Arra kellett rádöbbennem, hogy ez a tanulás dolog, ez már nem nagyon megy nekem. Valahogy nem tudom rávenni magam arra, hogy megtanuljam azt a mérhetetlen sok (nem is annyira) anyagot, ami itt hever az orrom előtt. Egyszerűen nem megy. Nyolctól ébren vagyok és még szinte semmit sem tanultam. Mindig találtam valami más elfoglaltságot, csak tanulnom ne kelljen. Még pizzát is sütöttem... 3félét, és már meg is ettem mindet (szétdurranok), filmet is néztem, csak ne kelljen semmi olyat olvasni, amitől tágul a fejem... Most is a gépemben kotorásztam és ismét rábukkantam valami régire! Egy rövidke kis alliteráció, ami az előzőhöz hasonlóan elég koros már :) Tessék, olvassatok!
Szerenád
Szenvedélyes szerelemmel szeretkezett szemérmetlen,
Szerény szépfiú, szénaboglya szélárnyékában,
Szépséges szerelmével.
Szórakozottan szálingóztak szalmaszálak,
Szemükben szégyentelen szorgalom szikrázott.
...és még egy kisebb szójáték, csak azért, hogy Bélának a kedvében járjak, mert tudom, hogy ezt szereti:
Csakazértis
Majd én móresre tanítom
A kesztyűbe(n) dudálókat.
2 megjegyzés:
Tanujjááá..
Jóvan ;)
Megjegyzés küldése