2009. május 16., szombat

Játék


Mindenki játszik, mert mindenkinek szüksége van játékra. Az is játszik, aki nem akar, az meg aztán tényleg, aki akarja is. Mindannyian játékosok vagyunk, és csak rajtunk áll, hogy mennyire játékosak. A játék jó, mert felszabadít testileg, de főleg lelkileg, kivéve, ha nagyon hosszan tart. Játszani muszáj, mert anélkül nem lehet élni, az benne van a nagy sors-pakliban. (Most biztosan azt gondoljátok, hogy "te barom, elővehetnéd már a szinonima-szótárt", mert annyiszor írom a "játék" szót, de ez így van rendjén).
Szóval játék. Játszik csecsemő, gyermek, kamasz, de lehet, hogy a felnőttek még nagyobb játékosok és talán az öregek - talán még tőlük is jobban - tudják a legjobban keverni a lapokat. Játszunk mindannyian, mert felszabadít, ha nem tart sokáig. A "gazdálkodjokosan"-lélegzetű játékokat egyszerűen dobjuk ki az ablakon és rájuk se hederítsünk, mert rámegy a fél életünk, mire meglesz az eredmény. Én személy szerint a "szókirakó-életű" játékokat kedvelem, mert ott hamar lehet tudni, hogy mi lesz a vége, de azt nem, hogy ki lesz a nyertes. Tehát a lényeg gyerekek: Játszani kell és játszani tudni kell, mert felszabadít! ;)  

  

Nincsenek megjegyzések: