögit, amit egy fához kötözve jajgat.
A cikk megtalálható a NetBarátnő oldalán: Elhunyt Vuk és Karak igazi apja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése