...és süt a Nap
Reggel felkeltem és elmentem könnyíteni magamon. Ahogy visszafelé tartottam a szobába, megálltam egy pillanatra és belenéztem a tükörbe. Egy egészen más embert láttam ott. Intett nekem és mosolygott. Visszamosolyogtam és én is intettem neki. Úgy gondoltam, így legalább jól indulhat a napja a másik Énemnek. Azzal el is indultam az ágyam felé. Láttam, hogy ő még mindig a tükörben áll és figyeli ahogy távolodok tőle.
Lefeküdtem és lehunytam a szemem, azonnal elnyomott az álom. Láttam a tükörbeli Énem, ahogy fogja magát és elindul a nagyvilágba...
...csak megfordult és ment, még talán ő sem tudta, hogy hová. Kies mezőkön lépdelve haladt a nagyvilág felé. Körülötte a zöldellő és virágba borult táj szinte magába olvasztotta. Mindenütt pillangók szálltak és madarak énekelték tavaszi éneküket. A Nap ragyogóan sütött és melegített.
Hirtelen sötétség lett és eltűnt a mező, eltűntek a pillangók és a Hold felváltotta a Napot. Most már a nagyvárosban sétált, a betonrengeteg közepén, de mintha észre sem vette volna ezt a változást, egyre csak lépdelt előre, majd hirtelen megtorpant és jobbra fordult. Egy kocsma előtt állt, ahogy ezt a villogó tábla is elárulta. A már régről ismert zöld logó egy madárral a közepén egyre csak befelé hívogatta a fáradt és szomjas vándort. A fáradt és nagyon szomjas vándor pedig engedett a kísértésnek és belépett az ajtón. Félhomály és füst fogadta odabent és el kellett telnie egy kis időnek míg a szeme hozzászokott a szokatlan fényviszonyokhoz. Hirtelen felbúgott valami. Odakapta a fejét és konstatálta, hogy talán már a bentieknek is elegük lehet a füstből, mert bekapcsolták a füstelszívót. Már sikerült arcokat kivennie a teremben, de ismerőst nem látott. Mindenütt csak ismeretlenek bámultak vissza rá. Csupa fiatal fiú és lány iszogatott az asztaloknál és sehol nem volt egyetlen ülőhely sem. Sokan meghitten beszélgettek, mások csókolóztak, nem zavarva őket, hogy a fejük felett beszélték meg ketten, hogyan hányták ki magukat a legutóbbi bulin a parkett közepére.
Mindenki előtt poharak álltak. Néhányan már eléggé illumináltak voltak és hangjukat felemelve hívták fel magukra mások figyelmét. Ők nem is törődtek az idegennel. A „mások” viszont, akiknek még több volt a vér az ereikben, mint az alkohol, árgus pillantásokkal mérték végig a belépőt. Mikor végeztek a mustrával, nyugodtan folytatták tovább a beszélgetést és az iszogatást.
Hősünk magabiztos léptekkel indult meg a bárpult felé, hiszen annyira kiszáradt már a torka, hogy bármit megadott volna egy jó hideg sörért. Mivel még rajta kívül három ember várakozott az italára, odaállt mögéjük és türelmesen várakozott amíg rá nem került a sor. Közben ismét megpróbálkozott ismerősök felkutatásával a teremben, de újabb kudarc lett a kísérlet vége. Mikor sorra került és a pult felé fordult, elakadt a szava. Úgy érezte hirtelen, hogy álmai nőjét pillantotta meg, és a másodperc tört része alatt gondolatban elküldött mindenkit a jó édes anyukájába, aki azt állította neki élete folyamán, hogy nem létezik szerelem első látásra. A lány egyszerűen gyönyörű volt és egyre többször mondta már ki a „Mit adhatok?” kérdő mondatot. A fiú végre kinyögte, hogy mit is inna és a lány mosolygott rá, mikor észrevette a zavarát. Kicsapolta a sört és kitette a pultra. Hősünk fizetett és kicsit arrébb húzódott, de a pult mellet maradt. Csak a lányt nézte és nem bírta levenni róla a szemét, annyira magával ragadta a látvány. Alig kapott észbe, amikor a lány megkérdezte tőle, hogy adhat e még valamit. „A telefonszámodat!” - vágta rá végül, mire mind a ketten zavarba jöttek egy pillanatra. A fiú még kissé szorongva érezte magát, amikor megérkezett a válasz, ami nem várt reményt ébresztett benne: „Azt ám ki kell érdemelni!”
Ezzel kezdetét is vette egy beszélgetés, ami egész éjszaka folytatódott. Mikor a lány végzett már eléggé késő volt. A fiú megkérdezte, hogy hazakísérheti e és ő igent mondott.
Nekivágtak hát az éjszakának. Beszélgettek szinte mindenről. Szórakoztatónak találták egymás társaságát és szinte érezni lehetett, hogy a vonzalom kölcsönösen nő bennük a másik iránt. Sétájuk alatt áthaladtak parkon, lakóházak között és hídon is. Maguk mögött hagytak szórakozóhelyeket, ahonnan zene szivárgott ki, és földön fekvő részegeket, akiket kisebb csoportok álltak körül, de ők semmit sem regisztráltak mindebből.
Végül pedig megérkeztek egy ház elé és a lány búcsúzni akart, de a fiú nem engedte. Kérte, hogy sétáljanak még egy kicsit, de szíve választottja nem akart, mert fáradt volt és arra hivatkozott, hogy másnap is dolgoznia kell majd. A fiú megígérte, hogy bemegy utána a munkahelyére és hazakíséri ha végzett. A lány búcsúzóul közelebb hajolt a hozzá, és hirtelen megcsókolta. Hősünk abban a pillanatban úgy érezte, hogy a fellegekben szárnyal és senki nem állíthatja meg abban, hogy meghódítsa az egész világot...
...és ekkor hirtelen a földre zuhant. A háta mögött egy hang a pénzüket követelte. Megfordult és három magas férfit látott. Az egyik egy késsel a kezében feléjük bökött és ismét az értékeiket kérte tőlük. A fiút hirtelen bátorság öntötte el és szembeszállt velük. Határozottan küldte el őket oda, „ahonnan jöttek”, ám a három alak nem akart tágítani, sőt egyre csak közeledtek feléjük. A lány hátrálni kezdett az ajtó felé, ám az egyik fickó mögé ugrott és lefogta. Mivel a megtámadott sikítani kezdett, fogva tartója befogta a száját. Annyira tetszett neki a kapálódzó lány, hogy izgalomba is jött tőle azon nyomban és benyúlt foglya lába közé. A lány úgy érezte magát, mint egy csapdába szorult állat és egyáltalán nem tetszett neki, hogy egy perverz disznó tapogatja. Szemét elöntötte a düh könnyei. Végre sikerült megharapnia támadója kezét, ami, mint utólag kiderült, nem volt egy nagyon jó ötlet, mert a harapást egy hatalmas pofon követte, melytől a gyengébbik nem képviselője a földre zuhant, beverte a fejét és elájult.
Ekkorra a másik kettőnek sikerült lefognia fiút, aki csak úgy fújtatott a dühtől. „Most pedig megdugjuk a csajodat, te geci!” – Szólt a lányt leterítő fickó és közelebb lépett áldozatához, felhajtotta szoknyáját és letépte róla a bugyit. Ezután pedig mind a hárman megerőszakolták. Időközben magához is tért, de most jobban befogták a száját és sikításai csak nyöszörgéseknek hatottak. A fiú befogott szájjal és mozdulatlanul nézte végig ezt a gaztettet és azt, ahogy szerelmének elindul egy kisebb vérfolyam a lábán lefelé. Mikor mind a három fickó végzett, már alig volt a szegény párában erő. Kiabálni sem volt már energiája, csak pihegett, mint egy maratoni futó beérve a célba. Csak ült némán a hideg kövön egy kisebb vértócsába, lehunyt szemekkel és egyetlen hang sem bírt kijönni a torkán. Ekkor az egyik támadó úgy döntött, hogy ha túl is éli, felismerheti őket, ezért hát odalépett hozzá, lehajolt és elvágta a torkát. A vér csak úgy ömlött a betonra.
A fiú üvölteni akart, de nem volt ideje, mert érezte, ahogy a hideg penge a szívéig hatol hátulról...
...hirtelen felijedtem és regisztráltam, hogy el fogok késni a suliból. Gyorsan felkaptam a ruháimat, megmostam a fogam és elindultam.
Mikor kiléptem a házból, sütött a Nap. Nagyon szép idő volt. Rágyújtottam egy cigarettára és elindultam. Tényleg nagyon szép idő volt aznap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése